Mászóbalesetek Hír

Mivel a mászósport tagjainak száma dinamikusan növekszik, és a közeljövőben ez várhatóan így is marad, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség a Mozgásvilággal karöltve cikksorozatot indít. A sorozat célja, hogy a sportágba újonnan érkezők, illetve azok, akik a sportmászást ugyan gyakorolják, de nincsenek tisztában a biztonsági és környezetvédelmi szabályokkal, tájékozódhassanak az alapvető tudnivalókról, és arról, kihez fordulhatnak kérdéseikkel. A cikksorozat támogatója a Tengerszem Túrabolt

Sorozatunk 5. részében mászóbalesetek típusaival és lehetséges megelőzésükkel foglalkozunk

Bár sokunk anyukája azt javasolná megelőzésnek, hogy válasszunk inkább másik sportot, azért mi igyekszünk egyéb alternatívákat felmutatni. A TB szerint extrém sport, vagyis különösen veszélyes a fal-, szikla- és hegymászás, csak éppen statisztikák hiányában érvelni nehéz emellett az álláspont mellett. Azoknak, akik űzik a fenti sportokat, természetesen van véleményük és tapasztalatuk is erről (vagyis tudjuk, hogy egy kis figyelmetlenség is az életünkbe kerülhet, ettől még újra és újra hibázunk, és a legtöbben túléljük), mégis, számok hiányában csak a személyes álláspontunknak adhatunk hangot.

Ami biztos: kellő felkészültség, a körülmények figyelembe vétele és megfontoltság mellett a balesetek száma minimalizálható, ha nem is csökkenthető nullára. Ahogy a többi sportban sem.

Ereszkedés, kőhullás, eltévedés

A mászóbaleseteket többféleképpen is kategorizálhatjuk: az egyik, hogy megkülönböztetünk emberi hibából, illetve nem emberi hibából bekövetkező balesetet. A másik, hogy az alapján a művelet alapján soroljuk be őket, ami alatt a baleset bekövetkezett, ez lehet például elölmászás, biztosítás, kőhullás , ereszkedés, eresztés, szólómászás, boulder , illetve a hegyről való lejutás.

Azt, hogy melyik mászóhelyen ezek közül melyik típus következik be gyakrabban, jelentősen befolyásolják a természeti adottságok. A törős sziklákon gyakoribb lesz a kőhullás, a biztosítópont kimozdulása és az emiatt bekövetkező esés is, míg az eltévedés és a lejutás közbeni sérülés valószínűleg sem Bajóton, sem a KSH-n, sem Kis-Gerecsén nem tartozik a leggyakoribb baleseti okok közé. Persze magyarokat nemcsak itthon, hanem külföldön is érhet mászóbaleset, sőt, ismeretlen helyszínen bizonyos balesettípusok gyakoribbak is lesznek (pl. eltévedés, kihűlés).

Míg a kétezres évekig jellemzőbbek voltak a hegymászó balesetek, azóta a sportmászás előretörésével egyre gyakoribb a mászóiskolai sérülés vagy haláleset. Természetesen teremben is meg lehet sérülni, ott azonban a toprope-ok, a ritkán törő fogások és a sűrű közteshasználat miatt jóval kisebb a balesetveszély. Ennek ellenére a figyelmetlenség, a gyakorlatlanság, a túlzott önbizalom („én jó mászó vagyok, oda sem figyelve is tudok biztosítani, sőt, nyugodtan beszélgethetek is közben”), boulderben pedig egy-egy szerencsétlen mozdulat már számos indoor balesetet is eredményezett (csigolyatörés, bokaszalag-szakadás, térdficam, csuklótörés stb.).

1. Elölmászás 

Elölmászás során többféle baleset is történhet. Az egyik tipikus fajta, hogy a mászó valamilyen hibából kifolyólag a földig esik. Ez történhet amiatt, hogy a nittek távol vannak egymástól, hogy a biztosító ember túl lazán tartja a kötelet vagy épp kézből biztosít, illetve rossz eszközelhelyezés is lehet az ok. Az utolsó három hiba mind megelőzhető kellő körültekintéssel, míg az elsőnél úgy csökkenthetjük a veszélyt, hogy a tudásunkhoz mérten könnyebb úton mászunk, illetve hogy a biztosító szpottol az első köztesig, onnan pedig figyeljük, hogy ne legyen laza a kötél.

