- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az első komoly tesztet sikerrel vette: pár nappal ezelőtt tért haza Grönlandról, melyet hat társával az egykori kiváló sarkkutató, Fridtjof Nansen nyomán, kelet-nyugati irányban szelt át sílécen, 29 nap alatt. A táv 650 km volt, külső támogatást nem kaptak, mindent magukkal cipeltek 65 kilós szánjaikon. Bár előzetesen nem kommunikálták, már akkor sejthető volt, hogy a grönlandi túra csak bemelegítés a Déli-sarkra.
Rakonczay Gábor Grönlandon, fagyosabb időben (Van még fotó, katt a képre!)
„Gyerekkori álmom ez, ugyanúgy, mint a hajózás, csak utóbbi elérhetőbb volt, mert fogtam magam, és építettem egy csónakot. Most azonban megtaláltam a csapatot, amellyel meg tudom valósítani a Magyar Déli-sark Expedíciót is, és nagyon jó, hogy közben nem vagyok százéves…” – mondta Gábor az expedíció hivatalos sajtótájékoztatóján, amelyet rendhagyó módon a Budapesti Állat-és Növénykertben tartottak. Nem véletlenül, hiszen Gábor indulása előtt örökbe fogadott egy fókát.
Gábor örökbe fogadott egy fókát (Van még fotó, katt a képre!)
Az Antarktisz különböző kutatóállomásain számos honfitársunk járt már tudományos céllal, a Déli-sarkot azonban eddig mindössze két hegymászó, Kovalcsikné Bátori Krisztina és Ács Zoltán érte el. Ők viszont csak az utolsó földrajzi fokot teljesítették, ami 111 km-es gyaloglást jelent sítalpakon, a 89. szélességi körről indulva („Last degree expedition”). Rakonczay Gábor az első magyar, aki a kontinens partjáról indulva vállalkozik a sark elérésére, ami kb. 980 km-es távot jelent.
„A Déli-sarkra eljutni sokáig tart, veszélyes, ráadásul nagyon hideg van, szóval irtó nehéz. Ezért nem elég az akaraterő és a fizikai felkészültség, fontos, hogy ez ember mindent tökéletesen megszervezzen. Az elmúlt néhány évben ugyanis a halálesetek miatt nagyon megszigorították azt is, hogy egyáltalán ki mehet oda sportcéllal. Berepülhetsz, tehetsz egy néhány órás sétát, de ha hetekig gyalogolni akarsz, ahhoz speciális engedélyek kellenek” – részletezte a nehézségeket Gábor.
Az új-zélandi felkészítő tábor és a grönlandi expedíció közben Gábor jelesre vizsgázott kitartásból, küzdeni tudásból, problémamegoldásból. Azt is remekül bírta, amikor három napra a sátra fogságában ragadt egy vihar miatt.
Átlagos kondíciók a jégsivatagban (Grönland)
„Azt mondják, magányos farkas vagyok, pedig ez nem igaz, én szeretem az embereket – mondta Rakonczay, aki nagycsaládban nőtt fel, hat testvére van és rengeteg barátja, akikkel gyakran összejárnak. – Bevallom, amikor elkezdek egy ilyen expedíciót, az első két hét iszonyúan nehéz. Át kell állni arra, hogy egyedül vagyok, hogy csak magamra számíthatok. Két hét után pedig jön az a rész, amiről a zarándokok is mesélnek, s amitől a legtöbbet lehet fejlődni, s ez a belső utazás…”
Amikor arról kérdezik, vajon felvetődik-e benne, hogy esetleg fel kell adnia a küldetését, azt válaszolja, ez nem opció. Persze, van az a helyzet (ha elfogy az élelem, vagy ha elviszi a sátrat a szél), amikor nincs más választásod, de ő nem gondolkodik ezen, mert nem akarja, hogy szemernyi kétely is ébredjen benne. A hosszú távú, extrém kihívásoknál, mint amilyen a novemberben kezdődő lesz, ugyanis ez a siker titka.
A sima hófelszín, enyhe légmozgás és napsütés a legnagyobb (és elég ritka) ajándék egy sarkvidéki expedíción (van még fotó, katt a képre!)
„Mindig a megoldásra kell törekedni, ez a legfontosabb. Grönlandon is, amikor kilyukadt a szánom, a többiek sopánkodni kezdtek, hogy most mi lesz, de én a tűz fölött visszaolvasztottam az anyagát, és mentem tovább. A problémamegoldásra kell törekedni, és be kell tartani a szabályokat például a sátorral kapcsolatban, és akkor nem lehet baj. Pontosabban még akkor is lehet, mert míg Grönlandon mínusz húsz fok volt a leghidegebb, addig itt a hőmérséklet elérheti a mínusz negyven fokot, igaz, ez száraz hideg, szóval legalább azzal nem kell majd megküzdenem, hogy folyamatosan vizes a ruhám, és reggelre jégpáncél borítja a hálózsákomat.”
Gábor a tervek szerint egy angol és egy amerikai extrém sportoló társaságában vág neki a jégsivatagnak. Magyarországról november 12-én indul, az antarktiszi kiindulási pontot (a Fuchs-Messner starthelyet a Ronne-jégselfen) november 18-án érhetik el, ha az időjárás is így akarja. A 980 km-es utat 50 naposra tervezik. Önellátó és támogatás nélküli expedíció lesz, tehát semmilyen utánpótlást nem kapnak, és a haladáshoz a síléceken kívül semmilyen segédeszközt (pl kite-ot) nem vehetnek igénybe. Összes felszerelésüket és élelmüket egy kb. 80 kg tömegű szánon fogják maguk után húzni.
A sportolók minden felszerelésüket és élelmüket szánjukon cipelik
