- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A nepáli Kulturális, Turisztikai és Polgári Légiforgalmi Minisztérium turisztikai tárcája szigorú szankciókat javasol az ünnepelt hegymászó, Nirmal Purja, valamint expedíciós ügynöksége, az Elite Exped ellen. Az indoklás szerint Purja és az ügynöksége több alkalommal is megszegte az expedíciós tevékenységre vonatkozó szabályozást a 2024-es tavaszi szezonban. A botrányokat egytől-egyig a nepáli The Himalayan Times publikálta.
Az első eset során a vádak szerint olyan kliensekkel mászott fel a Mount Everest 3-as táborába, akiknek nem volt engedélyük az alaptábor feletti mozgásra. Az Everesten az alaptáborba sem lehet az onnan elérhető valamelyik csúcsra vonatkozó engedély nélkül bemenni (Everest, Lhoce, Nuptse és Lingtren). Vannak ugyanakkor olyan mászók és teherhordók is, akik csak a 2-es táborig szeretnének menni, ami 6400 méteren van, a Nyugati-Teknőben (Hallgatás Völgye). Mivel erre nincs olcsóbb “részengedély”, azzal szokták kikerülni, hogy a szomszédos hétezresre, a Nuptséra váltanak engedélyt. Az Everest 11 ezer dolláros csúcsdíjával szemben ez mindössze 600 dollár a külföldi állampolgárok számára. Viszont ebben az esetben sem lehet az Everest 7300 méteren lévő 3-as táborába felmászni. Arra már kizárólag az Everestre vásárolt engedély jogosít.
Purjáék próbálták magyarázni a bizonyítványt. Arra hivatkoztak, hogy optimalizálni szerették volna a jó pár kilométerrel az alaptábor előtt emelkedő Lobuche East és az Everest csapat “jégmászó képzését” (=jumározó gyorstalpalóját). Mindkét csapat képzését az Everest alaptáborban szerették volna egy füst alatt elvégezni, de a Lobuche mászók számára ez tilos. Ezért váltottak engedélyt a Lingtrenre. Csakhogy a csapat nagy részét helyszíni szemtanúk szerint a 3-as táborba is felkísérték, ami szintén tilos.
A második eset során Purja helikopterrel az Everest 2-es táborába repült, hogy onnan másszon kliensekkel a csúcsra. Ez tilos. Az alaptábor felett kizárólag mentési céllal, illetve bizonyos engedélyezett esetekben teherszállítási céllal engedélyezett a helikopteres repülés. A THT cikke szerint a repülési naplót úgy hamisították, hogy abban mentési célú repülés szerepeljen.
Purja sajtósa azzal idokolt, hogy Purja eredetileg csak az alaptáborba repült volna, de megtudták, hogy egy VIP kliense rosszul lett a 2-es táborban, és mivel Purjának bővített elsősegélynyújtó képzése van, valamint expedícióvezetőként felelősnek érezte magát, ezért saját maga repült oda, hogy értékelje a helyzetet. Másnap, a következő adandó időjárási ablak alkalmával több klienssel vissza is repültek Katmanduba. Köztük volt a katari hercegnő, Asma Al Thani is. A vizsgálat ugyanakkor kiderítette, hogy Purja 4000 dollárt fizetett a Prabhu Helicopter cégnek, és utasította annak tapasztalt pilótáját, Sobit Gauchant, hogy vigye fel a 2-es táborba. Gauchant ezután felfüggesztette a nepáli légügyi hatóság. A repülés egyértelműen nem volt mentés, hiszen a gép üresen jött vissza. Ráadásul, Luklából Purja mellett három klienst és egy hegyivezetőt is az alaptáborba szállított a gép, mentőrepülés során pedig tilos az utasszállítás. Érdekesség, hogy Purja egy héttel korábban megvásárolt egy másik helikopteres céget, a Mustang Airt. A cikk felteszi a kérdést, hogy milyen szabálykövetés várható egy olyan légitársaság tulajdonosától, aki saját maga szegi meg a légiközlekedési szabályokat?
A harmadik esetet a The Himalayan Times “oknyomozó” munkája után publikálta az idei eseteket követően. Minisztériumi és alaptábori forrásokra hivatkozva Nirmal Purja tavaly, 2023 májusában egy ismert ausztrál sportolónőt, az egykori sikeres országúti kerékpárost, Rochelle Gilmore-t juttatta úgy fel a Mount Everest, majd két nappal később a 8516 méteres Lhoce csúcsára, hogy a csúcsmászó kört a 2-es táborból indították, miután helikopterrel reptette oda a klienst, majd a sikeres csúcsmászás után ugyaninnen helikopterrel vitték Katmanduba. Érdekes, hogy a sportolónő a felkészülésről rendszeresen és sűrűn beszámolt, de az expedícióról egyetlen saját bejegyzést posztolt csak, az alaptábori trekkingről. Saját csúcsképet maga nem rakott ki, pusztán megosztotta a Nirmal Purja által publikált csúcsképeket. Azt is csak Twitteren.
Purja posztja szerint a hölgy többszörös egészségügyi problémával küzd, ezért számára különlegesen nagy kihívás az expedíciós mászás, mivel nehezen akklimatizálódik. Ennek ellenére 2022-ben mindenféle hegymászó előélet nélkül megmászta az Elite Exped támogatásával a technikásnak számító és nehéz, 6813 méteres Ama Dablamot, majd jöhetett az Everest-Lhoce dupla. Úgy tűnik, hogy a pótlólagos oxigén mellett némi helikopteres asszisztenciára is szükség volt, hogy “körültekintő tervezéssel és az egészségügyi állapotának figyelembe vétele mellett olyan tervet dolgozzanak ki számára, melynek segítségével hozzájárultak, hogy megvalósítsa az álmát”.
Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy helikopterrel “ugorják át” csúcsmászó körön az életveszélyes Khumbu-jégesést az Everesten, és innen másszák a csúcsot, és/vagy ugyaninnen viszik le a klienseket egyenesen Katmanduba. Egy alaptábor - 2-es tábor repülés 2023-as információ alapján négyezer dollárba kerül (papíron ugye tilos). A gyakorlat nemcsak az Everesten, hanem más nyolcezreseken is működik. Purját korábban, a Project Possible során is érte olyan vád, hogy a Kancsendzöngán nem az alaptáborból indult, hanem egy fentebbi táborba vitte a helikopter, és onnan kezdte meg a csúcstámadást. Ezt akkor hevesen tagadta, lerasszistázva azt az újságírót, aki le merte írni a (kliense nyomkövetője alapján erősen megalapozott) gyanút.
Az általánosan elfogadott alapvetés, hogy egy “érvényes” sikeres nyolcezres mászás az alaptáborban kezdődik és ott is ér véget. A mászást az alaptáborba delegált összekötő tiszt (liaison officer) hitelesíti. A baj csak az, hogy ezek az összekötő tisztek gyakran nem hagyják el katmandui íróasztalukat, így halvány fogalmuk sincs, mi történik a hegyen. Néhány bankjegy segíthet abban, hogy ne is nagyon érdekelje őket. Az ügynökségek által leadott névsor szerint jelentik be a sikeres csúcsmászókat a csúcsoklevél kiállításához. Így fordulhatnak elő olyan esetek, hogy fotosoppolt csúcsfotóval olyanok is megkapják az oklevelet, akik valójában nem jártak a csúcson. Vagy olyanok, akik helikopterrel repültek valamelyik felső táborba.
Mivel Purja minden sikeres nyolcezres mászását a saját marketingjére használja, és saját teljesítményei kapcsán sem különösebben törekszik hitelességre, nem meglepő, hogy más nepáli ügynökségekhez hasonlóan kliensei számára is igyekszik kihasználni a rendszer kínálta kiskapukat. De nem feltétlenül csak Nepálban. Kapott már bírságot a Denalin is, ahol 2022-ben engedély nélkül mászott az Explorers Grand Slam teljesítésére pályázó katari hercegnőt, Asma Al Thanit vezetve.
Az idei szezon utolsó napjaiban Nirmal Purja egy felháborodott videóüzenetben fakadt ki a Nepálban uralkodó “piszkos politika” miatt. A kissé megrendezettnek tűnő videóban az az állítás fogalmazódik meg, hogy az Everest felső szakaszán valakik elvágták a telepített fix biztosítókötelet, azt az okot sugallva, hogy az utolsó csúcsmászó körére készülő Elite Exped ne tudjon csúcsot érni. Ezt egy nappal később egy újabb videó követte, melyen az állítólag elvágott kötél és annak helyszíne valahol a Balcony környékén, 8400 méter körül látszik. Az Explorersweb kérdéseire válaszolva viszont a hegyen lévő másik kereskedelmi expedíciós ügynökség állítja, hogy ők ugyanebben az időben gond nélkül csúcsot értek és semmilyen anomáliát nem tapasztaltak a kötelekkel. Valóban volt egy nagyon rövid szakasz, ahol hiányzott a kötél, de a terep könnyűsége miatt ott arra nincs is szükség. Maga Nirmal Purja (vagy a sajtósa) is azt mondta utólag az Exwebnek, hogy csak az előző napokban sorozatosan róla megjelenő “lejárató” cikkek miatt lett elege, és a követőinek el akarta mondani a fájdalmát. Magyarul nem volt semmilyen szabotázs. Azt pedig csak halkan teszem hozzá, hogy ekkor már tudott a NYT szexuális zaklatásait feltáró cikkének várható megjelenéséről, és hatékony taktikai húzás, ha áldozat szerepében tűnhet fel, akit az irigyei támadnak.
A nepáli turisztikai minisztérium nyilatkozatban ígért azonnali vizsgálatot, de nemcsak az eset kapcsán, hanem Nirmal Purja ellen is, mert egyértelműen hamis rémhírterjesztésnek értékelték a videóját, amellyel véleményük szerint Nepál rossz hírét kelti a világban. Tény, hogy 2,1 millió követőnek mondani valamit felelősséggel jár. Egy biztos, a kb. másfél évtizeddel ezelőtt öntudatra ébredt nepáli kereskedelmi expedíciós piac résztvevői komoly pozícióharcot vívnak a jól fizető üzleti részesedésért. Az is egyértelmű ugyanakkor, és ezt számos nepáli forrás megerősíti, hogy Nirmal Purja közel sem olyan népszerű figura Nepálban, mint amilyennek a nyugati világban felépített imázsa alapján a többség gondolja. Persze, erre lehet rögtön érvelni azzal, hogy a sikeres embereket irigység miatt mindig támadják, de tény, hogy Nirmal Purja világhírnevét kihasználva gyakran úgy viselkedik, mint aki a törvények felett áll, ami érthetően nem csak a konkurencia szemét szúrja. Nepálban elég sok mindent el lehet intézni, ha az ember kellően befolyásos.
