- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A 8163 méteres Manaszlun szeptember-októberben van főszezon. Évről évre egyre többen érkeznek a megmászására, kihasználva a rendelkezésre álló egyre fejlettebb kereskedelmi expedíciós logisztikai hátteret. A létszámot tovább duzzasztja, hogy a szintén őszi szezonban mászható Sisapangmára és Cso Ojura Tibet felől már harmadik éve nem lehet menni, mivel Kína nem enged be külföldieket. Mindezeknek köszönhetően az idei szezonban mintegy ezer ember próbálkozik a Szellemhegy megmászásával: 404 külföldi mászó és vezetőik, kísérőik. Összesen mintegy ezer ember.
Mivel mindenki ugyanazon az útvonalon mozog és csak néhány nap alkalmas igazán a csúcsmászásra, borítékolható, hogy a hegyen többször láthatóak libasorban toporgó mászók tucatjai. A hírhedten csapadékos Manaszlun ez a lavinaveszéllyel párosulva időzített bombaként ketyeg.
Nem is kellett sokáig várni, hogy tragédia történjen: szeptember 26-án hétfőn helyi idő szerint 11:30-kor nem sokkal a 4-es tábor alatt (7400 m) nagy lavina szakadt le, egyenesen az alatta haladó serpákra és mászókra. Az omlás tizenhárom embert sodort el. Összesen öten sérültek súlyosabban. A mentési műveletek egy egész napon át zajlottak, végül a súlyosabb sérülteket mind sikerült helikopterrel lehozni és kórházba vinni. Akit lehetett, saját lábán támogattak le. A mentésben sokan részt vettek, akik a közelben tartózkodtak, köztük kereskedelmi kliensek is. Egyes beszámolók kéz- és lábtörésekről számoltak be. Egy serpán sajnos már nem tudtak segíteni: a Satori Adventuresnek dolgozó Ajup Rai a helyszínen életét vesztette.
Ugyanebben az időben kapott szárnyra a hír, hogy egy síelő gleccserhasadékba zuhant. Egy másik hír szerint egy mászó összeomlott a csúcson és meghalt. Talán egy óra sem telt el, amikor terjedni kezdett a hír, hogy a világklasszis extrém síző, az amerikai Hilaree Nelson gleccserhasadékba zuhant közvetlenül a csúcs alatt és eltűnt. Párja, Jim Morrison tovább síelt, még aznap elérte az alaptábort. Ezzel ő lett az első a világon, aki a legmagasabb pontról indulva teljes hosszában megsíelte a Manaszlut. Szépen lassan összeállt a kép, hogy a csúcson összeomlott mászóról és a hasadékba zuhant síelőről keringő hír egyaránt Hilaree Nelsonról szól.
Napokig nem volt tiszta, hogy Hilaree-vel mi történt valójában. Egyes források kapcsolatba hozták a nagy lavinával is az eltűnését. Egymásnak ellentmondó hírek érkeztek, hiszen egy ekkora alaptáborban is szóbeszéd alapján terjednek az információk, hivatalos álláspont nem nagyon volt. Közben ráadásul mindenki a nagy lavina sérültjeinek mentésével volt elfoglalva.
Az őt kísérő serpa, vagy még esetleg Jim láthatta egyedül, mi történt Hilaree-vel, de azt akkor még senki nem értette, Jim miért síelt le, ha a párja hasadékba zuhant.
Morrison másnap reggel helikopterre ült és amennyire az időjárás engedte, próbálták feltérképezni a hegynek azt a részét, ahol Hilaree eltűnt. Sötétedés előtt mintha sílécet és ruházatot láttak volna, de nem tudtak már a rossz légköri viszonyok miatt közelebb repülni.
Harmadnapra azonban végre napsütés segítette a kutatást. Morrison és két serpa egy helikopter fedélzetén ismét felszállt és délelőtt 10:30-kor megtalálták Hilaree holttestét. Sikerült leszállniuk, és lehozniuk, majd Katmanduba szállítani a földi maradványait. Nem sokkal később Jim Morrison szívfacsaró bejegyzésben foglalta össze a csúcstámadás, a baleset és a kutatás történéseit a közösségi oldalán:
"Nincsenek szavak, melyekkel leírhatnám, mennyire szeretem ezt a nőt, a társamat ebben az életben, a szerelmemet, a legjobb barátomat és hegyi társamat. Ő volt a fény az életemben éjjel és nappal.
