Kimerészkednék sziklára Hír

Baumann Viola

2017/05/05

Amikor az ember először jut ki a természetbe mászni, biztosan érik meglepetések.

Hirdetés

Mivel a mászósport tagjainak száma dinamikusan növekszik, és a közeljövőben ez várhatóan így is marad, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség a Mozgásvilággal karöltve cikksorozatot indít. A sorozat célja, hogy a sportágba újonnan érkezők, illetve azok, akik a sportmászást ugyan gyakorolják, de nincsenek tisztában a biztonsági és környezetvédelmi szabályokkal, tájékozódhassanak az alapvető tudnivalókról, és arról, kihez fordulhatnak kérdéseikkel. A cikksorozat támogatója a Tengerszem Túrabolt

Mászósorozatunk negyedik részében azzal foglalkozunk, mi történik, amikor valaki először megy sziklára. Mire számítsunk, milyen előképzettség, felszerelés, ismeretek szükségesek ahhoz, hogy biztonságosan és sikeresen kezdhessük meg sziklamászó karrierünket.

A cikksorozat előző részeiben már szó volt arról, hogy egyre többen másznak világszerte és itthon is. A legtöbben teremben kezdik, ahol elsajátítják a beülő használatát, a toprope-ozást, a toprope biztosítását, és esetleg megismerkednek az elölmászással, de utóbbi korántsem kötelező elem. Aztán megjön a jó idő, és a mászók egy része kimerészkedik a sziklára. A kezdők közül többen gyakorlott barátokkal, mások hasonlóan kezdő ismerősökkel, és sokan egyesületi oktatás keretében élik át első sziklás élményeiket.

Kimerészkednék sziklára Forrás: Purger Tamás — Kimerészkednék sziklára

A tanfolyam egyértelműen szükséges, de eddigi formájában nem kifejezetten elégítette ki azokat az igényeket, amit egy sportmászó támasztott egy kezdő kurzussal szemben. Az idén nyugdíjba menő három tanfolyamból álló rendszerben ugyanis nem kifejezetten az alap sziklamászásra készítették fel a tanulókat, hanem a sziklamászás teljes eszközrepertoárjának helyes használatára, a többkötélhosszas utak minden helyzetben való megoldására – friendekkel, ékekkel, és oktatótól függően több vagy kevesebb mászótechnikával és mászóetikával. Ezt váltja le most az egyre fiataoldó oktatógárda, akik már eddig is több technikát csempésztek a tananyagba, illetve az új rendszer, ami strukturálisan segíti elő a változást.

Szikla kezdő szemmel

Amikor az ember először jut ki a természetbe mászni, biztosan érik meglepetések. Először is, az utak nincsenek fogásokkal és lépésekkel jelölve, sőt olykor úgy általában nincsenek jelölve. Jó esetben van valahol a szikla tövében (pl. KSH) vagy a mászókalauzban egy falrajz, amin kezdő legyen a talpán, aki elsőre eligazodik. (Persze, a falrajz olvasásának megtanulása és gyakorlása tanfolyami tananyag, a rutin megszerzése azonban időigényes.) Ha nem kopott még le, az út aljában általában megtalálható a név és a nehézség is. De ha a kezdő a beszállót még meg is találja, út közben simán letérhet a kijelölt csapásról, amivel nyilván nem az a gond, hogy „csalás”, hanem elsősorban az, hogy egy V-ös nehézségből véletlenül egy VIII- nehézségben találja magát.

Azután, ha a kezdő sziklamászónak sikerült kinéznie egy utat, és a beszállót is meglelte, még mindig várnak rá “kalandok”. Például, hogy egy-egy nitt hiányzik, nagyon messze van, esetleg épp az első van rendkívül magasan. Vagy hogy nincs kiépített stand. Van, ahol fel lehet mérni a nittek elhelyezkedését, és van, ahol takarásban vannak, például egy has miatt.

Nem árt, ha a kezdő mászó rendelkezik saját eszközökkel, és ismeri azok használatát. Mert egykötélhosszas sportutakban is szükség lehet hevederre, plusz karabinerre (min. 3), köztesekre, kötélre (ami elég hosszú), kötélzsákra (hogy az éles kis kövek, homokszemcsék stb. ne vágják szét a kötelet, bekerülve a rostok közé) és persze sisakra. Ezeket az eszközöket nem szabad kölcsönkérni, mert ismerni kell a pontos történetüket: leejtették-e őket valaha; beleestek-e a kötélbe, beülőbe, ha igen, mekkorát; mennyire voltak kitéve napfénynek, UV-sugárzásnak, esőnek, hidegnek, jégnek; esetleg érte-e őket bármi egyéb sérülés, amire nem is gondolnánk. A mikrorepedések nem látszanak, viszont az életünk múlik az eszköz megbízhatóságán.