Úgy tűnik, Nimsdai túl sok ember tyúkszemére lépett rá, vagy egyszerűen csak túl sok ember szemét szúrják a társadalmi státuszának köszönhetően élvezett üzleti előnyei. Rajendra Bajgain ellenzéki párti képviselő parlamenti felszólalásban kérte a kormányt, hogy az 1978-as turisztikai törvény hegymászásra vonatkozó szabálysértési szankcióit alkalmazva tiltsa ki Nirmal Purját Nepálból. A turisztikai tárca vezetője, Rudra Prasad Pandit megerősítette, hogy a tárca szigrorú szankciókat javasol. A törvény értelmében az a hegymászó, aki megszegi a törvényi előírásokat, öt évre kitiltható Nepálból, és tíz évre megtilthatják számára a nepáli hegymászó tevékenységet. Korábban ezt a szankciót alkalmazták is külföldi mászók ellen, akik engedély nélkül másztak az országban.
A tárca részletes jelentése szerint Purja megpróbálta rontani a nepáli magashegyi turisztikai ipar imázsát a kötélvágós szabotázsról készült videó terjesztésével. "Illegális képzést tartott az alaptábor felett a klienseinek. Engedély nélkül helikopterezett a 2-es táborba, továbbá elkerülte az adófizetést arra hivatkozva, hogy külföldi állampolgár - többek között ezekre a szabálytalanságokra derített fényt a minisztérium” - áll a beterjesztésben.
Ami az állampolgárságát illeti, Nirmal Purja korábban kettős állampolgár volt, de a nepálit leadta, mivel az ország nem engedélyezi a kettős állampolgárságot. Brit útlevele van, a felesége és a gyermeke Nagy-Britanniában él. Ő azonban igyekezett kihasználni a nepáliaknak járó kedvezményeket a csúcsengedélyeknél, mivel nepáli születésű (a nepáliak töredékét fizetik a csúcsdíjnak a külföldiekkel szemben). Nepálban nemrégiben hoztak egy olyan törvényt hogy a kettős állampolgárság tiltása a brit hadseregnél szolgált gurkákra ne vonatkozzon…
Úgy tűnik, a kormányzati képviselők nem is annyira burkoltan szívesen részesítenék különleges eljárásban Purját. Suresh Kumar Ale Magar így érvelt:
“Lehet, hogy megszegett néhány szabályt, amiért enyhe büntetést kellene kiszabni rá. De nem kellene kitiltani.”
Ugyanezért a szabályszegésért korábban több külföldi mászót zokszó nélkül kitiltottak Nepálból.
Egy másik kormánypárti képviselőnő, Kalpana Miya pedig kijelentette, hogy “senkinek sincs joga szükségtelen kommentekkel illetni azt a mászót, aki megismertette Nepál nevét a világgal. Felesleges vádakkal szándékosan próbálják sárba tiporni az ország kincsét.” Egészen hihetetlen, hogy a legfőbb jogalkotó szerv képviselői érvelnek azzal, hogy ha valaki elég híres, befolyásos vagy népszerű, arra nem feltétlenül kell alkalmazni a törvényeket.
Figyelemreméltó annak a tűzesetnek az utóélete is, amely az Elite Exped által bérelt villában ütött ki, és amely három munkatársuk halálát okozta.
2022. szeptember 21-én kigyulladt és felrobbant egy villa Katmandu Kapan nevű negyedében. A ház alsó szintjét az Elite Exped, Nirmal Purja kereskedelmi expedíciós ügynöksége bérelte. A tűzben hárman meghaltak, mindannyian a cég alkalmazottai voltak. A robbanásokat a helyiségekben illegálisan tárolt expedíciós oxigén- és gázpalackok okozták. Lakóövezetben ezeket tárolni a nepáli törvények szerint bűncselekmény.
A tulajdonos kompenzációra vonatkozó követelésével kapcsolatban Purja közölte, hogy a nepáli törvények szerint nem kötelessége ugyan megtéríteni a kárt, de hajlandó rá. A kért összeget azonban sokallta, és kb. ötödét ajánlotta fel a ház értékének. Mivel a kezdetektől fogva nem tudtak megegyezni, a médiában alakult ki némi adok-kapok, majd a tulajdonos bíróságra vitte az ügyet. Hogy a tulajdonos mennyire korrekt az elvárásait vagy kommunikációs módszereit illetően, azt nem igazán lehet megállapítani. Ami tény, hogy a mai napig egyetlen fillér kártérítést sem kapott a cégtől, továbbá bármennyire is bűncselekmény oxigénpalackokat tárolni lakóövezetben, ezzel kapcsolatban semmilyen eljárás nem indult az Elite Exped ellen.
Kifejezetten érdekes, hogy a nepáli média hogyan kezeli a Purjával kapcsolatos híreket. A tevékenységét kritizáló közelmúlbeli cikkek egytől egyig a függetlennek mondható The Himalayan Times-ban jelentek meg. A másik nagy online hírportál, a The Kathmandu Post viszont, amely a sikereiről folyamatosan beszámolt, azt sem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy két nő a New York Times-nak nyilatkozva hitelt érdemlően vádolja őt szexuális zaklatással. Ahogyan a minisztérium kitiltásra vonatkozó javaslatát sem írta meg. Kisebb online felületen eközben jelennek meg erőteljesen PR-cikk szagú támogató tartalmak, mintegy bizonygatva, hogy Nepál nemzeti hősét kizárólag lejáratás céljával támadják.
Nimsdai maga nem nagy barátja a független nyugati médiának, meg úgy általában véve annak, ami nem pozitívan ír róla. 2021-ben prominens nepáli hegyivezetőkkel és a szoros baráti körébe tartozó üzletemberekkel egyszerre időzítve osztott meg egy kvázi kiáltványt a “nyugati bloggerek” ellen, akik véleményük szerint kellő ismeretek nélkül hamis képet festenek a nepáli helyzetről. Az enyhén rasszista hangvételű kiáltványban szorgalmazták egy nepáli médiatermék létrehozását, ahol az újságírók “az igazat” írják. A hivatkozott “nyugati bloggerek” egyébként a nemzetközi hegymászó sajtó prominens képviselői voltak.