Szeptember 26-án 10:42-kor nehéz körülmények között elértük a Manaszlu főcsúcsát. Gyorsan átszereltünk mászásról síelésre. Hideg volt és fújt a szél. Azt terveztük, hogy megkerüljük a sarkot (az előcsúcsot - PL) és csatlakozunk a serpa csapatunkhoz. Én síeltem előre. Néhány forduló után Hilaree követett, de elindított egy kisebb lavinát. Ez lelökte a lábáról és egy szűk hólejtőn magával sodorta, át a hegy déli oldalára (a mászóúttal átellenes oldalra), ahol legalább másfél kilométert zuhant. Mindent megtettem, hogy lokalizálni tudjam, de nem tudtam lejjebb ereszkedni a falon, hogy élve megtalálhassam és tovább élhessem vele az életem.
Az utóbbi két napot helikopteres kereséssel töltöttem. Ma a hihetetlenül képzett pilóta, Surendra kapitány segítségével sikerült landolnunk 6700 méteren, hogy megkeressük. Nimsdai segítsége nélkülözhetetlen volt, hogy a lehető legjobb csapatot és eszközöket állítsuk össze. Mingma Tenzi Sherpa segítségével ma délelőtt 10:30-kor megtaláltuk a testét. Most Katmanduban vagyok vele, és a szellemével.
A veszteség felett érzett fájdalmam leírhatatlan. Most a gyermekeire és a következő lépésekre koncentrálok. Hilaree a létező leginspirálóbb személy volt életében, energiája pedig ezek után lélekben vezet bennünket. Össze vagyok törve."
Hilaree Nelson tehát a főcsúcsról a gerinc mentén indulva oldott ki kisebb lavinát és ahogy az elkezdte sodorni, jobbra zuhant a három kilométer magas délkeleti falba. Nem volt esélye túlélni.
Az interneten ezrével özönlenek a részvétnyilvánítások. Barátok, sporttársak, ismerősök, ismeretlenek - Hilaree elképesztően sok emberre volt hatással. Sikerei ellenére megmaradt ugyanolyan szerénynek. Sokak számára példakép volt, és nemcsak a nők körében.
Hilaree Nelson és Jim Morrison a hegymászás és síalpinizmus követői számára már két évtizede ismert névnek számított, de leginkább Amerikában. 2018-ban azonban világhírűvé váltak, miután a világon először síeltek le a 8516 méteres Lhoce csúcsáról a Dream Line-nak nevezett Lhoce-kuloáron. Ennek a teljesítmények a híre bejárta a világsajtót.
Alighanem a síalpinisták körőben is csak kevesen akadnak, akik ilyen kockázatot jelentő projektbe mernék vágni a jégfejszéjüket. Hilaree és Jim számára azonban a motiváció nagyon régről és nagyon mélyről fakadt. Hilaree és a sikerei sem létezhettek Jim nélkül. Megismerkedésük előtt Hilaree átesett egy lelkileg iszonyúan megterhelő váláson, magára maradva két gyermekével. Jim pedig az egész családját, feleségét és két gyermekét vesztette el egy repülőgép-szerencsétlenség következtében. A megélt lelki gyötrelmek és a hegyek szeretete hozta őket össze.
A Seattle-ben született Hilaree Nelson autókereskedő édesapja profi kosarast szeretett volna nevelni a lányából. Hilaree követte is ezt egy ideig: harmadik helyet szereztek gimnáziumával a középiskolai bajnokságban. A coloradói főiskolán azonban már nem akart játszani, ami miatt apjával erősen megromlott a kapcsolata. Mindenesetre biológiából lediplomázott, majd a suli után kért a szüleitől egy repülőjegyet Chamonix-ba. Csak oda.
Eredetileg csak egy évre tervezett maradni, de aztán öt lett belőle. Ott tanulta meg, hogy nemcsak lifttel lehet feljutni a hegyre, hogy megsíeljünk egy lejtőt. A legjobb extrém sízőktől és alpinistáktól tanulhatott. 1996-ban elindult első extrémsí-versenyén, amit megnyert. A sztorihoz hozzátartozik, hogy összesen hárman indultak. Az extrém és freestyle sí akkoriban nagyon erősen férfiak által dominált sport volt. 1999-ben a The North Face szponzoráltja lett.
2000-ben aztán megismerkedett Brian O’Neill ingatlanügynökkel. Egy hullámhosszon voltak. Hilaree hirtelen családalapításról, egy másfajta életről kezdett gondolkodni. Briannel a coloradói Telluride-ba költöztek, ahol összeházasodtak. 2005-ben pótlólagos oxigén használata nélkül megmászta, majd megsíelte a 8201 méteres Cso Ojut. 2007-ben megszületett első fiuk, Quinn, 2009-ben pedig a második, Grayden.
