Simone Moro: Ez kemény lesz Hír

Pintér László

2017/02/09

Az olasz nyolcezres specialistával Münchenben készítettünk exkluzív interjút. Konkrétumot ugyan nem árult el, de tavasszal egy nepáli nyolcezresen készül nagy dobásra.

Hirdetés

Simone Moro tavaly elsőként jutott fel télen a Nanga Parbat csúcsára. A hegyet 27 évnyi próbálkozás után a 35. expedíciónak sikerült télen bevennie. A történelmi mászást soha nem tapasztalt médiaérdeklődés követte, így az elmúlt évben leginkább előadásokról, semmint újabb expedícióról szóltak a vele kapcsolatos hírek. Münchenben, az ISPO téli- és hegyisport expón találkoztunk Simonével, akit a Nanga Parbatról és következő terveiről kérdeztünk.

Simone Moro a Camp standján, a 2017-es ISPO-n Forrás: Mozgásvilág/Pintér László — Simone Moro a Camp standján, a 2017-es ISPO-n

Simone Moro a Camp standján, a 2017-es ISPO-n (Van még fotó, katt a képre!)

Az első kérdés nem lehet más, mint a Nanga Parbat első téli megmászása. Mesélj, hogyan élted meg?

Most értettem meg, hogy a Nanga Parbatot miért nem tudták ilyen sokáig megmászni télen. Mintha egy teljesen másik hegy lenne. Sok csúcson jártam már télen, de a Nanga Parbat olyan, mintha még egy hegy lenne a tetején. A csúcsra vezető út sokkal hosszabb bármelyik nyolcezresnél, az Everestet is beleértve.

Amit mi négyen, Tamara (Lunger), Alex (Txikón), Ali (Sadpara) és én véghezvittünk, az már csak az utolsó lépés volt egy nagyon hosszú létra tetején. Azért sikerült megmásznunk, mert ott voltunk. Ez bután hangzik, de nem az. Hat expedíció indult neki a hegynek azon a télen, de amikorra végre megérkezett a mászásra alkalmas jóidő-ablak, már csak mi voltunk ott. A Nanga Parbaton újra megtanultam, hogy a téli expedíciózás legalább annyira türelem és pszichikai erő kérdése is, mint mászótudásé. Fel kell készülnöd rá, hogy három hónapot fogsz eltölteni a hegyen. Nem vághatsz neki úgy egy téli expedíciónak, hogy hazafelé fix napra szól a repülőjegyed.

Ez nem egy nyári expedíció hidegebb változata. Ez egy teljesen más sport.

Az emberek azt gondolják, hogy csak a hideget kell bírni, de itt sokkal többről van szó. Rövid nappalok, rettenetes időjárás, nagyon kevés jóidő-ablak, teljesen más stratégia. A mászókarrierem során nagyon sokat tanultam, 15 téli expedíción voltam. Én ezt a tapasztalatomat tettem bele a sikerbe. Tamara a jókedvét és motivációját, Ali és Alex pedig a munkájukat, hiszen ők építették ki a fix köteleket. Ezek összességében voltak a sikerünk hozzávalói.

Simone Moro a Makalu első téli megmászásakor Forrás: Simone Moro Facebook — Simone Moro a Makalu első téli megmászásakor

Simone Moro a Makalu első téli megmászásakor (Van még fotó, katt a képre!)

Eredetileg ti nem is ezen az útvonalon indultatok. Hogy kötöttetek ki mégis Alexéknél?

Igen, eredetileg a Messner-úton próbálkoztunk Tamarával, amit még senki sem mászott végig a csúcsig. 2012-ben láttam, hogy az egy tökéletes választás lenne télen is, mert nincs szükség fix kötelekre, gyorsan lehet rajta mozogni. De hidd el, ebben az évben a körülmények nem voltak biztonságosak a mászáshoz ezen az úton. Plusz ott volt az ismeretlen faktor: semmilyen támpont nincs arra vonatkozólag, hogy 7200 métertől még mennyi idő kell a csúcsig. Onnan egy hosszú traverz követezik egy gleccseren, majd további, közel ezer méter szint a csúcsig. Mi még időben beláttuk, hogy nem fog menni, ezért visszavonultunk. Alextől már a legelején kaptunk meghívást, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Már 2003 óta ismerem Alexet, a barátságunk hosszú ideje tart, ezért örömmel fogadtuk a meghívást, nem csak a pillanat szülte kényszer volt.

Mi a véleményed Tamara döntéséről a csúcstámadáskor? Szerintem bámulatos, hogy képes volt visszafordulni szinte karnyújtásnyira a csúcstól, csak azért, hogy titeket ne sodorjon veszélybe.

Szerintem ez történelmi lépés volt részéről, hiszen ő lehetett volna az első nő, aki egy nyolcezres első téli megmászásának sikeres csúcsmászó tagja. Ráadásul pont egy olyan ikonikus hegyen, mint a Nanga Parbat. Annyira közel volt a csúcshoz, hogy amikor Ali fent állt, látta, ahogy integet. De Tamara úgy érezte, hogy ha felmászik a csúcsra, lejutni már nem fog tudni segítség nélkül. Látta rajtunk, hogy mindannyian a képességeink, erőnk legvégső határán voltunk, főleg én. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy a nyolcezresek történetében most először fordult elő. hogy valaki úgy érte el a csúcsot, hogy előtte egyszer sem aludt hatezer méter felett. Mi Tamarával csupán egyetlen éjszakát töltöttünk hatezren, egyébként mindig lejjebb éjszakáztunk, 5300-5400-5800 méteren. Így vágtunk neki a csúcstámadásnak, oxigén és mindenféle dopping nélkül. Számunkra ezért volt nagyon extrém ez a mászás.