A minisztérium által részletezett szabálytalanságok sem igazán összeegyeztethetők egy nemzetközi hírű, magát példaképnek tartó celeb pozíciójával, de Nirmal Purja ennél sokkal súlyosabb vádakkal néz szembe. Egybehangzó, de egymástól független női vallomások állítják, hogy Nirmal Purja szexuálisan zaklatta őket, egyikükkel szemben erőszakot kísérelt meg.
A nőkhöz fűződő viszonyáról régóta keringenek pletykák, ami azonban eddig csak a szűkebb kereskedelmi expedíciós közösségen belül volt ismert, azt most a New York Times oknyomozó riportja tényekkel támasztja alá: Nirmal Purja szexuálisan zaklatott legalább két nőt. Egyikük a nemzetközi szinten is ismert expedíciós mászónő, a korábbi Miss Finnország, Lotta Hintsa, másikuk pedig Purja egyik kliense, egy amerikai doktornő. És ez minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsa.
Ez a probléma sokkal messzebb mutat a hegymászás világán. Hogy akkor mit keres a téma egy hegymászó rovatban? Nos, ahogyan Nirmal Purja esete tökéletesen példázza, a férfiak által dominált magashegyi expedíciós közegben a nők különösen kiszolgáltatottak lehetnek.
A fenti két vallomás, valamint számos, “off the record”, informális beszámoló alapján ugyanis egy szexuális ragadozó képe rajzolódik ki. Kereskedelmi expedíciós körökben közismert, hogy Purja szeretett kérkedni hódító imázsával. Szállóigeként idézik tőle azt a kijelentést, hogy “nem volt még olyan expedícióm, ahol ne vittem volna ágyba valakit”. A New York Times-nak nyilatkozó hölgyek történetéből arra következtethetünk, hogy az eszközökben nem nagyon válogatott.
Purja előszeretettel veszi magát körbe dekoratív modellekkel, influenszerekkel az expedíciói során. Ahogy a történet kibontakozik a szemünk előtt, kiderül, hogy nem feltétlenül csak a közösségi médiás elérés és kattintásszám a célja.
Lotta Hintsa, aki a kanadai magashegyi expedíciós mászó, Don Bowie partnereként több nyolcezres expedíción részt vett, télen is, a riportban egy személyes találkozóját idézi fel Purjával. Erről egyébként már korábban, az életrajzi könyvében is írt, de akkor nem nevezte meg Purját, csak annyit írt, hogy egy “híres hegymászó” volt a zaklató. A NYT megkeresésére viszont megnevezte Purját.
Az eset 2023. március 30-án történt, amikor Nims egy hegyivezetői pozíciót kínálva üzleti találkozóra hívta őt a katmandui Marriott Hotelbe, amely az egyik barátjáé. Arra hivatkozva, hogy a hallban túl nagy érdeklődés övezné, a lakosztályába invitálta Hintsát. Itt minden figyelmeztetés nélkül megcsókolta, majd a hálószobába terelve elkezdte vetkőztetni, miközben a teljesen lefagyott Hintsa folyamatosan tiltakozott, mindenféle ürüggyel próbált kibújni. Amikor az ágyon megérintette a nemi szervét, majd a melltartóját próbálta leszedni, akkor már fizikailag annyira ellenkezett, hogy Purja végül elvesztette érdeklődését, és a nő mellett önkielégített. Ezután lezuhanyzott, miközben Hintsa is összeszedte magát és felöltözött. Purja lekísérte a hallba, ahol, mintha mi sem történt volna, megmutatta neki az üzletet, amit a szállodában üzemeltet, majd a sofőrjével hazavitette Hintsát a szállodájába.
Egy harmadik alkalommal, miközben a táborban sétált, magához húzta, és nekiszegezte a kérdést: “Mikor fektethetlek meg?” Javasolta, hogy menjenek a sátrába, de Leonardo talált valami kifogást.
A nő az első próbálkozás után elmesélte egy másik férfi mászónak, hogy Purja zaklatja és nem akar vele kettesben egyedül maradni. Az újságíróknak a mászó ezt megerősítette, de a nevét nem vállalta a riporthoz, szakmai és személyi következményektől tartva.
Az eset azért nagyon fontos, már a nyilvánvaló okon túl, mert a nő azért fizetett 55 ezer dollárt, mert Purja a marketingszövegeiben a maximális biztonságot hirdeti. Egy kliens, aki nem rendelkezik önálló hegymászó tudással - és a nyolcezresek normál útjain százával sikereket elérők 98%-a ilyen - az az életét teszi a guide kezébe. Hogyan merne tiltakozni, szembeszállni azzal az emberrel, akitől a hegyen az élete függ?
A NYT riporterei minden olyan dokumentumot, üzenetváltást, fotót ellenőriztek, és további szereplőket hallgattak meg, amelyek a hölgyek által elmondottakat alátámaszthatják, és ez alapján merték a világ egyik legprominensebb lapjában nyilvánosságra hozni a történeteket. A cikk általánosságban beszél a nők outdoor iparban tapasztalható kiszolgáltatottságáról, megemlítve egy másik esetet is, ahol nemrégiben egy ismert Yosemite-mászót ítéltek börtönre nemi erőszak miatt. Szóval nem egy alaptalan, Nirmal Purja lejáratását célzó írásról van szó, hanem egy általános problémakört konkrét eseteken át bemutató oknyomozó riportról, amelyet aligha mertek volna közölni anélkül, hogy az újság jogi csapata ne nézte volna át a bizonyítékokat, hogy azok egy esetleges bírósági eljárás esetén is megállják a helyüket. Ellenkező esetben könnyűszerrel perelhetőek lennének hírnévrontásért. Ami a két áldozatot illeti, aligha fűződik olyan érdekük Nirmal Purja lejáratásához, ami ekkora nyilvánosság előtti kvázi megaláztatás felvállalásával arányban lenne, nem beszélve az esetleges következményekről, amint újra visszatérnek az expedíciós közegbe.