Hilaree hegyi- és túrasí-vezetőként dolgozott. Hét hónappal második fiuk születése után egy négy fős, 50 körüli tagokból álló tapasztalt csapatot vezetett, köztük egy nőt. Hilaree számára különösen fontos volt, hogy más nőket is inspiráljon. Egy patakon kellett volna átkelniük, egy fél méter széles hóhídon. Hilaree biztatta a nőt, hogy tempósan csússzon át rajta, ő szorosan követi. A nő azonban túl lassan közelítette meg a patakot. A híd közepén megállt, hátrabukott, átszakadt a hóhídon, fejjel a jéghideg patakba, ahol a sisakja a szikla és a mederfenék közé szorult. Mire a másik guide-dal közös erővel ki tudták szabadítani, már nem lélegzett és nem volt pulzusa. Nem tudták visszahozni. A vezetett csapat egyik férfitagja ezen a túrán készült megkérni a balesetet szenvedett nő kezét, ott volt a zsebében a gyűrű. Nem hibáztatta Hilaree-t.
Az önvád miatt azonban nagyon sötét időszak következett Hilaree és családja számára. Nem tudta túltenni magát a történteken. Dühkitörései, pánikrohamai voltak. Xanaxot szedett. Előbb italhoz nyúlt, aztán EMDR-terápiához. A házassága megremegett. Próbált szünetet tartani a mászásban és vezetésben, de ettől csak még rosszabbul érezte magát. A hegyek visszahívták.
2012-ben meghívást kapott a The North Face Everest expedíciójára. A csapatot Cory Richards vezette, de tagja volt a legendás Conrad Anker is. Az 1963-as nyugati gerinc-Honrbein kuloár utat akarták eredetileg mászni egy népes csapattal és neves serpákkal. A kondíciók miatt azonban le kellett tenni az eredeti tervről, így átnyergeltek a nepáli normál útra. Hilaree a 4-es tábortól palackot használva megmászta előbb az Everestet, majd visszatérve és az éjszakát már a Lhotse 4-es táborában töltve, másnap kora hajnalban elérte a Lhoce csúcsát is, szintén pótlólagos oxigénnel viszont immáron serpa kísérő nélkül. Ő lett az első nő, akinek 24 órán belül sikerült megmásznia mindkét hegyet.
2014-ben elnyert egy expedíciós ösztöndíjat a The North Face-től az isten háta mögötti Hkakabo Razi megmászására. A jelenlegi ismeretek szerint 5881 méter magas csúcs Myanmar (Burma) legmagasabb hegye, máig megmászatlan. Nelson volt az expedíció vezetője, a csapat ismert amerikai mászókból állt: Mark Jenkins, Cory Richards, Renan Ozturk, Emily Harrington és Taylor Rees. Nem jártak sikerrel, cserébe irgalmatlan sokat szenvedtek és éheztek az expedíció során. Az expedícióról Down to Nothing címmel szenzációs dokumentumfilmet forgattak:
Ez egy újabb súlyos kudarc volt Hilaree számára. A magánéleti problémákkal együtt igencsak nehéz időszakot élt meg, amikor meghívást kapott a 8485 méteres Makalu első megsíelését célzó expedícióra.
Jim Morrison útja az extrém sí világába kicsit gyorsabb és direktebb volt, mint Hilaree Nelsoné. Kevesebb iskola is tarkította. A kaliforniai srác a fősuliról kimaradt, inkább a síelést választotta. Így jutott el Európába, ahol a Chamonix-ban rendezett Európa-bajnokságon 1998-ban hetedik lett. Lelki szemeivel már látta, hogy jönnek a szponzorok, a fizetett backcountry túrák, egy élet a társadalmi konvenciókon kívül.
Hamar hírnevet szerzett nyaktörő lesiklásaival, és valóban jöttek a szponzorok és a szereplési lehetőség a kor legjobb extrémsí-filmjeiben.
Aztán egy tahoe-i partiban összefutott Katie Jacksonnal. A megismerkedésük története is kellően vicces, de a lényeg, hogy igen hamar lobbant az a bizonyos szikra. Katie már az első találkozásukat randinak nyilvánította, és miután keserves munkával még aznap este “meglett a csaj száma”, így lett második randi is. A képzett pilóta Katie már repülővel jött a harmadikra.
Nem sokkal később egy európai versenyen, ahová Katie is elkísérte, az egyik szponzor menedzsere kiszúrta, hogyan néz Jim a lányra. “- Te meg mit csinálsz? Ugye tudod, hogy előbb-utóbb választanod kell?” - kérdezte Jimtől.
