Kiugrunk a hétvégén a Raxra. Vagy épp a Grossglocknerre.

Kiugrunk a hétvégén a Raxra. Vagy épp a Grossglocknerre. Az osztrák hegyek, sziklák és via ferráták divatba jöttek itthon. Viszonylag közel van, mégis vannak hegyek, az eszközök (nittek, standok, láncok) megbízhatók, és mindig gyönyörű. Na meg, sajnos, kicsit nyugatabbnak tűnik a szomszéd birodalma.

A hegyek mindig is vonzották az embereket. Az irodalomban visszatérő motívum, hogy a hegy szimbolizálja a tisztaságot, a jót, míg a völgy a különböző emberi bűnöket. Még Petőfi is tudta, hogy árral szemben úszik, ha a lentet, a laposat akarja magasztalni (mit nekem, te zordon Grossvenedigernek fenyvesekkel vadregényes tája…). Emellett a hegyre fölmenetel időtlen idők óta az életút, a személyiségfejlődés, az önismeret allegóriája is. Csodálkozhatunk hát, ha már Ötziék is fent mászkáltak? Ötzi, az osztrák kereskedő 3200 méteren hagyta ott a fogát valamennyi többi testrészével együtt, mikor, nyilván egy jól sikerült kereskedelmi szerződés megkötése után, talján barátaival felöntött a garatra, és nem találta meg időben ABS-es lavinazsákjának gombját.

Kép forrása: Austria.info

Így 5300 évvel ezelőtt ő sajnos kénytelen volt felhagyni a Garda-tó mellett heverésző besenyők arannyal és pálinkával való ellátásával. De ne gondoljuk, hogy egyedül ő ismerte a hágón át vezető ösvényt. 

3000 évvel ezelőttről is vannak nyomok ugyanis, amelyek azt támasztják alá, hogy a római provinciák lakosai (pontosabban női lakosai) sem vetették meg a Salzburgból a Tauern-hegységen át érkező szép ruhaalapanyagokat (lenvászon), kedvelték a magas vérnyomást (só), és hiába minden népmese, a lovakon nemcsak gyémántpatkók csillogtak (vas).

Természetesen a magashegyi hordároknak ma is nagy szerepük van abban, hogy a létfontosságú élelmiszerek (gőzgombóc, palacsintaleves, Mozart-likőr) feljussanak a tökéletesen betáblázott menedékházakhoz. De mi ez az újkori őrület, hogy mindenki csakúgy felmászkál a hegyre?

A Kogart Házban három hozzáértő beszélgetett arról, kinek mit jelentenek a hegyek. Egyikük Thomas Glavinic népszerű osztrák író, aki soha nem mászott hegyet, ámde évtizedek óta elolvas minden magashegyi mászással kapcsolatos irodalmat, és maga is írt egy regényt a hegyek varázsáról, beleszőve ebbe a Mount Everest megmászását is. Glavinic úgy érzi, fejben már ő is végigjárta az utat, ami felvisz a csúcsra. Az író párhuzamot is vont az írás és a hegymászás között, mivel – szerinte – mindkettőben szükség van a fejlődésre. Nem beszélve arról, hogy az oxigénhiányos állapot közben a fantázia átalakul valósággá, olyan alakokat képzelhetünk magunk mellé, akik nincsenek ott, és olyan körülményeket, ami szintén csak a fejünkben létezik – akárcsak az irodalomban.

Robert Schauer, a Mount Everest első osztrák megmászója a vizuális művészetet ötvözte a hegymászással. Ő kamerával mászta a csúcsokat, és mások számára is mozgóképet készített az egyébként kevesek által megtapasztalt magashegyi élményekről. Schauer azt fogalmazta meg legfőbb tanulságként, hogy miközben küzdünk az elemekkel, valójában saját gyengeségeinket és erősségeinket tapasztaljuk meg. Teszteljük a határainkat, mentálisan felkészülünk a kudarc lehetőségére is, és folyamatosan kommunikálunk a testünkkel. És ugyan ez az egész egy küzdelem, de nem harc, hiszen ezek azok a pillanatok, amiket kamerával és anélkül is érdemes megőrizni magunkban. Ahogy a filmezésben egy jó jelenet felvételéhez, a csúcs eléréséhez is szükség van minden korábbi tapasztalatunkra és készségünkre, amit az idők folyamán elsajátítottunk.

Mészáros Csaba, az Excelsior elnökhelyettese és oktatója nem annyira művészi, mint inkább világszemléleti álláspontból közelítette meg a kérdést. Csaba szerint a hegyek vonzzák be az embert, és ha meglátjuk a hegyet, egyszerűen muszáj odamennünk. Keressük a határainkat, megpróbáljuk átlépni őket, de a hegyek csak akkor fogadnak be, ha odavalók vagyunk. Csaba azt is fontosnak tartja, hogy a magashegyen muszáj a mostban élni, mivel mindig csak a következő mozdulatra figyelsz, nem pedig a csúcsra.

A beszélgetők egyetértettek abban, hogy Dachstein vagy a Grossglockner tökéletes úti cél, ha 1000 méternél magasabb hegyekkel szeretnénk közelebbi kapcsolatba kerülni. És az is kiderült az eszmecseréből, hogy a hegyek még azt is odavonzzák magukhoz, aki soha nem készült hegymászónak, mivel varázslatos erejük van. Szóval, ki jön hétvégén a Raxra?

Erre akinek ötlet kell!

Forrás: Austria.info