Egy ekkora világsztárnak hatalma van, főleg egy olyan országban, mint Nepál, ahol az ország egy része félistenként kezeli, a jogbiztonság pedig ismeretlen fogalom. Vállalkozásai rendkívül gazdaggá tették. Egy Everest 1-1 hegyivezetést személyesen egymillió dollárért vállal, mert megteheti.
Purja ügyvédjén keresztül mindent tagad, az általa nyilatkozatra felkért Purja-alkalmazottak vallomásai minden esetben igyekeznek cáfolni az újságírók által ellenőrzött tényeket. Az újságot hazugsággal és hírnévrontással vádolja és jogi lépésekkel fenyeget. Az újság megkeresésére nem volt hajlandó válaszolni.
Az első, nemzetközileg is ismert alakja a mászóközösségnek, aki megszólalt a NYT cikke után, az amerikai hegyivezető, Adrian Ballinger volt. Ő az Alpenglow Expeditions kereskedelmi expedíciószervező ügynökség ügyvezető tulajdonosa. Úgy hivatkozik a cikkre, hogy abban Nirmal Purját hitelesen vádolják szexuális zaklatással. A “hitelesen” szón itt különösen nagy hangsúly van, hiszen a Purját védők többsége éppen azzal érvel, hogy a vádak megalapozatlanok.
“Azért osztom meg ezt a cikket, mert hiszek benne, hogy támogatásunkkal erőt kell adnunk az áldozatoknak, hogy merjenek beszélni. Elég mélyen benne vagyok ebben [az expedíciós - PL] világban ahhoz, hogy elég jól be tudjam lőni, mi az igazság. Ennek az igazságnak már régen napvilágra kellett volna kerülnie.”
Ballinger mögé olyan mászók álltak be támogatólag, mint a katalán hegyifutó fenomén Kilian Jornet, az extrém síző Cody Townsend, vagy az Everestet első amerikai nőként palack nékül megmászó nyolcezres hegyivezetőnő, Melissa Arnot Reid. Utóbbi különösen erős üzenetet fogalmazott meg, saját élményeit elmesélve kezdő hegyivezető pályafutása idejéről.
Hasonlóan a szexuális zaklatást elítélő és az áldozatokat támogató nyilatkozatokat publikáltak más, ismert expedíciós ügynökségek, mint az osztrák Furtenbach Adventures, az új-zélandi Adventure Consultants és az ausztrál Climbing the Seven Summits. Egytől-egyik ugyanazt a kifejezést használták: “hitelesen” vádolják Nirmal Purját a New York Times-nak nyilatkozó hölgyek.
A mászóközösség azon tagjainak reakciója, akik megszólaltak a témában, egyértelműen a nyilvánosságot vállaló női áldozatok mellett áll ki. A szponzorok reakciója már jóval vegyesebb, némelyik finoman szólva nem elegáns.
Az Osprey, amelynek Nims márkanagykövete volt, szűkszavú közleményben közölte, hogy Purja már nem a márkanagykövetük, és minden, az üggyel kapcsolatos kérdéssel forduljanak Purjához. A Scarpa diplomatikusan annyit közölt, hogy “felismerik az ügy jelentőségét és komolyan, felelősséggel kezelik az ügyet, és várják a további fejleményeket a megfelelő csatornákon”. Vélhetően arra utaltak, hogy bírósági ítéletig nem szándékoznak lépni.
A hegymászó felszereléseket gyártó olasz Grivel már kevésbé volt támogató és diplomatikus. A svéd Emma Svensson hegyi fotográfus, aki egyébként éppen Lotta Hintsával volt, amikor az ominózus eset történt, ezért részletesen ismeri a sztorit, Grivel nagykövetként a Whatsapp csoportjukban rákérdezett, hogy milyen lépést terveznek Purjával kapcsolatban. Legnagyobb csalódására az alábbi választ kapta a Grivel ügyvezetőjétől, Oliviero Gobbitól:
“Egyelőre nem volt lehetőségem elolvasni a cikket, a hétvégén megteszem. Ami Nimset illeti, mindannyiótokat arra kérném, hogy tegyetek egyértelmű különbséget a vádaskodás és az bizonyított ítélet között, mivel (szerencsére) mindannyian egy olyan jogrendszerben élünk, ahol létezik az ártatlanság vélelme. Természetesen a zaklatás nagyon rossz és teljes mértékben el is ítélem, de nem vagyok abban a pozícióban, hogy kijelenthessem Nimsről, hogy bűnös vagy ártatlan. Nem feszíthetünk keresztre senkit pusztán vádak alapján. Biztosan tudom, hogy a múltban és jelenleg is a céltáblája számos irigy embernek, akik bármit megtesznek, hogy lejárató információkat találjanak róla és a csapatáról, és terjesszék azt. Ez az ár, amit a hírnévért fizetsz. Szóval legyetek ezzel kapcsolatban ti is nagyon óvatosak. Köszönöm!”
Svensson ezt a választ olvasva annyira felháborodott, hogy ennyire nem adnak két, egymástól független, hiteles nő szavára, hogy azonnali hatállyal felmondta márkanagyköveti partnerségét a Grivellel.