Jim pedig választott. 2000-ben összeházasodtak és a kaliforniai Truckee-ban telepedtek le. Jim építőipari kisvállalkozást alapított, Katie pedig ingatlanosként dolgozott. 2004-ben megszületett a fiuk, Wyatt, majd 15 hónappal később a kislány, Hannah.
Jim imádta a dolgozó családapa szerepet. A vállalkozása jól ment. Talán túl jól is, sokat elvett a családi élettől. Amikor az asszony a két gyerekkel egy egymotoros Cessna 210-zel Los Angelesbe repült barátokat meglátogatni, Jim hátramaradt munka miatt, de ígérte, hogy visszavesz.
A hazafelé úton a Cessna lezuhant. Katie és a gyermekek nem élték túl. Soha nem derült ki, mi okozta a balesetet.
Morrison pár szót szólt a temetésen:
“Nincs többé igazán célom. Vagy öngyilkos leszek, vagy megpróbálhatom az életemet az emléküket tisztelve élni. Nem hiszem, hogy az elsőre büszkék lennének, ezért inkább a másodikat választottam.”
A tragédia feldolgozásához Jim több terapeuta segítségét kipróbálta. Egyikük, egy író azt tanácsolta neki, hogy nem túltennie kell magát a veszteségen, hanem mint egy hátizsákot, fel kell vennie és vinni magával.
Jim megpróbálta. Úgy érezte, hogy ha aktív életet él, akkor kibírja. 2013-ban megmászta az Ama Dablamot. Két évvel később pedig jelentkezett a Makalu első megsíelésére szervezett expedícióra. Két leendő társát, Emily Harringtont és Adrian Ballingert ismerte. A harmadikat nem. De még emlékezett rá a chamonix-i extrémsí verseny dobogójáról.
Hilaree úgy érkezett a Makalu-expedícióra, hogy a házassága, a karrierje és az önbizalma is romokban hevert. Egyetlen éjszakát sem aludt végig a patakban történt baleset óta. Legutóbbi expedíciója Burmában kudarcba fulladt. A Makalutól remélte, hogy rendbe hozza a dolgokat.
Az összezártság sokféleképpen hat az emberre. Vagy egy életre megutálod a másikat, vagy nagyon közel kerültök. Jim és Hilaree nagyon sokat beszélgettek, kártyáztak, filmeztek. Egy nap a Számkivetettet nézték, amikor Jim összeomlott. Teljesen beleélte magát a lakatlan szigeten a családját, az életét, mindenét elvesztő férfi helyzetébe. Jim először nyílt meg igazán, egy számára teljesen idegennek mesélte el zokogva a tragédiáját. Azt, ahogyan magát okolta. A bűntudatot, amiért ő maradt életben. Hilaree pedig szó nélkül, tapintatosan hallgatta.
Az expedíció végül nem járt a klasszikus értelemben vett sikerrel, a csúcsot nem sikerült elérniük. A Makalu-La kuloárt közel 8000 méterről azonban megsíelték, Hilaree első nőként. A csapat összekovácsolódott, és már újabb, sokkal nagyobb tervet kezdtek szövögetni: a Lhoce-kuloár megsíelését.
A túra azonban nem jött össze. A Makalu után nem sokkal Nelson régóta vergődő házassága zátonyra futott. Elváltak, ő kapta meg a két fiúgyermek felügyeleti jogát. Ott maradt egyedül, negyvenes nőként, kétgyermekes anyaként egy olyan hivatásban, amely állandó csúcsfizikumot kíván.
Úgy döntött, egy évig hanyagolja a nagyobb túrákat. Hogy formába lendüljön, életében először elkezdett komolyan futni. Teljesítette az első Ironmanjét, majd egy ultramaratont. Kipróbálta a nagyfalmászást. Egy napon arra ébredt, hogy végre átaludta az éjszakát.
Továbbra is tartotta a kapcsolatot Morrisonnal, aki kiváló edzőpartnernek bizonyult. Mindketten jól bírták a fizikai terhelést, ismerték és tisztelték a kockázatokat, élvezték a túrák szervezését. Hilaree-t vonzotta Jim pozitivitása, a hit, hogy “meg tudjuk ezt csinálni”. Ezt a fajta biztatást gyermekként a szüleitől se sokat hallotta.
