Klein és Suhajda a Dhaulagirire indul Hír

Az elmúlt másfél év a folyamatos újratervezésről szólt az Eseményhorizont párosa számára. Legutóbbi sikeres expedíciójuk, a 2019-es K2 után 2020 tavaszára a Makalut, majd 2021-re fő céljukat, az Everestet tervezték. A pandémia azonban közbeszólt. A Makalura nemcsak 2020-ban, de végül idén tavasszal sem tudtak elindulni. Az idei tavaszon ugyan már kezdett éledezni a himalájai nyolcezres szezon, de óriási volt a bizonytalanság a vírushelyzet alakulása miatt, ezért az Everestet leszámítva mindenhol félgőzzel zajlottak az események, és botrányoktól sem volt éppen mentes ez az időszak. A nyári Karakorum hasonlóképpen visszafogottan alakult.

Nehéz időszak áll Szilárdék mögött, hiszen életük az expedíciózás és a hegyek körül forog. A Makalu tavaszi meghiúsulása különösen fájhatott, hiszen a szervezés nagyon előrehaladott állapotban volt, amikor végül kénytelenek voltak lefújni az expedíciót.

"Nem konkrétan a Makalut, hanem az expedíciót volt nehéz elengedni - mesélte Dávid kérdésünkre. - Nyilván a Makalut is nehéz volt, mert sokat foglalkoztunk vele, szép hegy. De sokkal inkább nehéz volt az expedíciók sorozatos elengedése. Elengedtük először a Makalut még 2020-ban, aztán elengedtük a következő nyáron Pakisztánt, majd télen Alaszkát. Folyamatosan tolódtak a célok, mi minden szezonra felspanoltuk magunkat, és minden szezont el kellett engednünk. Ez egyszer még csak-csak bírható, de sorozatban ez nehéz volt, és különösen azért, mert semmit nem tehettünk ellene."

Cél: A Dhaulagiri

"Expedíciónk nem titkolt célja, hogy végre mászópárosként, együtt állhassunk egy nyolcezres csúcsán. Annak idején az Annapurnát egyedül értem el, majd a K2 expedíciónkon Szilárd volt a sikeres csúcsmászó. Szeretnénk, ha lenne egy közös csúcsélményünk - mesélte Dávid.

Az Eseményhorizont csapata szeptember elsején repül Nepálba. Az érkezést követően a szokásos néhány napos katmandui tartózkodás, engedély átvétele és bevásárlás után gyalogosan indulnak a hegy alaptáborába. A Dhaulagiri mindkettejük számára újdonság lesz, hiszen egyikük sem járt még ott.

Az akklimatizációs stratégiát a helyi viszonyok fogják eldönteni, de céljuk, hogy legalább egyet tudjanak aludni a legfelső táborban a csúcsmászó kör előtt.

"Párosként rugalmasan tudunk majd mozogni és alkalmazkodni. Korábban már más hegyeken is bevált a könnyített stratégia, ami azt jelenti, hogy nem telepítünk sátrat minden táborba, hanem amikor alszunk az egyes táborban, utána lebontjuk a sátrat és visszük fel a kettesbe. Így sokkal kevesebb felszerelést kell lehozni. Itt is ezt próbáljuk alkalmazni"- magyarázta Dávid.

"Ha egy mód van rá, megpróbálunk majd az élbolyban mozogni, hogy ha egyszer nyílik egy ablak, akkor legyünk készen - tette hozzá Szilárd.

"Szerintem a pótlólagos oxigén nélkül mászók közül sokan azon véreznek el, hogy elkezdenek mozogni a többséggel, akik azonban jellemzően palackot használnak. Amikor pedig a többség elindul a csúcsmászó körre, akkor hirtelen bepánikolnak, hogy nekik is ezzel a csúcsmászó körrel fel kell érniük a csúcsra, pedig az akklimatizációban még nem tartanak ott. Tehát vagy tudatosan hamarabb kezded meg az akklimatizációt, és/vagy elfogadod azt, hogy te később fogsz csúcsot mászni, mint a többiek" - részletezte Dávid a palack nélküli mászók dilemmáját.

Dávid és Szilárd szokás szerint kizárólag alaptábori szolgáltatás kér a szervező ügynökségtől, az alaptábor felett a hegyen semmilyen segítséget nem kapnak. Önállóan mozognak, felszerelésüket/élelmüket maguk cipelik, táboraikat maguk állítják fel, a stratégiát és a csúcsmászó kör időpontját illetően minden döntést maguk hoznak meg. A hegyen valószínűleg most is megjelenő kereskedelmi expedíciók által rögzített fix biztosító köteleket természetesen ők is igénybe veszik, de ahogyan azt a K2-n már bizonyították, ezeket ők is ki tudják helyezni, ha szükséges. Az elmúlt szezonok eseményeit elemezve, a kereskedelmi expedíciók lassan sokkal inkább hátrányt, mint előnyt jelentenek a független mászók számára. A szervezők kvázi uralják a normál utakat a nyolcezreseken, és nemcsak kinézik a független próbálkozókat, de gyakran nem éppen kulturált stílusban pénzt is követelnek tőlük azért, hogy a hegyre tehessék a lábukat. A magashegyi turizmus gyakorlatilag elüldözi a kompetens mászókat a nyolcezresek normál útjairól. Pedig a normál utak önmagukban nem lettek könnyebbek, a hegen sincs több oxigén, a csúcsok elérését csak az asszisztencia teszi könnyebbé azok számára, akik igénybe veszik.

A folytatásban: Denali télen, Nanga Parbat, majd Everest 2023

Dávidék célja továbbra is a Mount Everest palackozott oxigén és serpa magashegyi asszisztencia nélküli megmászása, és ahogyan eddig is, a projektet több lépcsőben képzelik el. A Dhaulagiri után a következő télen régi álmuknak, a Denali téli megmászásának futnak neki, 2022 nyarára pedig a Nanga Parbatot szemelték ki. A nyári mászás után kellő regenerációs és felkészülési idő maradna egy 2023 tavaszi próbálkozásra az Everesten. 

Nem ők az egyedüliek, akik a Csomolungma palack nélküli első magyar megmászását tervezik. Az előző tavaszon Varga Csaba nagyváradi mászótársunk már nekifutott, és az akklimatizációs körök alkalmával a Déli-nyeregig, 7980 méterig jutott. A csúcstámadást a 2-es táborban megszakította, miután akut lavinaveszély volt a hegyen.

Mivel a Mount Everestnek nincs még palack nélküli magyar megmászása, ezért nyilvánvalóan komoly presztízzsel járna az első magyar teljesítés. Klein Dávid azonban, aki eddig kilencszer próbálkozott a hegyen, legutóbb éppen Suhajda Szilárd társaságában, a legkevésbé sem fogja fel versengésnek, és ez az érzés éppen Varga Csaba expedíciója alatt erősödött meg benne:

"Látva mások próbálkozását az Everesten, átélhettem, hogy tényleg nem versenyezni akarok. Nyilván jól esik, ha első vagyok valahol, de nem azért megyek oda, hogy első legyek, hanem azért, mert szép hegy és szeretem. Ez akkor is így lesz, ha a magyarok közül akárhányan megmásszák előttem.