- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Túléltük a leszállást a világ legveszélyesebb repterén, az Everest trekking elkezdődött!
3:55-kor csörgött az ébresztő, mivel az első gépre volt jegyünk Luklába. A többség 2-4 órát aludt, hiszen éjszakába nyúlóan ment a pakolás. A szervezők meglehetősen szűk korlátokat szabtak a csomagok méretére vonatkozóan, így mindenki az 5 kg-os napi hátizsák és a 10 kg-os utazózsák bűvkörében töltötte az estét és az éjszakát. Természetesen keveseknek sikerült beleférni a limitbe, serpa vezetőinknek köszönhetően azonban akadály nélkül átsuhant minden csomag az ellenőrzésen.
Végül mi is elfoglalhattuk helyünket a 16 személyes kisgépen. Enyhe rémülettel vegyes izgatottságunkat a gyönyörű nepáli légiutas-kísérő hölgy mosolya csak csekély mértékben enyhítette.
Hamarosan felbőgtek a motorok, és teljes gázzal rárontottunk a kifutópályára. A gép puhán elemelkedett, és megkezdtük repülésünket a világ legveszélyesebb repterének tartott Lukla felé.
A vastag felhőrétegből kiemelkedve felbukkant néhány himalájai jégóriás, majd 37 perces repülés urán megpillantottuk a luklai kifutópályát.
A "reptér" néhány éve az Everest első megmászói előtt tisztelegve a Tendzing-Hillary nevet viseli. A kifutópálya hossza 520 méter. Ez a levegőből a töredékének látszik. Az embernek az az érzése, mintha pillanatokon belül a hegyoldalba csapódnánk.
Persze rémisztő kialakítása ellenére ritkán történik itt baleset. Velünk is gond nélkül landolt a gép.
Amíg a csapat második felének érkezésére vártunk, volt alkalmunk megcsodálni a reggeli napsugarakban fürdőző hatezer méteres csúcsokat.
Az érkezést követően vezetőnk, Phurba Serpa eligazítást tartott, és bemutatta teherhordóinkat, akik az extra utazózsákjainkat cipelik a napi célállomásra. Ez nagymértékben megkönnyíti a dolgunkat, hiszen egy néhány kilós hátizsákot kell csupán cipelnünk.
Az első szakasz kisebb bemelegítés volt. A 2860 méteren fekvő Luklából leereszkedtünk 2500 méterre, majd felkapaszkodtunk a 2600 m-en fekvő Phakdingba. Féluton még egy finom ebédet is elfogyasztottunk.
Mai szállásunk a Sherpa Guide Lodge, amely egy alpesi menedékházhoz hasonlít, viszonylag új, fa belsővel. A ház mellett zúg a Dudh Kosi, a Khumbu-völgy fő folyója. Nevének jelentése Fehér Víz. Ezt néhányan az érkezés után meg is néztük közelebbről. A felette vezető rozsdás függőhíd nem volt túl bizalomgerjesztő, de rajtunk kívül két jak is áttrappolt rajta, szóval megint megtanultuk, hogy sose ítélj elsőre :)
Holnap a trekking egyik legnehezebb szakasza következik: 800 méternyi szintemelkedés vár a csapatra, amely ebben a magasságban már komoly fizikai kihívást jelent.