Egy szédítően meredek sziklafal átmászása maga a mozgás öröme: dinamikus és kimérten precíz mozdulatok felfűzésével létrejövő mozgássor, mely sikeres végrehajtása folyamatos helyzetfelismerést, egyfajta technikai-logikai rejtvényfejtést igényel. Testet és szellemet tökéletes összhangba hozó falbalett, ahol jó és rossz döntéseink eredménye azonnal nyilvánvalóvá válik: átélhetjük a feljutás - a minden izmunkat és idegszálunkat igénybe vevő egyetlen helyes koreográfia - sikeres végrehajtásával felszabaduló, mindenünkben szétáradó eufória érzését, vagy a visszazuhanás határán ősi ösztönök táplálta rettegés órákká dermedt másodperceit.
Csodálatos, a legkisebb izomcsoportjainkat is átmozgató, kidolgozó SPORT – ha beérjük ennyivel… Valójában sokkal több!: mindig új arcát mutató kaland, bizalmi kapcsolat mászótársaddal (hisz az életét bízza rád), saját fizikai és pszichés határaid tágítása, de mindenek előtt a természetjárás egy „elvadult” formája, bebocsáttatás a hegyek elsőre elérhetetlennek tetsző függőleges rejtekeibe, együtt pulzálás a természettel.
Elkezdeni mindenképp társaságban – méghozzá gyakorlott, figyelmes társaságban – érdemes. Erre a legmegfelelőbb egy alapfokú sziklamászó tanfolyam (pl. Mountex.Adventure) ahol az eszközök helyes használatától kezdve a meteorológiai, kőzettani és elsősegély-nyújtási ismereteken keresztül a választandó mászótechnikákig minden olyan ismeretre szert tehetünk, melyek alkalmazása ill. szem előtt tartása elengedhetetlen ahhoz, hogy mászásunk az lehessen, aminek szánjuk: zseniális kikapcsolódás – mert mászni jó!
A sziklamászás ágai (mesterséges mászás nélkül)
Boulderezés:
néhány méter magas tömbök, sziklafelszökések atlétikus megmászása. A csekély magasság miatt itt nincs szükség kötélbiztosításra, ám a visszaesések (leggyakrabban visszaugrások) „mellékhatásainak” elkerülése végett ajánlott a szikla alá helyezni az erre a célra kifejlesztett boulder-matracot. Az utacskák (kunsztok) rövidségét nehézségük kompenzálja. A legnehezebb boulderek mellett valószínűleg lassítás nélkül mennénk el, ha a fehér zia (magnézium karbonát) foltok nem árulnák el, hogy itt bizony fel lehet kapaszkodni…
Sportmászás:
általában rövid (10-100 méteres) sziklákon, többnyire jó biztosítás mellett igyekszünk egyre nehezebb, egyre trükkösebb útvonalakon feljutni a falon. Tehát csakúgy, mint a boulderezésnél, itt sem az számít, hogy valahova megérkezzünk, hanem az, hogy milyen nehéz problémát sikerült átmásznunk.
A fejlődés természetesen csak kemény edzéssel és rengeteg mászással érhető el.
Alpesi és nagyfal mászás:
több száz méter magas sziklafalak és meredeken leszakadó hegygerincek megmászása, ahol már nem elég a legnehezebb szakasz átmászásának képessége. Itt már tájékozódni kell a fal szövevényes formái között, ismerni kell az adott kőzet tulajdonságait, meg kell terveznünk a fal megközelítését és nem utolsó sorban a lejutást annak tetejéről. Gyakran csak mesterségesen mászható szakaszokon át (a falon elhelyezett segédeszközökbe kapaszkodva, lógva) juthatunk fel e gigászi sziklaflakra. Gondosan meg kell válogatnunk felszerelésünket csakúgy, mint mászótársunkat, ügyelnünk kell az időbeosztásra, valamint számolnunk kell az időjárással is.
És ez benne a szép! Komplex, testi és szellemi felkészültséget igénylő kaland – lélegzetelállító környezetben. Az ügyességet, erőt és állóképességet egyszerre igénylő mászáson túl e túrák a felettünk és alattunk vonuló felhőkről, nyári hófoltokon hancúrozó zergékről, alpesi rétek falakon visszhangzó füttyű mormotáiról, harmatos hajnalokról és feketébe rejtezett völgyek fölött mély-türkiz égen kigyúló csillagokról szólnak.
Alpesi sportmászás:
akár ezer méteres mélység fölött. Tulajdonképpen az előző stílus rámenősebb változata, ahol fokozottabban előtérbe kerül a sziklafal nehézsége, cserében gyakran előre kiépített biztosítási pontok várják a az útvonal teljesítésére vállalkozókat.
