Kilian megmászta a Cso Oyut – talán Hír

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Kilian Jornet Burghada harmadszor is visszatért az Everestre, hogy befejezze Summits of my Life projektjét, melynek keretében gyorsasági rekordokat dönt néhány neves hegycsúcson.

Kilian a Mont Blanc-on, a Matterhornon, a Denalin, az Aconcaguán és a Kilimandzsárón sikerrel járt. Utóbbi kettőt azóta „elvette” tőle az ecuadori-svájci Karl Egloff, akinek egy héttel ezelőtt sikerült az is, ami Kiliannak nem: Az Elbruszon is megdöntötte a gyorsasági rekordot.

Kilian és az Everest

Kilian idén harmadszor tért vissza az Everestre. Az első próbálkozása mentőexpedícióvá alakult, amikor Nepál történetének egyik legnagyobb földrengésébe csöppentek bele két évvel ezelőtt. Tavalyi kísérlete a nyári monszun idején a rengeteg hó miatt kudarcba fulladt. Idén a kínai hatóságok senkinek sem adnak engedélyt az őszi időszakra, ezért Kilian is kénytelen a tavaszi tömegekkel együtt nekivágni a hegynek. Célja, hogy rekordidőt fusson a legközelebbi állandóan lakott helységtől (ez a Rongbuk-kolostor, 8 km-re az északi alaptábortól) a csúcsig és vissza. A hegyet nem az északkeleti gerinc normál útján, hanem az északi falon, a Norton- vagy a Hornbein-kuloáron keresztül szeretné megmászni. A részletes tervekről tavalyi cikkünkben írtunk.

Kép forrása: Kilian Jornet Facebook

A Cso Oju (Fotó: Kilian Jornet Facebook)

Akklimatizációként a 8201 m magas Cso Oju megmászását tervezte, melyre ezúttal kedvese, a világ egyik legjobb női terepfutója, Emelie Forsberg is elkísérte. Viszonylag keveset lehetett a mozgásukról hallani a hegyen, de Kilian most egy hosszabb beszámolóval jelentkezett. A történet érdekessége az, hogy ő maga sem tudja biztosan, elérte-e a csúcsot.

Tíz nap alatt egy nyolcezres

„Visszatértünk! Tíz napot töltöttünk a Cso Ojun. Emelie hazatér, hogy felkészüljön a terepfutó szezonra, én pedig megyek az Everestre.

Nagyon inspirált bennünket, amikor tavaly Adrian Ballinger és Emily Harrington Kaliforniai otthonukból történt elindulásuk után mindössze két hét leforgása alatt megmászták a Cso Ojut. Úgy gondoltuk, mi is megpróbáljuk, és meglátjuk, a magasság milyen hatással lesz a szervezetünkre, és meddig jutunk.

Egy könnyen és gyorsan megközelíthető nyolcezrest választottunk, amit a többihez képest hamarabb lehet elérni. A Mezzalama síalpin verseny után három nappal már a Cso Oju kínai alaptáborában voltunk, 4900 méteren. A következő napon elértük az 5600 méteren fekvő előretolt alaptábort. Jól éreztük magunkat, de az időjárás nem volt túl jó.  

Kilencnapnyi várakozás után, május 7-én vágtunk neki a csúcskísérletnek. Éjjel 1-kor indultunk az 1-es táborból, 6400 méterről. Nagyon szeles és hideg volt az éjszaka. 7.500 méterig másztunk, ahol egy gleccserhasadékban húztuk meg magunkat, és vártuk a napkeltét, hogy átmelegedhessünk egy kicsit. Aztán folytattuk utunkat, de a Sárga Sávnál (7700 m) Emelie a visszafordulás mellett döntött. Az előrejelzések szerint az időjárás romlására, erős havazásra lehetett számítani, és a fix kötél nélküli technikás rész túlságosan kitettnek tűnt ahhoz, hogy fáradtan lefelé biztonságosan mászható legyen. Emelie teljesítménye lenyűgözött. Nagyon gyorsan mászott, pedig előtte csak hatezer méteren járt.

Kép forrása: Kilian Jornet Facebook

Kilian és Emelie a Cso Ojun (Fotó: Kilian Jornet Facebook)

Én úgy döntöttem, tovább megyek. A Sárga Sáv technikásabbnak tűnt, mint amire számítottam, mix mászás volt vékony jégen. 8000 méter körül erősen havazni kezdett, amikor az utolsó sziklás szakasz után a csúcsplató felé indultam. Semmit nem lehetett látni, így abba az irányba másztam, amerre a csúcsot sejtettem. A Cso Oju csúcsa nem egy jól körülhatárolható tereptárgy, de egy idő után eljutottam egy pontra, ami akár a csúcs is lehetett. Őszintén szólva, nem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg a csúcs volt-e, mivel csak a lábaimat láttam, de olyannak tűnt. Délután 3 óra volt, és boldog voltam, hogy felértem.

Azonnal el is indultam lefelé. Egy régi kötelet találtam, aminek a segítségével leereszkedtem a Sárga Sáv meredekebb szakaszán. Este 6-kor már az 1-es táborban voltam. Emelie addigra már összepakolta a sátrunkat és levonult. Nagyon hideg volt. Egy másik hegymászótól kaptam forró italt. Ezután folytattam az utam lefelé, az előretolt alaptáborba, ahol Emelie már várt rám. Nagyszerű nap volt a hegyen! Másnap lementünk a kínai alaptáborba, majd elautóztunk Tingribe.”

Kép forrása: Kilian Jornet Facebook

Kilian a Cso Ojun (Fotó: Kilian Jornet Facebook)

Jöhet az Everest!

A következő állomás tehát az Everest, ahol a tibeti oldalon Kilian megpróbál egy gyorsasági rekordot felállítani. A legközelebbi állandóan lakott helyről, a Rongbuk-kolostortól indulva fut a hegy lábához, melyet a kevesek által járt északi falon át, a Hornbein- vagy a Norton-kuloáron keresztül szeretne elérni. Ezután visszafut Rongbukba. Amennyiben sikerül, bármennyi idő alatt is teljesíti, ez lesz az első ilyen rekord, hiszen korábban senki sem próbálkozott még a teljes útvonallal időre.

A hegy északi oldalán egyébként viszonylag kevesen vannak. 136 külföldi mászó és 170 főnyi kiszolgáló személyzet várja az időjárás javulását. (A déli oldalon ezzel szemben 373 mászó és ugyanennyi serpa próbálkozik). Továbbra sem akar csillapodni a szél, és szinte minden nap havazik. A fix köteleket kiépítő csapatnak sem itt, sem pedig a déli oldalon nem sikerült eddig elérni a csúcsot. Ameddig a fix kötél nincs kiépítve a csúcsig, addig egyetlen kereskedelmi expedíció mászói sem vágnak neki a csúcstámadásnak. Egy biztos, idén már nem lesz korai mászás a Föld legmagasabb hegyén.

Frissítés: Adrien Ballinger épp most jelentette, hogy az északi oldalról a fix köteleket rögzítő kilencfős serpa csapat feljutott az Everest csúcsára!