Kilian: Az Everest megvan, a rekordkísérlet félbeszakadt Hír

Elképesztő 36 órán van túl a világ legjobb terepfutója, a katalán Kilian Jornet. Olyasmire vállalkozott, amit előtte még senki sem próbált a Mount Everest északi oldalán: a hegyhez legközelebb eső, állandóan lakott településtől indulva, majd ugyanoda visszatérve akarta a lehető legrövidebb idő alatt elérni a csúcsot. A mászást természetesen tiszta eszközökkel, pótlólagos oxigén használata és magashegyi teherhordók segítsége nélkül tervezte.

Akklimatizációként a nem messze található, 8201 m magas Cso Ojut választotta, melyet viharban mászott meg, bár a csúcs elérésében maga sem biztos. Ez volt az első nyolcezrese.

Ezután érkezett az Everest északi lábához. Egy további akklimatizációs mászás során, a normál úton az előretolt alaptáborból (ABC, 6400 m) 8400 méterre mindössze hat óra alatt ért fel, ami nagyon komoly idő.

Az „éles” mászást eredetileg az északi falon, a Norton- vagy a Hornbein-kuloáron át tervezte, de a fal alsó szakasza gyakorlatilag csupasz tükörjég, ami biztosítás nélkül életveszélyes. Márpedig a rekordkísérlethez szólóznia kellett, biztosításra nincs idő.

Kép forrása: Nobukazu Kuriki Facebook

Jégtől csillog az Everest északi fala (Fotó: Nobukazu Kuriki Facebook)

Úgy döntött, hogy a normál úton ugyan, de megpróbálja felállítani a hegy északi oldalára vonatkozó FKT-t (Leggyorsabb Ismert Mászásidő, Fastest Known Time). Referenciaként egyetlen idő állt rendelkezésére, az is csak egy résztávon: a dél-tiroli Hans Kammerlander 1996-ban az előretolt alaptáborból 16 óra 40 perc alatt mászott fel a csúcsra, pótlólagos oxigén használata nélkül. Ő viszont egy pár sílécet is cipelt, mivel elsőként szeretett volna lesíelni az északi falon. Ez végül a hóviszonyok miatt nem sikerült neki teljes hosszában, viszont máig övé a leggyorsabb idő felfelé. Az alaptáborból azonban nem áll rendelkezésre idő, mivel mindenki az előretolt alaptáborból szokta indítani a csúcstámadást. A kettő közötti táv egynapi gyaloglás (22 km, 10-12 óra, kondíciótól függően), a szintkülönbség 1300 méter.

A csúcstámadást ottani idő szerint május 20-án este 10 órakor indította, a beszámolók szerint azonban nem a Rongbuk-kolostortól, hanem az alaptáborból (a távolság a kettő között 8 km).

Az előretolt alaptábort az alábbi videó szerint négy óra alatt érte el, majd két órányi pihenés után folytatta útját. Ez alapján az előretolt alaptáborból 20 órára volt szüksége a csúcsig, ami azt jelenti, hogy ezen a szakaszon továbbra is Kammerlanderé a rekord.

A csúcsot 21-éről 22-ére virradó éjjel, éjfélkor érte el, 26 órával az indulás után. Az utolsó 1000 méter elmondása alapján kínkeserves lehetett számára:

“7700 méterig jól éreztem magam, és a tervek szerint haladtam. Ott viszont elkezdett görcsölni a hasam, talán valamiféle gyomorvírus miatt. Onnantól kezdve csak lassan tudtam haladni, néhány lépésenként meg kellett állnom pihenni. De a csúcsra éjfél körül így is sikerült felérnem.”

Kép forrása: Summits of My Life Facebook

Kilian az Everesten (Fotó: Summits of My Life Facebook)

Az ereszkedéshez 12 órára volt szüksége. 38 órával az indulás után lent volt az előretolt alaptáborban. A tervezett időrekordhoz még vissza kellett volna futnia az alaptáborba, de ezt a fizikai állapota már nem tette lehetővé, így ott befejezte a rekordkísérletet. Most pihen, és a kereskedelmi mászóknak osztogat autogramokat :)

Bár a tervezett teljes útvonalat nem sikerült végigjárnia, Kilian teljesítménye így is lenyűgöző. Egy átlagos, pótlólagos oxigént használó hegymászónak ugyanerre a távra legalább öt napra van szüksége.

Kilian „Summits of my Life” projektjének az Everest volt az utolsó állomása. Kérdés, hogy ő maga befejezettnek tekinti-e a programot, miután nem sikerült a teljes távot teljesítenie. Azt egyértelműen bebizonyította, hogy az elképzelése lehetséges, és egy napnál kevesebb idő is elegendő lehet az Everest csúcsának eléréséhez Rongbukból. Erre persze csak néhány, kivételes képességű sportoló lehet képes.