Idővel barátságuk elmélyült, olyannyira, hogy már egy párt alkottak. A kapcsolatuk vízválasztója a 2017-es Papsura-expedíció volt. A csak “A Gonosz Csúcsának” nevezett hegy első megsíelésére készültek az Indiai-Himalájában. Nelson azelőtt sosem járt közös expedíción olyannal, aki ennyire közel áll hozzá. Félt tőle, hogy Jim nem ugyanazzal a lelkesedéssel néz majd a hegyre, nem érzi át, neki mennyire fontos ez. De amikor Jim a csúcs láttán elsírta magát, akkor megkönnyebbült, mert tudta, hogy átérzi az álmát, innen csak együtt mehetnek tovább.
Megsíelték a Papsurát,a világon elsőként. Két héttel később már Alaszkában voltak, ahol előbb lesíeltek a Denaliról, majd megmászták a Cassin-utat.
Morrison ettől kezdve még többet akart expedíciózni, de persze Hilaree-vel. Neki viszont megvolt a saját családja, élete. Jimnek a munkája, és a halott család emléke. Csak a hegyekben tudott felszabadulni. Ezért annyit ment oda, amennyit csak bírt.
2018 tavaszán megmászta a Mount Everestet. A csúcs közelében, az élet és halál határmezsgyéjén, a hipoxiás állapot közepette, a baleset óta először, hirtelen maga mellett érezte Katie-t, Wyattet és Hannah-t. Évek óta vágyott erre a pillanatra. Az azonban ahogy jött, oly gyorsan el is illant. Mégis jelentett egyfajta megkönnyebbülést.
Nepálból hazatérve Morrison azt érezte, azonnal vissza kell mennie. Eddigre viszont már Nelson is készen állt.
A Lhotse volt a cél. Megsíelni a Dream Line-t a világon elsőként. A kockázat nagy, a siker esélye marginális. A kora őszi szezon nem ideális a mászáshoz, de az egyetlen időszak, amikor a kuloárban van elegendő összefüggő hó. Egészen addig nem tudják, hogy síelhető-e egyáltalán, amíg fel nem másznak oda. Csak a csúcs közeléből látszik a nyomvonal. Mindketten egy ilyen síelésről álmodtak szinte gyerekkoruk óta. Augusztusban repülőre ültek. Ahogy közhelyesen mondani szokás: a többi már történelem.
Együtt találták meg a közös útjukat. Hilaree előadásokat tartott a The North Face számára, és bár eleinte azt hitte, utálni fogja, de épp ellenkezőleg: élvezte, hogy teljesítményeivel kislányok, nők és anyák példaképe lehet. Még kapcsolata apjával is helyrejött. Éveken keresztül megkérdőjelezte a lánya karrierválasztását, de aztán az egyik legnagyobb rajongója lett. 2018-ban szponzora, a The North Face kinevezte csapatkapitánynak. Ezt a titulust korábban egyetlen ember kapta meg: Conrad Anker, korunk egyik legelismertebb extrém alpinistája.
Bár mindketten közeledtek az ötvenhez, eszükbe sem jutott visszább venni, megállapodni. Még a gondolattól is kirázta őket a hideg.
“Sokkal jobban megrémít, hogy valamiféle rutin szerint éljek, ahol minden nap egyforma, minden kényelmes és könnyű. Nem tudom megmagyarázni, hogy valójában mi rémít meg ennyire, de már attól is sírhatnékom van, ha csak beszélek róla” - fogalmazott Hilaree egy interjúban.
Az anyaság és az expedíciók kockázata örök dilemma. Ugyanebben az interjúban így fogalmazott:
“Talán csak más vagyok, mint a többiek. Hogy rossz vagy jó anya lennék? Nem tudom. Azt szoktam magamnak mondani, hogy a kockázatnak, amit vállalok és a helyeknek, ahová eljutok, végül a gyermekeim számára pozitív hozadéka lesz, és hogy édesanyjukon túl megláthatják bennem a személyiséget, az embert, akinek van egy szenvedélye, és ezzel összhangban élek teljes életet.”
Mindketten tudták, hogy az életükben megélt gyötrelmek alakították, és hozták össze őket. Jim is bevallotta, hogy a hegyekben elért sikereket terápiaként használta. Ami nem feltétlenül baj.
Egy olyan teret adtak nekem, ahol kiteljesedhetek, megtalálhatom a boldogságot, érezhetem, hogy élek és hogy valamit elérhetek.”
Jimnek talán még soha nem volt annyira szüksége a hegyekre, mint most.
***
A cikk életrajzi részletei és az interjúszemelvények a származnak
Borítókép: Nick Kalisz/The North Face/Powder Magazine
