- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Kilian Jornet Burgada azzal a céllal érkezett néhány hete a Mount Everest északi alaptáborába, hogy felállítson egy ún. „Leggyorsabb Ismert Időt” (FKT, Fastest Known Time). Ez egyfajta sebességrekord, mely alatt általában a hegyek alaptáborából a csúcsig, majd vissza elért időt értjük.
Az Everest északi oldalán ilyen korábban nem állt rendelkezésre, mivel a hegy csúcstámadását az északi oldalon nem a hegy lábától 22 km-re lévő alaptáborból (5100 m), hanem a 6400 méteren létesített előretolt alaptáborból szokták megkezdeni. Kilian azonban a Summits of My Life („Életem csúcsai”) projektjének keretében minden korábbi csúcson az alaptáborból, vagy ahol ilyen nincs, a hegyhez legközelebb lévő lakott településről indult. Továbbá nem a hegy normál útján akart menni, hanem az északi falon, hogy elkerülje a kereskedelmi expedíciók okozta forgalmat. Erről végül le kellett tennie, mert a fal alsó harmada kemény tükörjég volt, ami szóló mászáshoz túl kockázatos.
Támpontként két idő szolgálhatott számára. Az egyik, amit az északi oldal mászási rekordjaként tartunk számon, a dél-tiroli Hans Kammerlander 16 óra 45 (saját forrása szerint csak 16:40) perces ideje az előretolt alaptábortól a csúcsig. Ezt 1996-ban teljesítette, amikor elsőként akart lesíelni az északi falon (tehát cipelte a léceit is). A lesiklás végül a hóhiány miatt csak részben jött össze, 300 méternyi szintet másznia kellett lefelé.
A másik gyors idő Erhard Loretan és Jean Troillet 1986-os mászása: ők alpesi stílusban, fix kötél és sátor használata nélkül 37 óra alatt értek fel a csúcsra a Hornbein-kuloáron át, és 5 óra alatt ereszkedtek le. Jórészt éjjel másztak (a nappali időszakot egy hóbarlangban várakozva töltötték), 8000 m felett már hátizsákot sem vittek. Ezzel messze megelőzték korukat. A mászás idejét viszont nem az előretolt alaptáborból, hanem az északi fal lábától kétórányira felállított saját táboruktól mérték.
Kép forrása: Nobukazu Kuriki Facebook
A jeges északi fal (Fotó: Nobukazu Kuriki Facebook)
Fontos még kiemelni, mert a nemzetközi sajtóban is felbukkan időről időre Christian Stangl neve. A német mászó azt állította, hogy 2006-ban 16 óra 42 perces idővel új rekordot állított fel. Egyrészt utólag pontosították Kammerlander idejét 16:40-re (korábban a perceknek nem volt akkora jelentősége, de a filmes csapata is megerősítette az időt), másrészt, és ez az igazán fontos: Stangl elhallgatta, hogy valójában az Északi-nyeregben (North Col) felállított sátrából, 7100 méterről indult.
Összehasonlításképpen, a nepáli oldal pótlólagos oxigén használata nélküli gyorsasági rekordját a nepáli Kazi Sherpa tartja, 20 óra 24 perces idővel (1998). Ő az alaptáborból indult (ott nincs előretolt alaptábor), 5344 méterről, ami 1100 méterrel több szintemelkedés, mint az északi előretolt alaptáborból indulóké.
Kép forrása: Summits of My Life Facebook/Seb Montaz Studio
Kilian az Északi-nyereg felé haladva az első kísérletkor (Fotó: Summits of My Life Facebook/Seb Montaz Studio)
Miután akklimatizációként megmászta pályafutása első nyolcezresét, a 8201 méter magas Cso Ojut (viharban, nem biztos benne, hogy a csúcsot érte el), átvonult az Everesthez. Egy komolyabb akklimatizációs kör során mindössze hat óra alatt ért fel 6400-ról 8400 méterre. Ezután következett az éles kísérlet.
Eredeti tervei szerint itt is a legközelebbi lakott helységből, a Rongbuk-kolostortól indult volna (ez plusz 8 km), de végül az alaptábor lett a start helyszíne, 5100 méteren. Négy óra alatt futott az előretolt alaptáborba (22 km), ahonnan kétórányi pihenés után kezdte meg a konkrét mászást.
7700 méterig jól érezte magát, itt azonban elkezdett görcsölni a hasa, és többször hányt is. Ennek ellenére leküzdötte az utolsó 1100 méter szintet is, és az éjszaka közepén, pótlólagos oxigén használata, fix kötelek és serpák segítsége nélkül, elérte a Mount Everest csúcsát. Hogy ez mennyire gyötrelmes lehetett, azt szavakkal aligha lehet leírni. Tizenkét órás ereszkedéssel ért vissza az előretolt alaptáborba, ahol az egészségi állapotára való tekintettel megszakította a rekordkísérletet. Ideje az alaptáborból a csúcsig 26 óra volt, melyből az előretolt alaptábortól a csúcsig tartó szakasz 20 óra.