Purja egyik fő támogatója, az osztrák Red Bull az Outside magazin megkeresésére az alábbi szűkszavú választ adta:
"Az állami hatóságok feladata, hogy megállapítsák a tényeket bármely személlyel szemben felhozott vádakkal kapcsolatban."
Ezen a ponton talán érdemes megállni egy pillanata. Azok a szponzorok, amelyek Nirmal Purja üstökösként történő felemelkedésekor kérdés és kétség nélkül tolongtak, hogy felülhessenek a népszerűsége által hajtott vonatra, és a mai napig nem érdekli őket sem a mászóetikája, sem a stílus, sem a konkrét hazugságai a teljesítményeivel kapcsolatban, csak a várható profit, most hirtelen csak akkor hajlandók hinni a vádaknak, ha bíróság ítéli el. A szerződéshez elég volt a szava, az őt hitelesen vádlóknál már viszont már nem az, ahhoz bizonyíték kell.
Az outdoor ipar legnagyobb európai nemzetközi vására, a németországi ISPO 2023-ban díjjal jutalmazta Nirmal Purját a Nimsdai Alapítvány keretében végzett tevékenységéért, amely "elkötelezett a nepáli közösség és szent hegyeinek fenntartható védelme mellett". A cikk megjelenése után egy héttel nyilatkozatot adtak ki, amelyben elítélik a szexuális zaklatás minden formáját, de leszögezik, hogy Nirmal Purja személyében egy feddhetetlen embert ismertek meg, ezért az ártatlanság vélelmével élnek, amíg “a vádak és a tények tisztázódnak”. Ugyanakkor kijelentik, hogy amennyiben a vádak beigazolódnak, megszakítják partneri kapcsolatukat Purjával és visszavonják tőle az adott díjat.
Szintén az angol felmérésben szereplő adat, hogy a bejelentett szexuális bűncselekményeknek csak körülbelül 1,3%-a kerül vád alá. És ez nem azért van, mert hamisak lennének az állítások. Az angol rendszerben az ügyészség a nyomozási anyag alapján dönti el, hogy érdemes-e egyáltalán vádat emelni, van-e realitása az elmarasztaló ítéletnek. Ez az eljárás nem arról szól, hogy megtörtént-e az esemény vagy sem. Még csak nem is arról szól, hogy az ügyészség eldönti, hogy szerintük megtörtént-e vagy sem. Hanem arról, hogy szerintük van-e elég bizonyítékuk ahhoz, hogy egy 12 fős esküdtszéket minden kétséget kizáróan meggyőzzenek arról, hogy megtörtént. Sok ügy nem jut át ezen a szakaszon. A tárgyalás során ugyanis a védőügyvédek mindent megtesznek azért, hogy kétséget ébresszenek az esküdtszék tagjaiban az ügyészség által felvonultatott bizonyítékokat illetően. Márpedig ha a legkisebb kétség is felmerül, az adott esküdt nem fog a bűnösség mellett szavazni. A jelen rendszerben tehát akkor sem biztos, hogy elítélik az elkövetőt, ha a vádak megalapozottak. Az egyébként joggal méltatott demokratikus jogrendszerünk sajátossága sajnos az is, hogy a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás nem minden esetben fedik egymást.
Természetesen Nirmal Purját is megilleti az ártatlanság vélelme. A közvetlen expedíciós közösség saját tapasztalaton alapuló reakciója (“hitelt érdemlően vádolják), valamint a két, egymástól független nő bátorsága azonban minimum annyit érdemel, hogy akkor is komolyan vegyük az állításaikat, ha azt egy bírósági ítélet nem erősíti meg. Ez ugyanis lehet, hogy soha nem fog bekövetkezni. Addig biztosan nem, amíg további nők kellően bátrak nem lesznek, hogy bíróság előtt tanúskodva is vállalják a megalázó tortúrát, amit ez jelent, és amíg kellő számú szemtanú nem hajlandó a tanúk padján is megerősíteni az általa expedíción látottakat. Különböző fórumokon számos meredek sztori kering, mind név nélkül. Hintsa és Arnot Reid is beszámolt arról, hogy a cikk megjelenése óta privát üzenetben egy csomóan jelezték nekik, hogy őket is zaklatták (nem feltétlenül Purja). Azok azonban, akik nem elég nagy nevek, de benne vannak az expedíciós világban (alkalmazottként vagy leendő kliensként), aligha veszik a bátorságot, hogy felemeljék hangjukat.
A NYT cikke egy évig készült, minden elérhető tanút meghallgattak/megkerestek, és biztosak lehetünk benne, hogy ha a jogi csapatukban csak a legkisebb kétség is felmerült volna a vádak hiteltelenségével kapcsolatban, akkor nem merték volna óriási pert kockáztatva publikálni a cikket. A történet hátterét megismerhetitek Michael Kobold írásából, aki szinte megszállottan kereste a tanúkat és bizonyítékokat, és már egy évvel ezelőtt publikálta az általa feltárt információkat, de addig senki (én sem) merte komolyan venni, amíg egy hiteles nemzetközi médiatermék (és a mögötte álló jogi csapat) elég erősnek tartotta a publikálásra. Kobold jóval több, jóval súlyosabb állítást is megfogalmaz Purjával kapcsolatban, melyeket lehetetlen verifikálni, de amiket a nőkkel való viselkedéséről kiderített, azok a NYT cikk alapján megalapozottak.
Nirmal Purja a kezdetektől kezdve azt hangoztatja, hogy Nepálért, a nepáli emberekért mászik, őket képviseli, az ő hangjuk szeretne lenni a világban.