Az eszközelhelyezés is több magyar halálesetért felelős: leugró kötélgyűrű, rosszul betett ék, nyitva hagyott köztes – ezek elkerülhető hibák, ha kellő tudással rendelkezünk, és odafigyelünk a mászás során.

2. Biztosítás

Korábbi cikkünkben is hangsúlyoztuk, de nem lehet elégszer elmondani. Tök mindegy, mennyire vagyunk gyakorlottak, MINDIG ellenőrizzük a társunk csomóját (ha ő mászik), illetve hogy jól vagyunk-e bevéve (ha mi mászunk). Illetve alapszabály, hogy ne beszéljünk ahhoz, aki épp köti a csomóját, ha pedig mi kötjük, ne figyeljünk oda, ha hozzánk beszélnek – 15 másodpercet mindenki tud várni. Teljesen evidens, mégis az életünk múlhat rajta – volt olyan baleset, ami amiatt következett be, hogy a kötél a beülő egyik eszköztartó fülén ment át, illetve olyan is előfordult, hogy a nyolcas nem volt végigvezetve. Saját példa: kb. ötszázból kétszer nem volt becsavarva a karabinerem biztosítóként, illetve egyszer nem voltam bevéve mászóként...

Nem is olyan ritka biztosítói hiba, hogy a biztosító ember kézből biztosít, pedig egy durva esésnél a társa felrántaná. Azon kívül, hogy a biztosítóember is beverheti a fejét egy ilyen esetnél, és akkor a mászó is leesik, az is gond, hogy az első néhány köztesből ilyenkor még földig eshet a mászó, tehát nem éri meg kockáztatni, keressünk egy rögzítési pontot a biztosítónak is. Olyan haláleset is előfordult, hogy valaki hátulmászót biztosított felülről, kézből, stand nélkül. Ez nyilván hatalmas hiba, de ahhoz hasznos, hogy észben tartsuk:

ne higgyünk magunkban vakon, inkább menjünk biztosra.

3. Kőhullás

Bár nem lehetetlen, azért többnyire nem csak úgy potyognak a kövek az égből. Sokkal valószínűbb, hogy a mászó a lábával lerúgja, vagy a kötél lehúzásánál kimozdítja a szikla egy korábban levált darabját. Ugyanez történik ereszkedés közben is, amikor a kötél elakad valahol, a lefelé igyekvő mászó pedig elkezdi rángatni. Ezek ráadásul csak a „jóindulatú” esetek, ugyanis olykor kirándulók vagy arra járók lerúgják, ledobják a köveket, és ők nem kiabálnak hozzá, hogy „vigyázz, kavics”. Ilyen halálos baleset is előfordult az utóbbi évtizedben magyar mászóhelyen, és népszerű szikláinknál bármikor máskor is számíthatunk erre, mivel gyakran gyalogút vezet a fal tetején. A bányáknál ez hatványozottan igaz, mivel ezek a normál talajszint alatt helyezkednek el, így a tetejüket még csak nem is nehéz megközelíteni.

Nyilván fontos, hogy a tavaszi időszakban a terület fenntartója rendbe hozza a fagyásnak, olvadásnak, víznek és napnak kitett falakat, és eltávolítsa a mozgó köveket. De ez csak az alap, ettől még mindig fognak töredezni a (használatnak kitett) sziklák, így érdemes olyan alapszabályokat betartani, mint hogy fal alatt nem ebédelünk, hulló köveknél közelebb húzódunk a sziklához, nem pedig kiugrunk alóla, a szikla alatt pedig mindig sisakot hordunk.

Apró trükk, de hasznos lehet: beszállás előtt nézzük meg az út alját, mennyire van tele (friss) kődarabokkal...