Ha a tanfolyamot választja az ember, úgy még mindig megmarad néhány hiányosság: a mozgás technikai elemeit, az eszközöket, csomókat és biztonságot kiválóan fogja ismerni, viszont a Kis-Gerecse falait nem biztos, hogy megtalálja még térképpel sem. Ha tanfolyam helyett a gyakorlott barátokat választja, úgy elmaradhatnak alapvető biztonsági és technikai ismeretek, amikre csak akkor lesz hirtelen szükség, ha valahol mégis kötéltechnikát kéne használnunk, standot kellene építenünk, esetleg vissza kéne ereszkednünk az útban.

A legjobb választás tehát valószínűleg a kombináció.

Vissza az iskolapadba!

Az eddigi háromszintes tanfolyami struktúrát már idén felváltja egy moduláris, hét kurzusból álló új rendszer – tudtuk meg Kandrács Ildikótól. „Elsősorban az alapképzésre fektettük a legnagyobb hangsúlyt, hiszen annak az anyagának az elsajátítása szükséges a mászás bármely ágának az elkezdéséhez. Az alapképzés (SZM1) tananyaga megfelel a teljesen kezdők mászóvá válásának alaplépéseinek, amely megtanít az itthoni egykötélhosszas sportutakban való biztonságos mászásra. Ennek a folytatása az SZM2, amely már kizárólag külföldön, több kötélhosszas sportutakon végezhető el. (A hét alapmodulon kívül még lesznek kiegészítő modulok is).

Idén kerül bevezetésre az új rendszer, minden MHOK (Magyar Hegymászó Oktatók Kollégiuma) tag ebben az évben még a régi, de már az új rendszer szerint is oktathat, jövő évtől viszont már csak az új szerint. Az új rendszerben nagyobb egyéni szabadságot kapnak az oktatók is. Minderről bővebben hamarosan a szövetség honlapján (www.mhssz.hu) olvashatnak az érdeklődők.”

Ez pedig a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy az eddigi, néha többhónapos alaptanfolyam helyett, akár néhány nap alatt elsajátíthatják majd a sziklára vágyók a tényleg praktikus alapokat. Mert kevesen indulnak első útjukon több kötélhosszra a Dolomitokba, tehát érdemesebb előbb begyakorolni és elsajátítani az alaptudást, azután kísérletezni csak például a tradmászással.

Minek nekem oktatás?

Sok mindent el lehet lesni a barátoktól, és az az igazság, hogy évekig jól el is lehet navigálni ezzel a tudással. Pedig néha nagyon alapdolgok hiányoznak: hogy kell standot építeni? Mire való a pruszik, és hogyan használjam? Mi van, ha hiányzik egy nitt? Hova kell kihosszabbított köztest tennem? Mit érdemes betennem a homokórába? Miért kell magam kitenni standoláshoz? Melyik eszközöm mit bír? Miből van egy szikla, és ez alapján mit várhatok tőle? Milyen gyakran cseréljek kötelet? Sérülés esetén hogy kell magamat vagy partneremet stabilan kikötni? Kit biztosíthatok és hogyan? Miért nem súrlódhat egymáson két kötél? Melyik karabiner mire való?

Ha elmegyünk a – mostantól logikusabban-praktikusabban – felépített tanfolyamok sorozatára, minden ilyen, amúgy baromi fontos kérdésünkre választ kapunk, de egyszerre csak annyira, amennyire a következő szintig szükségünk van.

Minek nekem gyakorlás?

Ha a tanfolyamon megtanultuk a biztonságos mászást, még mindig elég sok tennivalónk maradt. Például be kell gyakorolni a tudást, és nemcsak a csomókötést vagy a standépítést, hanem az utak „olvasását” is: hol és milyen mozdulatokra lesz szükségem, amit már alulról, látásból is fel tudok mérni – így azt is jobban belőhetem, mennyire nehéz az út, ki tudom-e mászni elölben. Meg azt, hogy hogyan tudok minél energiatakarékosabban, azaz szebben mászni. Hogyan kell repedést mászni, hogyan biztosítsak jól. Hogy egymás ellenőrzése (nyolcas végig van-e vezetve, jó helyre van-e bekötve, jó helyen van-e a biztosítóeszköz, zárva van-e a biztosító karabiner, bevettem-e a kötelet) 20 évnyi mászás után éppolyan fontos, mint a legelején, és nincs olyan alkalom, amikor ne kéne végigcsinálni a pár másodperces vizsgálatot.