Kép forrása: Summits of My Life Facebook
Kilian az északkeleti-gerincen (Fotó: Summits of My Life Facebook)
Ez nem új gyorsasági rekord, de önmagában egy elképesztő teljesítmény. Az alaptábortól számítva egyértelműen ő lett a leggyorsabb, mivel korábban senki meg sem próbálta ott elindítani az órát. A hegymászóknak ez egy egynapos bemelegítő séta, a hegy megközelítésének része, nem a konkrét mászásé.
Persze Kilian tudta, hogy ennél gyorsabban is képes feljutni. Azt azonban kevesen gondolták, hogy néhány napon belül fog újra próbálkozni. Ismereteim szerint korábban egy szezonon belül egy oxigénpalack használata nélküli sikeres csúcsmászás után még senki sem próbálta még egyszer elérni a csúcsot. (Frissítés: De igen! Pemba Dorje II Serpa 2007. május 8-án és május 15-én is megmászta az Everestet, az északi normál úton). A jelenlegi legtöbb palack nélküli csúcseléréssel a nepáli Ang Rita serpa büszkélkedhet. Ő tízszer mászta meg a hegyet oxigén nélkül, de szezonon belül egyszer sem ismételt. Meg nem erősített információk szerint egyébként őt most egy katmandui neurológiai osztályon kezelik, mert az oxigénhiányos környezet maradandó károsodást okozott nála.
Először csak pusmogták, hogy Kilian talán még ebben a szezonban újra nekifut. A csapata semmit nem kommunikált, csak az alaptáborban lévő hegymászók ejtettek el egy-egy erre utaló félmondatot.
A pótlólagos oxigén használatát mellőző mászók 26-án az utolsó rohamra készültek az északi és a déli oldalon is. A kedvezőbb időjárási körülmények ezúttal is északon adódtak. Ebben a rotációban végül ketten értek fel, a harmadik mászó oxigénre váltott, a negyedik pedig visszafordult.
A két sikeres csúcsmászó egyike Kilian Jornet volt. Hat napon belül másodszor állt az Everest csúcsán, amire korábban oxigénpalack használata nélkül soha nem volt példa. Felfoghatatlan teljesítmény. amelyre csak kivételes fizikai adottságú hegyi sportoló képes.
Kép forrása: Summits of My Life Facebook
Kilian az előretolt alaptáborban (Fotó: Summits of My Life Facebook)
Ezúttal az előretolt alaptáborból, 6500 méterről indult, és a csúcsot erős szélben 17 órával később, helyi idő szerint 21:00 órakor érte el. A szél később csitult. Az indulástól számított 29 és fél óra múlva ért vissza az előretolt alaptáborba. Hans Kammerlander rekordja tehát továbbra is él. (Megjegyzés: Eredetileg azt írták, 02:00-kor indult az előretolt alaptáborból, amiből nem 17, hanem 19 órás felmeneti idő következik. A hivatalos közleményt azóta módosították, kivéve belőle az összes időadatot, csak a hat napon belül történő kétszeri megmászást hangsúlyozzák.)
Kilian most az előretolt alaptáborban pihen. Rövid bejelentkezése alkalmával annyit mondott, hogy a második megmászása „új lehetőségeket nyit a hegymászásban”. Sejthető, hogy nem ez volt az utolsó próbálkozása.
Mont Blanc 4810 m: 4 óra 57 perc 40 mp (Chamonix-ból oda-vissza. A csúcs eléréséhez 3 óra 30 perc kellett. Érdekesség: Német Csaba kiváló terepfutónk 4 óra 20 perc alatt futott fel a Mont Blanc-ra)
Matterhorn 4478 m: 2 óra 52 perc (Breuil/Cervinia oda-vissza, 1 óra 56’15 mp csak felfelé)
Aconcagua 6962 m: 12 óra 49 perc (59,85 km, 3962 m szint. Ezt Karl Egloff azóta megdöntötte, 11 óra 52 perc)
Denali 6194 m: 11 óra 48 perc (53,52 km, 4732 m szint, az ideje csak felfelé 9 óra 43 perc)
Mount Everest 8850 m 1. kísérlet: 38 óra (BC – csúcs – ABC, csak felfelé 26 óra, ebből az ABC – csúcs szakasz 20 óra)
Mount Everest 8850 m 2. kísérlet: 29 óra 30 perc (ABC – csúcs – ABC, csak felfelé 17 óra)