4. Ereszkedés, eresztés

Sajnos visszatérő és többnyire végzetes hiba, hogy az öneresztés vagy eresztés előtt az illetékes nem köt csomót a kötél végére, így az elfogyva egyszerűen kicsusszan a biztosító eszközből, a mászó pedig leesik. Nyilván többnyire azt gondoljuk, hogy fel tudjuk becsülni az út hosszát, és csak akkor indulunk el, ha a kötelünk elég hosszú hozzá, mégis, egy aprócska csomó a kötél végén életet menthet, így nem érdemes megspórolni. Öneresztésnél mindig használjunk pruszikot.

Klasszikus hiba még a rosszul kötött csomó – ha nem vagyunk 100%-ig biztosak a dolgunkban, ne induljunk el! Ez nem alkalmas terep a próba-szerencse típusú próbálgatásra... Sőt, ha biztosak vagyunk, akkor is kössük ki magunkat egy hevederrel, és először úgy terheljünk bele a kötélbe, hogy kiderüljön, ha a csomónkkal bármi gond van.

Ereszkedés közben másfajta baleseti típus, amikor egy több kötélhosszas útból kell lejutni, a kötél elakad valamiben, és közben még be is sötétedik – nem is ritka az ilyen okból kezdeményezett mentés. Ha ezt szeretnénk megelőzni, nem árt már ismerni a terepet, illetve időben visszafordulni, ha túl hosszúra nyúlik a mászás.

5. Hegyről való lejutás

Itthon nehéz edzeni a magashegyi vagy a több kötélhosszas mászásokra, ezért amikor először megyünk ilyen túrára, számos meglepetés érhet (amire a következő alkalommal már jó esetben felkészülünk). 

Az egyik ilyen az időjárás. A Mátrában vagy a Vértesben is elkaphat egy vihar, de itthon egyrészt könnyebben felismerjük az érkezésének a jeleit, másrészt nincsenek kitett, csupasz sziklafalak több ezer méter magasan. De már a Tátra vagy az osztrák hegyek sem viccelnek, hirtelen hűlhet le a levegő, jöhet hózápor, jégverés vagy szélvihar, ami esetleg kődarabokat is lesodorhat a hegyről. Ezért mindig legyen nálunk meleg ruha, innivaló, fejlámpa, és valaki tudjon arról, hogy hol vagyunk és mikorra várható az érkezésünk. Fontos, hogy indulás előtt nézzük meg az időjárás-előrejelzést, és vegyük komolyan az esetleges figyelmeztetést. Számos olyan helyzet van, amikor bölcsebb elhalasztani a túrát. A magashegyi mentések komoly százaléka adódik a hirtelen megváltozó időjárás (havazás, vihar) miatt.

A másik fontos szempont, amire figyelni kell, hogy ne hagyjuk a véletlenre a lejutást. Hiába jelöl a kaller egy egyértelmű, kellemes lejutási útvonalat, ha azt nem találjuk meg. Ha először járunk azon a környéken, akkor mindenképp hagyjunk elég időt a keresgélésre, vagyis ne másszunk sötétedés előttig, de legyen nálunk fejlámpa, és ha a kötelet is igénybe kell venni az ereszkedéshez, akkor felelősségteljesen és körültekintően használjuk, ne kapkodva.

Külön eset, ha havas-jeges hegyoldalban kell lejutnunk. Ilyenkor kötelező a jégcsákány, de azt is tudni kell, hogyan használjuk, mi a teendő kicsúszás esetén, mik a fékezési technikák, és hol van lavinaveszély...

Az MHSSZ elnökének tapasztalatai

Az elmélet persze nem elég elriasztó, így konkrét hazai esetekről és tanulságukról kérdeztük Kandrács Ildikót, az MHSSZ elnökét.

K.I.: Az elnökségem alatt (2015 februárjától), ha éves szinten nézzük, nem lett rosszabb a helyzet, mint a megelőző években, annak ellenére, hogy a mászók száma növekedett. Több mászó sajnos magával vonhatja a potenciálisan több balesetet is. Az elmúlt egy évben a komolyabb balesetek száma hat volt.