2022 tavaszán büszkén reklámozta, hogy felviszi a katari labdarúgó világbajnokság hivatalos focilabdáját a Mount Everest tetejére. Alighanem jól jövedelmező PR-influenszer akció volt annak a világhírű hegymászónak, aki évek óta a katari hercegnőt, Asma Al Thanit kíséri hegyivezetőként egymás után a nyolcezres csúcsokra, ahol a hercegnő újabb és újabb “rekordokat” teljesít - aki mellesleg az ENSZ menekültügyi szervezetének nagykövete, aki elkötelezett az emberi jogok mellett. Nimsdai abba azonban nem gondolt bele, hogy milyen üzenete lehet ennek az általa képviselni kívánt nép számára.
A világbajnokságot megelőző 12 évben ugyanis mintegy egymillió nepáli vendégmunkás dolgozott katari építkezéseken, gyakran embertelen körülmények között, és nagyon sokan nem élték ezt túl. Nepálban iszonyú a szegénység, Katar pedig az egyik legfrekventáltabb célja a jobb élet reményében külföldi munkát vállaló nepáliaknak, akik vagy nem is tudják, mire vállalkoznak, vagy annyira nem látnak más lehetőséget, hogy mégis bevállalják a kvázi rabszolgamunkát, ahol elveszik az útlevelüket és nem kapnak rendes ellátást, sem egészségügyi biztosítást.
Mindezekről a gaztettekről Nirmal Purja nyilván nem tehet, de egy normális értékrenddel és ekkora influenszer erővel bíró, nemzetközi hírű sportolónak aligha lett volna jobb alkalom arra, hogy kiálljon a népéért. Azzal, hogy visszautasítja ezt az ajánlatot. Ahogy arra sem kényszerítette senki, hogy egy gigászi méretű katari zászlót eresszen le az egyébként szent hegyként tisztelt Ama Dablam csúcsáról.
Nirmal Purja emberek millióival hitette el a “Legkisebb fiú meghódítja a világot, mert nem ismer lehetetlent” sztorit. Köztük a hegymászóvilág számos prominens képviselőjével is, akik vélhetően jóhiszeműen támogatták, gondolván, hogy ezzel Nepált támogatják, amely régiónak saját karrierjük nagy sikereit túlnyomó részben köszönhetik. Vagy éppen csak gazdaságilag voltak érdekeltek az együttműködésben. Purja azonban a kezdetektől fogva nem a mászóvilágot, hanem a laikus közönséget akarta lenyűgözni, hiszen ott lehet igazán nagy követőtábort építeni. Tökéletes szemfényvesztéssel fektette lábai elé a világot, akik megvették a sztorit. A Netflix filmjének kritikájában kitértem már rá, hogy mely pontokon sántít a történet, ezen a linken elolvashatjátok.
A lényeg: egyrészt a Project Possible során Nirmal Purja sem a Dhaulagiri, sem a Manaszlu főcsúcsát nem érte el, így a hat hónap hat napos rekordja nem érvényes. Két évvel később szép csendben korrigálta ezt a hibát, így két év öt hónap öt nap a valós teljesítménye, amire persze hősünk nagy ívben tesz, és a mai napig a hat hónapos rekordot kommunikálja, és a két részben mászott csúcsot továbbra is beleszámolja az elért nyolcezresei számába. Másrészt oxigénes, helikopteres asszisztenciával elért gyorsasági rekordot egy eleve nem gyorsasági rekordnak szánt, palack nélküli, nyers és önálló hegymászó teljesítménnyel szembeállítani és saját nagyságunkat ezzel hirdetni nettó félrevezetés.
Végig vezetőnek tünteti fel magát, miközben a serpa csapat tagjait az ő vezetésére szerződtették. Gesman Tamang konkrétan elmondta, hogy az volt a feladata, hogy vigye és állítsa fel a sátrát és főzze meg az ételét.
A vizionáriusnak, történelminek, meg még ki tudja, milyen szuperlatívusznak nevezett hat hónapos rekord annyira volt vizionárius és történelmi, hogy egy évvel később a norvég Kristin Harila ugyanezzel az asszisztenciával, és jóval kevesebb mászótudással 12 csúcsig orrhosszal előzte Purját (befejezni csak azért nem tudta akkor a sorozatot, mert nem engedték be Kínába), majd a következő évben nulláról kezdve megfelezve Nims rekordját, mindössze három hónap, pontosan 92 nap leforgása alatt ledarálta a 14 nyolcezrest. Palackkal, hegyivezetővel, helikopter transzferek garmadájával. Teljesen laikus, nulla mászó tapasztalattal és tudással rendelkező magashegyi turisták másszák hatosával, nyolcasával, tízesével a nyolcezreseket a kereskedelmi expedíciós asszisztenciának köszönhetően. A laikus média és a hasonlóan laikus közönség harsog a rekordoktól, csak azt nem tudják, hogy
Hogy maga az ötlet mennyire nem volt eredeti, arról csak annyit, hogy a 90-es évek egyik legnagyszerűbb alpinistája, a rendkívüli gyorsaságáról híres svájci Erhard Loretan már akkor kapott szponzori felkérést arra, hogy próbálja meg pótlólagos oxigén használata nélkül egy éven belül megmászni az összes nyolcezrest. Harminc évvel később a létező maximális asszisztenciával, az alpinizmus filozófiájával mit sem törődve, Nirmal Purja el tudta adni a saját projektjét világszenzációnak. Felépítette magáról a világklasszis hegymászó imázsát, anélkül, hogy életében egyetlen lépést tett volna a normál utakon kívül. Legnagyobb teljesítménye a K2 első téli megmászása, ám ott is sutba dobta a magashegyi mászás korszellemének minden etikai elvárását az elsőségért. Kilenc oxigénes serpa mellett elmondása szerint ő volt az egyetlen, aki nem használt palackot, nyilván azzal a céllal, hogy ezzel kivívja a mászóközösség szakmai elismerését is. Ezt az állítását azonban elég sokan gyanakvással fogadják.
