- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Kilian Jornet vitathatatlanul a világ legjobb hegyi terepfutója. Miután 26 éves korára minden valamire való hegyi terepultrát megnyert, köztük az UTMB-t háromszor, új projektbe kezdett, melynek a „Summits of My Life” („Az életem csúcsai”) címet adta. A célja, hogy három év alatt több kontinens legmagasabb hegycsúcsának mászási rekordját megdöntse. Mindezt a legpuritánabb megközelítésben: csak Kilian és a hegyek, minimalista stílusban, nagy létszámú expedíciós háttér nélkül, a lehető leggyorsabban fel és le.
A projekt filozófiája szerint minden rekordkísérlet kezdő- és végpontja az adott hegyhez legközelebb eső állandó lakott terület. Ennek megfelelően Kilian ezúttal sem az Aconcagua alaptáborából, hanem az onnan 23 km-re lévő Horconesből indult.
Kép forrása: summitsofmylife.com
A csúcsot akklimatizációként egy héttel ezelőtt egyszer már megmászta. Múlt pénteken vágott neki az első éles rekordkísérletnek, amit azonban a csúcsrégióban fújó 90 km/h feletti szél miatt 6500 méteren félbe kellett szakítania. Ezt azonban nem kudarcként, hanem újabb magaslati edzésként fogta fel.
Tegnapra végre kedvező volt a meteorológiai előrejelzés. 3 pirítós és némi édesség elfogyasztása után reggel 6-kor vágott neki a kalandnak. A számadatokból egészen brutális teljesítmény bontakozik ki.
"Attól a ponttól kezdve elkezdtem szenvedni. Egyensúlyproblémáim voltak és minduntalan megcsúsztam a jeges havon."
Az 1400 méterrel magasabban fekvő alaptábort (4300 m) 3 óra 20 perc alatt érte el futva. 15 perc frissítés után indult felfelé. 1 óra 10 perc múlva elérte a Nido de Condores-t (+1250 m). 6500 méternél nagyon lelassult, megviselte a magasság:
"Attól a ponttól kezdve elkezdtem szenvedni. Egyensúlyproblémáim voltak és minduntalan megcsúsztam a jeges havon. Ezért lassabb tempóra váltottam, mert tudtam, hogy hosszú út áll még előttem."
Kép forrása: summitsofmylife.com
A 6962 m magas csúcsot a Horconesből történt indulástól számítva 8 óra 45 perc alatt érte el (tehát az alaptábortól mindössze 5 óra 25 percre volt szüksége). A csúcson 15 percet pihent.
"A csúcs elérése az elmúlt napok munkájának beteljesedése volt. De nemcsak ezért jöttem ide, hanem azért is, hogy élvezzem a csúcsról elém táruló lenyűgöző látványt."
Ekkor azonban még előtte volt a hosszú ereszkedés. Hiába számít viszont a világ legjobbjának a lejtmenetben, továbbra sem volt könnyű dolga.
"Egészen a Plaza de Mulasig (alaptábor – PL) éreztem a magasság hatását. Továbbra is problémáim voltak az egyensúly megtartásával. Az izmaim nem akartak engedelmeskedni, ezért többször elestem. Az alaptábort elérve 20 perces pihenőt tartottam. Ettem és pótoltam az elvesztett folyadékot, amitől fokozatosan jobban lettem. Ekkor már csak az utolsó szakasz várt rám Horconesig, amit lendületesen tudtam futni, és végül sikerült egy jó időt elérnem."
Az expedíción egyébként vele tartott barátnője, a női terepfutók között legjobbnak számító Emelie Forsberg is. Eredetileg ő a női rekordot szerette volna megdönteni, de nem érezte magát elég jó formában, ezért lemondott róla.
Kilian tavaly a Mont Blanc-on és a Matterhornon állított fel új rekordot, idén pedig Észak-Amerika legmagasabb hegyét, a 6194 m magas Mount McKinley-t mászta meg rekordidő alatt.
Az elképesztő fizikai képességeken túl különleges kapcsolat fűzi a természethez. Senki ne gondolja, hogy csak a teljesítményt keresi a hegyekben. A rekord csak a motiváció miatt számít, a lényeg maga az út, és a természet szépségének csodálása.
Kép forrása: summitsofmylife.com
Kilian a hegyek között született. A természet szeretetét édesanyja plántálta belé. Gyermekként a húgával együtt mezítláb, pizsamában, lámpa nélkül vitte ki őket éjjel, hogy meghallgassák az erdő hangjait. Azután a gyerekek navigáltak haza. A hegy, az erdő és a terep volt a játszótere. Soha nem edzett pályán, a göröngyös hegyi ösvények a lételeme. Talán pont emiatt, még csak a bokája sem fordult ki soha, és nincs olyan versenyzőtársa, aki ne csodálná a lejtőzős képességeit.
Ha nincs túl meleg, képes nyolc órát futni anélkül, hogy egy kortyot is inna. Enni sem nagyon szokott, fél napig elvan néhány útközben szedett bogyóval és egy energiazselével.
Ha nincs túl meleg, képes nyolc órát futni anélkül, hogy egy kortyot is inna. Enni sem nagyon szokott, fél napig elvan néhány útközben szedett bogyóval és egy energiazselével. Együtt lélegzik a természettel. Mindezek ellenére nem egy magának való különc, kedveli a társaságot. Számtalanszor előfordult 160 km-es terepfutó versenyeken (ezek általában 24 órán át tartanak), hogy hatalmas előnnyel vezetve hajnalhasadáskor bevárta a mögötte második helyen jövőt, hogy együtt élvezzék a napkelte szépségét. Teljesen mindegy volt számára, mennyivel nyeri a versenyt.
Az Aconcagua mászás során háromszor állt meg frissíteni. 1 liter víz, 4 csokoládé és 3 dl-nyi energiazselé volt nála. Íme, a száraz adatok a különböző szakaszokról (az időadatok az indulástól számított teljes időt jelentik):
Össztáv: 59,85 km, 3962 m szint, 12 óra 49 perc
Horcones – Plaza de Mulas: 23km / 1.400mD+ 3h 25’
Plaza de Mulas – Condors Nest: 3.6km / 1.100mD+ - 5h
Condors Nest – Aconcagua: 3.5km / 1.462mD+ 8h 45’
Aconcagua – Plaza de Mulas: 10h 10’
Plaza de Mulas – Horcones: 12h 49’
Kép forrása: summitsofmylife.com
A Summits Of My Life programból már csak két csúcs van hátra: az Elbrusz, amellyel tavaly már próbálkozott, de hóvihar miatt a csúcstól 300 méterre visszafordult, valamint az Everest. Mindkettőt jövőre fogja megpróbálni. A Föld legmagasabb hegyére sem az alaptáborból fog indulni, nagyságrendileg egy maratonnyi távot teljesít majd a mászással együtt.
Kép forrása: summitsofmylife.com