Kőhullás Róka-hegyen elölmászás során, ahol a másodmászó sérült

Ez objektív veszélyből fakadó baleset (objektív: környezeti tényezők által befolyásolt veszélyek, mászótól független veszélyforrások), ami viszonylag sűrűn előfordul. Megmutatja, hogy bizonyos helyek országunkban és főleg a főváros közelében nagyon veszélyesek. A szövetség próbálja ezeket a helyeket folyamatosan veszélyteleníteni, biztonságossá tenni, ilyen pl. Franciabánya és Róka-hegy. Sajnos a robbantott bányák esetében folyamatosan előfordul a probléma, és nem lehet statikailag sem vizsgáltatni a helyszíneket, mert állandóan változnak, eső vagy hőingadozás hatására. Alap esetben minden ilyen időjárási esemény után vizsgálni kellene a teljes bányaterületet, de ezzel is csak viszonylagosan lehet biztonságossá tenni a falat - épp emiatt sem lehet mászóiskolának nevezni őket. Ehhez a balesettípushoz kapcsolódik a fogás/lépés kitörése is, mivel ez is a mászóhely kőzetminőségétől függ. Szinte minden évben van baleset ebből a veszélyforrásból adódóan is, de ezek a balesetek jó biztosíthatóság mellett szerencsére nem súlyosak.

A nagyobb része a baleseteknek sajnos emberi hibából történt (szubjektív veszélyforrások). Ebből két, halálos kimenetelű baleset származott, amelyek megelőzhetőek lettek volna.

A legsúlyosabb hiba a statisztikák alapján az ereszkedésből történő kicsúszásból adódik. A kötél rossz felezése és a kötél végéről hiányzó csomó (amely megakadályozza a kötelet az ereszkedő eszközből való kifutástól), illetve ezek időben való felismerése az elmúlt néhány hónapban két fiatal életet is megmenthetett volna. De ide tartoznak az elölmászó leeresztéséből adódó balesetek is, amelyből ugyancsak volt idén. Sajnos hasonlóan az ereszkedéshez, itt is a kötélvégi csomó hiánya, illetve a kötél hosszának téves ismerete okozza a baleseteket. A biztosító/eresztő ember egyszerűen kiengedi a mászót eresztés közben a biztosításból. Idén Oszolyon történt egy ilyen baleset, ami szerencsére nem volt súlyos.

A mostani tanfolyamrendszer szerint ezek a hibaforrások alaposan bele vannak sulykolva a mászás iránt érdeklődők alaptudásába, azt viszont nem lehet tudni és ellenőrizni, hogy akik az ismerőseik által, vagy csak egyszerűen autodidakta módon találkoznak a sziklamászással, milyen ismeretekkel rendelkeznek, és tudnak-e bármit is ezekről a dolgokról.

Komoly hiba még egy mászópartinál az elölmászó helytelen biztosítása.

Sajnos sokszor találkozni sziklafalaknál olyan párokkal, ahol nagy a súlykülönbség. Így a nagyobb tömegű elölmászó, ha beleesik az útba, és még csak a 2. vagy 3. biztosítási pontnál tart, akkor könnyen elfordulhat, hogy felrántja a biztosító embert, plusz a kiengedett kötél hossza, illetve a kötél nyúlásából adódó hosszúság, ezek összeadva eredményezhetik, hogy a mászó földig eshet… összetörve magát.

Persze ez ellen is lehet védekezni: a biztosító embernek fixen ki kell kötnie magát egy felrántás elleni ponthoz, ami megakadályozza, hogy nagyon felrepüljön egy beleesésnél.

Gyakori probléma a biztosításnál a túl sok kiengedett kötél is, ami egy beleesésnél szintén a mászó földig esését eredményezheti. Nem egyszer előfordult emellett a biztosítóeszköz helytelen használata, amely műfalnál az elmúlt egy évben több súlyos balesetet okozott.

A Tengerszem Túraboltot mászók alapították 1989-ben. Elsődleges célunk azóta is a mászók igényeinek teljes körű kiszolgálása. A kollégák közül sokan aktív mászók a mai napig, így a mászók kedvenc márkáinak termékkínálata mellett személyes tapasztalatokkal, tanácsokkal is segítik az érdeklődőket. Nézz körül nálunk: tengerszem.hu
(hirdetés)