Simone Moro és Tamara Lunger a Manaszlun Forrás: Simone Moto Facebook — Simone Moro és Tamara Lunger a Manaszlun

Simone Moro és Tamara Lunger a Manaszlun (Van még fotó, katt a képre!)

Tamara tökéletesen mérte fel az állapotunkat. Belátta, hogy a saját életét mentheti meg, ha visszafordul, továbbá bennünket sem hoz olyan helyzetbe, hogy a végletekig kimerülve egy szinte lehetetlen mentéssel kelljen próbálkoznunk. A végén még ő segített nekünk, ugyanis ahogy visszaért a táborba, kivilágította a sátrat, ami nekünk nagyban megkönnyítette a tájékozódást lefelé. E nélkül nagyon valószínű, hogy a szabadban kellett volna bivakolnunk.

A Nanga Parbat óta azért már elég sok idő eltelt, az előadásaidon kívül viszonylag keveset lehetett rólad hallani. Merre jártál?

A Nanga Parbat megmászásunk sikere által keltett gigászi hullámon lovagoltam egy egész éven át, és nagyon élveztem. Soha korábban nem kaptam ekkora érdeklődést a média és a közvélemény részéről. Mindenki hallani akarta a sikeres mászás, Tamara drámai visszafordulása és a csapatmunka hősies történetét. Rengeteg előadást tartottunk Tamarával, de egyedül is, és más-más nézőpontból meséltük el újra és újra a történetet. Írtam egy könyvet, ami novemberben jött ki, a címe Nanga. Egyelőre csak Olaszországban jelent meg, de már a német piacra is megvásárolták a jogokat, szóval hamarosan németül is elérhető lesz. Otthon másfél hónap alatt négyszer kellett utánnyomni. Tamara is megírta a saját változatát, az ő könyve két napja jelent meg. Emellett persze a helikopteres projektemet is folytattam. Szerencsésen tudtam ötvözni a Nanga Parbat sikerét, a helikopteres projektet és a kemény edzést, mert már készülök a következő expedíciómra. Sűrű év van mögöttem.

Simone Moro a cikkszerzővel a La Sportiva standján, a 2015-ös ISPO-n Forrás: Mozgásvilág/Kakuk András — Simone Moro a cikkszerzővel a La Sportiva standján, a 2015-ös ISPO-n

Simone Moro a cikkszerzővel a 2015-ös ISPO-n (Van még fotó, katt a képre!)

Mi lesz ez a bizonyos következő expedíció? Lehet már róla valamit tudni?

A nagy része egyelőre nem publikus. Annyit elárulhatok, hogy Nepálba megyünk, és egy olyan nyolcezres a cél, amin még nem jártam. Egy különleges projekt lesz, amit márciusban fogunk hivatalosan bejelenteni. Nagyon nehéz mászás lesz, legalább olyan, mint a Nanga Parbat. Nem téli, de borzasztóan nehéz.

Aley Txikón éppen az Everest első, teljes egészében a naptári tél idején történő oxigén nélküli mászásával próbálkozik. Mi a véleményed róla, szerinted milyenek az esélyei? Már sikerült felállítania a négyes tábort, egészen jól halad.

Igen, bár még nem aludt a négyes táborban. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy egy éjszakát aludjon a Déli-nyeregben, mielőtt a csúcstámadással próbálkozik. Nem tudom, hogy így lesz-e vagy már legközelebb megpróbálja a csúcsot. Az biztos, hogy eddig nem volt túl sok kedvező időjárási ablak. De a télnek csak március 21-én van vége, úgyhogy még rengeteg ideje van. Én meglehetősen biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog neki.

Ezt a projektet még én ültettem a fülébe, még a Nanga Parbat előtt. Eredetileg 2018-ra ezt terveztem, de neki most sikerült rá szponzorokat találnia, én viszont szerettem volna végre egy telet itthon tölteni. Amikor hívott, mondtam neki, hogy egy pillanatig se hezitáljon, menjen bátran, ne várjon rám, részemről semmiféle féltékenység vagy bármi ellenérzés nincs. Ha netán mégsem sikerülne neki, akkor ez lesz a jövő téli projektem.

Hogy érzed magad, hogy hosszú idő után itthon töltöd a telet?

Nem szenvedek :) Reméltem, hogy több hó fog esni, és tudok síelni, sífutni, de sajnos elég hószegény ez a tél. De jó volt végre itthon tölteni a karácsonyt, együtt lenni a fiammal. Kellően feltöltődtem, amire szükségem is van, mert a következő projektem tényleg nagyon nehéz lesz.

Az előttünk álló himalájai szezon különösen mozgalmasnak ígérkezik: Ueli Steck az Everest-Lhotse keresztezésre készül, David Göttler és Hervé Barmasse a Sisapangmán terveznek új utat mászni a déli falon, a szlovén Davo Karnicar pedig a K2-ről szeretne lesíelni. Magyar szempontból is lesz kikért izgulnunk: Wetzl Péter és Szlankó Zoltán a Manaszlu megsíelésére készül, míg Klein Dávid és Suhajda Szilárd a Mount Everestre szeretnének a magyarok közül elsőként pótlólagos oxigén használata nélkül feljutni. Mindezekről itt a Mozgásvilágon természetesen igyekszünk majd beszámolni.