A Project Possible sikerére alapozva hírnevét azonnal kereskedelmi expedíciószervező ügynökséget alapított, ahol a saját rekordjait, kompromisszumot nem ismerő céltudatosságát transzformálja hegyivezető kompetenciává és a leendő kliensek sikereinek zálogává. Az igazság azonban az, hogy nincs valódi hegyivezető képesítése. Még az európai IFMGA képzésnél megengedőbb nepáli IFMGA státusszal sem rendelkezik, ellentétben több olyan vezetővel, akik a Project Possible idején kísérték és azóta is neki dolgoznak. Kétségkívül kiemelkedő szervezési és általános vezetői képességekkel rendelkezik, ami alighanem a katonai múltjából fakad, de ettől még nem feltétlenül rendelkezik a biztonságos magashegyi hegyivezetéshez szükséges tudással. Ékes példája ennek a 2023 őszén a 8027 méteres Sisapangmán történt tragédia.
Tavaly a Sisapangmán az amerikai Anna Gutu az Elite Exped klienseként halt meg lavinában, egy teljesen nyilvánvalóan akut lavinaveszélyes helyzetben, miközben versenyt futott az “első amerikai nő a 14 nyolcezresen” rekordért. Purja idén külön engedéllyel hozta le a holttestét (és a serpa guide holttestét) a Sisapangmáról, amelyre földi halandók nem kaptak mászóengedélyt most tavasszal. Ahogyan az a Kristin Harila sem, aki az őt rekordhoz segítő Tenjen Lama holttestét szerette volna megkeresni és lehozni ugyanonnan. (Tenjen Lama a versenytárs Gina Marie Rzucidlo vezetője volt, ugyanott, egy másik lavinában halt meg fél órás eltéréssel.) A teljes sztorit az érintettek megkérdezésével az Outside írta meg, érdemes elolvasni.
Sőt, amikor az Outside a lavinaveszély kérdését firtatta nála, közölte, hogy amikor ő 2019-ben itt mászott, akkor nagyobb volt a lavinaveszély, mégsem történt baj.
“Tudtam, hogy volt egy komolyabb havazás, de azt is, hogy nagy szél volt. Szóval tudtam, hogy a szél a havat összetömöríti.” Az Outside által megkérdezett amerikai lavinaszolgálat programigazgatója, Sean Zimmerman-Wall szerint “Minden olyan esetben, amikor friss hó erős széllel párosítva esik, lehetséges a lavinák kialakulása.” Ralf Dujmovits, a németek legkiválóbb magashegyi expedíciós alpinistája, külön bejegyzésben elemezte a Sisapangma északkeleti lejtőjének speciális lavinaviszonyát. Az állandó déli szél rengeteg friss havat fújt át a déli oldalról a gerincen át az északira, ahol lepakolta azt. Hatalmas mennyiség gyülemlik így fel, ez az egyik leggyakoribb lavinaforrás. Tudták ezt az alaptáborban lévő független, tapasztalt mászók is, mint amilyen az olasz IFMGA hegyivezető, 11 nyolcezres megmászója, Mario Vielmo. Ők nem is indultak csúcsmászó körre, mert tudták, hogy még idő kell, hogy a hó leülepedjen (vagy lavina formájában lejöjjön).
Purja az Outside-nak írt válaszát ezzel fejezte be:
“A biztonság az elsődleges számunkra. Ha azt gondoltam volna, hogy van bármilyen lavinaveszély, akkor nem indultunk volna fel.”
Nem annyira felelősségteljes hozzáállását már ebben az évekkel korábban készült portrécikkben is idézték. "Nincs rossz időjárás, csak gyenge próbálkozás". A cikkben a személyiségével kapcsolatban néhány felkiáltójel azért kivehető, ha valaki figyelmesen olvas.
Nirmal Purja nemrégiben közzétett bejegyzésében így ajánlja cége, az Elite Exped szolgáltatását:
“45 sikeres nyolcezressel a tarsolyában (köztük mind az öt pakisztáni nyolcezres megmászása 26 nap alatt) a szakértelme és vezetői kompetenciája - kombinálva a fantasztikus hegyivezető és serpa csapatunkkal - a legmagasabb elérhető magabiztosságot, biztonságot és biztosítékot jelenti a klienseink számára.”
Lehet, hogy a magashegyi turizmus ugrásszerű fejlődése, az országba áramló tőke jót tesz Nepál gazdaságának, segít néhány családnak kiemelkedni a szegénységből. Ugyanakkor ebből az üzletből is elsősorban az élelmes ottani vállalkozók járnak igazán jól, miközben a környezetvédelmi következményekkel csak kevesen törődnek. A nepáli népnek elévülhetetlen érdemei vannak a hegymászás nyugati hőseinek, legendáinak születésében. ők is megérdemelnének egy olyan nepáli hőst, aki méltó Tenzing Norgay emlékéhez.
Ami pedig magát a hegymászást illeti, Nirmal Purja munkásságánál rosszabb aligha történhetett vele. Robbanásszerű lökést adott a magashegyi influenszer turizmusnak, amely egy teljesen torz képet alakít ki a laikus közönségben a hegymászásról, annak valós nehézségeiről, etikájáról, alapértékeiről, valóban kiemelkedő teljesítményeiről és képviselőiről, továbbá hozzájárul, hogy a nyolcezresek normál útjai az üres rekordokat vadászók vidámparkjává váljanak.