A tanfolyam után tehát, ahol megismerkedtünk az eszközökkel, a biztonsággal és némi technikával, ismét érdemes a barátokra támaszkodni, hogy közelebbi viszonyba kerüljünk a magyarországi (vagy épp külföldi) mászóhelyekkel, magának a mászásnak a technikájával, és hogy az eszközhasználat is készségszintűvé váljon. Aztán, ha tovább szeretnénk lépni, jöhet a következő tanfolyami szint, majd az újabb gyakorlás.

Szikla illemkódex

Kezdőként nemcsak az eszközhasználatot és a biztonságos technikát kell elsajátítani, hanem a sziklára érvényes illemszabályokat is. Ahogy a korábbi cikkünkben bemutatott, teremre érvényes íratlan szabályoknál, úgy itt is igaz az, hogy a szabályok nem önmagukért valók, nem önkényesek, a betartásuk saját és mászótársaink biztonságát szolgálja. Alább bemutatjuk a legfontosabb pontokat.

1. Ellenőrizzük, hogy az út, amibe be szeretnénk szállni, szabad-e. Lehet, hogy van közös szakasza egy másik úttal, az pedig még valószínűbb, hogy közös standja van akár több úttal is. Egy standba nem lehet két kötelet berakni, így foglalt standhoz el se induljunk! (külön karabinerekkel persze lehet próbálkozni, de inkább szabad standhoz menjünk)

2. A szikla törik. Hol a mi kezünk alatt, hol a másik lába nyomán. Ha akár törmeléket, akár mozgó darabot elindítottunk, jelezzük a lent állóknak (pl. biztosító emberünknek) „Kő!”, „Kavics!”, „Szikla!” vagy egyéb felkiáltással. Mellesleg emiatt érdemes lent sisakot viselni.

3. Ugyanez igaz a kötél lehúzására. A párkányokon végigsikló kötél simán lesodorhat magával kisebb-nagyobb kődarabokat. Lehúzás előtt szóljunk hangosan a körülöttünk állóknak, hogy „Vigyázz, kötél!”.

4. Ha felülről teszünk be kötelet a standba, nagyon vigyázzunk, hogy semmit ne rúgjunk le a szikla aljában lévőkre. Nem egy baleset történt már amiatt, mert a mászót/biztosítót fejen találta egy lerúgott kődarab.

5. Felelősen válasszunk utat és nehézséget. Az eszközöket (nitt, köztes, stand) nem illik sem fogni, sem lépni, ahogy feltérdelni sem elegáns bárhova (meg persze lecsúszás esetén a térdszalagjaink sem hálálják meg). Ne a szájunkban tartsuk a kötelet, mert a fogsorunkra is szükség van még.

6. Akár tanfolyammal vagyunk, akár barátokkal, tökéletesen egyéni felelősségünk, hogy ne másszunk be más fölé, más útjába, más kötelén keresztbe, és ne is hagyjuk ott a kötelet amolyan „jó lesz még később is” gondolatmenettel.

7. Boulderezésnél spottolni kell a mászópartnernek, de ha aggasztó a helyzet, bárkinek. A boulder meglehetősen eszközigénytelen, és nem követel meg sok technikai ismeretet sem, ezért csábító lehet különösebb előkészület nélkül kipróbálni. Gyakorlatlanul azonban ne kezdjünk bele sziklán, mert ahhoz nagyon is sérülésveszélyes sport! Már egy félméteres leugrásnál is fel fog tűnni, hogy a mászócipő bizony nem tompít, sőt, és nincs ott a termekben megszokott vastag szivacs. Ha boulderezünk, legyen nálunk crashpad!

8. Saját testi épségünk érdekében: ne kiabáljunk, csak a szükséges kommunikációt (stand, húzz be, kő stb.). Ne lépjünk rá se a sajátunkra, se más kötelére, mert az a minimum, hogy sörrel jövünk annak, akiét megtapostuk, viszont ezzel már nem tudjuk jóvátenni, hogy éles kis köveket építettünk a súlyunkkal az anyag szövetébe.

9. Ahogy arról a sorozat korábbi részében már szó volt, vigyázzunk a környezetünkre: ne tapossuk le a járatlan útvonalat, ne dobáljunk le sziklagyepet utakon kívülről, ne hagyjunk magunk után szemetet, és ne zavarjuk hangoskodással az élővilágot. A ziát sem kell marékkal szórni, vannak országok, ahol illik magunk után eltüntetni a zianyomot…

A Tengerszem Túraboltot mászók alapították 1989-ben. Elsődleges célunk azóta is a mászók igényeinek teljes körű kiszolgálása. A kollégák közül sokan aktív mászók a mai napig, így a mászók kedvenc márkáinak termékkínálata mellett személyes tapasztalatokkal, tanácsokkal is segítik az érdeklődőket. Nézz körül nálunk: tengerszem.hu
(hirdetés)