Ezek a besorolások azonban természetesen nem jelentik azt, hogy akár alacsony, akár magas a szikla, mindig a nehéz útvonalakra kell törekednünk. A lényeg, hogy élvezzük a mozgást, a kilátást, a jó levegőt, a kalandot, a társaságot – mindent, amivel e „vertikális betyárkodás” megajándékozhat bennünket.
Hol és mikor:
Késő ősszel és kora tavasszal, sőt gyakran télen is kitűnő feltételek mellett hódíthatjuk meg a mediterrán térségek déli tájolású, napsütötte szikláit.(pl. Dalmácia: Hvar, Paklenica, Omis, Trogir, Olaszország: Arco, Finale Ligure, Triest, stb.)
A tavaszi enyhüléstől a hideg, esős őszi időszak beálltáig „végtelen a tér, mely munkára hív”.(pl. Magyarországon Oszoly a Pilisben, Francia-bánya és Kecske-hegy Budán, Hámor a Bükkben, Tardosbánya a Gerecsében, Csókakő-Báránykő a Mátrában, Várgesztes a Vértesben ill. Hohe Wand, Rax, Hochschwab, Wilder Kaiser Ausztriában, Homokkövek (cseh és német), Val di Mello, Dolomitok, Sarca völgy, Leccói-Alpok Olaszországban, hogy csak néhányat említsek a számtalan lehetőségből.)
A legvadabbul tomboló, ernyedt tunyaságra kárhoztató kánikulában is parádés szórakozást, felfrissülést, 100%-os aktív kikapcsolódást kínálnak az Alpok magasabban fekvő sziklafalai, árnyas völgyeinek „mászókertjei”. Idehaza ilyenkor sem néptelenednek el teljesen sziklafalaink; a rutinosabbak kora reggel vagy estefelé kacsintanak egymásra, míg a többiek délben „sütkéreznek”.
Télvíz idején ma már fedett, fűtött csarnokok „műfalain” edzhetünk a természet alkotta kihívások leküzdésére (pl. Boulder Club, Bp. Váci út 19.). Bár e mesterséges mászóhelyek eleinte kimondottan a téli időszak „átvészelését” szolgálták, manapság jócskán akadnak olyanok is, akik kizárólag e városi építmények falain találkoznak a mászás testmozgássá csupaszított élményével. Vitathatatlanul jó és hatékony edzőhelyek ezek, ahol szó sincs a konditermek monotóniájáról, ahol jó társaságban, végtelen variációban függeszkedhetünk a zömében fölénk hajló, fogásokkal és lépésekkel telehintett falakon. Mégis, amikor zúgó fenyvesek fölé magasodó gyönyörű sziklafalak képeivel magamban próbálom szinten tartani magam e termekbe, gyakran eszembe jut a Kispál dal: „... A kádban fröcsölsz és eljátszod; a tenger a partot hogyan veri ...”
Felszerelés:
Kizárólag e célra kifejlesztett eszközöket használjunk mászásra! Ezeket a kifejezetten hegymászásra szakosodott üzletekben érdemes beszerezni (pl. Mountex), ahol a témában jártas eladók segítenek eligazodni a felszerelések kavalkádjában.
Bármelyik ágát is választjuk a sziklamászásnak, mászócipőre (speciális kialakítású, jól tapadó gumitalppal készült, passzentos félcipő) mindenképpen szükségünk lesz. Ha 4-5 méternél magasabb falakat veszünk célba, már szükségünk lesz biztosító felszerelésre is:
-beülőre: derekunkat és combunkat átfogó testhevederzet. Ebbe kötjük a kötelet, ebben lógunk a falon, ha pl. ereszkedünk vagy visszaestünk.
-hegymászó kötélre: rendkívül erős (több mint 2 tonnás teherbírás), rugalmas (dinamikus), kopásálló kötelek, melyek a nagyobb zuhanások megtartásakor keletkező rántások erejét is képesek elviselhető mértékűre csökkenteni.
-karabinerekre: 2-3 tonna teherbírású, D vagy ovális alakú, rugós nyelvvel záródó fémgyűrűk: biztosításkor ezekben fut a kötél, ezekkel rögzítjük magunkat a biztosító állásokhoz (standhoz)
…továbbá biztosító és ereszkedő eszközökre, kötél- és hevedergyűrűkre, esetleg ékekre, friendekre (a szikla repedéseibe helyezhető rögzítési pontok), hegymászó-sisakra és gyakran „ziára” is (magnézium-karbonát por, mely leszárítja ujjainkról az izzadságot, s így sokkal jobban tapadó fogást biztosít a sziklán).
Az, hogy a mászás veszélyes sport-e, és ha igen, akkor mennyire, az döntően ezen eszközök helyes használatán múlik – amivel pedig nem érdemes kísérletezgetni… Inkább irány egy tanfolyam!
Monostori András
MOUNTEX TRAINING
MOUNTEX ADVENTURE
