Sikeres csúcsmászást hajtott végre a Lhocére, világ 4. legmagasabb, 8516 méteres hegycsúcsára a Magyar Himalája Expedíciók két tagja: Erőss Zsolt és Gál László .
1. „Az alaptábori sátrunkon végig ott lebegett a magyar zászló. Egyenesen Katmanduból jött az ukász, hogy vegyük le, mert a Nepáli törvények szerint minden egyes expedíciónak úgy szabad csak kitennie országa zászlaját, hogy felette a Nepáli zászló lebeg. Nem estünk kétségbe, visszaüzentünk, hogy mi csak előkészítettük a terepet, és várjuk a nepáli zászlót, amit kirakhatunk a tetejére. Több napos oda-vissza üzengetés után, rájöhettek, hogy nem járnak sikerrel, mert egyik nap helikopterrel érkezett meg a zászló, amit ígéretünkhöz híven ki is tettünk. Egy helikopter menet a Himalájában több ezer dollárt kóstál! :)”
2. Napi gyakorlatok: „Mivel a rossz időjárás miatt sokat kellett várnunk, különböző csapat- és motiváció fenntartó gyakorlatokat végeztünk. Mivel napi online kapcsolatban voltunk az itthoniakkal, nagy örömünkre szolgált, amikor a Khumbu gleccseren találtunk egy olyan pontot, ahol remek volt 3G adás . Innentől kezdve naponta zarándokoltunk el ide, és annyira megszerettük, hogy még egy sátrat is felállítottunk. Sajnos le kellett szerelnünk a helyi „zöldek” nyomására!”
3. Gál László lefagyott ujjainak története: a. „Sok időt, 2 napot, töltöttünk a csúcstámadás miatt a halál zónában (7500 méter feletti magasság, ahol olyan kicsi a levegő oxigén tartalma, hogy nagyon gyorsan jelentős egészség károsodást szenvedhet az ember, amibe aztán bele is halhat). Az éjszaka folyamán nagyon hideg volt, ilyenkor a szervezet először a végtagoktól vonja el a vért, hogy a főbb szerveket védje, ezért is lehetett, hogy én, mint első nyolcezrest mászó, szenvedtem fagyási sérüléseket. b. Ja meg elvesztettem a kesztyűmet is! :) A Lhoce fala ugyanis 40-50 fokos, ezért hát csak úgy lehet bármit is letenni, ha azt leásod. Ezt én nem tettem meg, és amikor levettem a pehely kesztyűmet, az szépen belecsúszott a fal alján lévő kuloárba. Volt nálam 3 pár tartalék kesztyű, de azok nem pelyhek voltak…” c. „Laci és mi van a kulacsaiddal?” d . „Ja, a kulacsaimat is elfelejtettem magammal vinni, de köszönöm Mécs Lacinak, hogy kölcsön adott egy kólás flakont a csúcstámadáshoz!” e . „És mi lett flakonnal?” f. „Azt is elhagytam”
4. A rádió és egy „kellemes” éjszaka története: a. A csúcstámadás kellős közepén 1 napig semmi hír sem jött Erőss Zsoltról és Gál Lászlóról, miközben a hegyen valakiket menteni kellett. b. „Zsolt és Laci előbb jutott fel az utolsó, csúcstámadás előtti, táborhelyre. Mivel nekünk nem voltak olyan lehetőségeink, hogy serpák előre kialakítsák a táborokat, rájuk hárult a remek feladat, hogy a halál zónában du-este, a 40 fokos lejtőn kiássák a sátrak helyék. Ez majdnem sikerült is nekik mire mi felértünk, de Zsolt leejtette a hólapátot…Így a félkész bivak helyen éjszakáztunk. Mécs Laci javaslatára nem vittem magammal saját hálózsákot, hogy a plusz súly ne húzza a hátamat. A terv az volt, hogy 2 ember osztozik 1 zsákon. Ami biztos felemelő élmény egy csinos hölggyel, nem annyira jó, 7900 méteren,- 30 C fokban Zsolttal együtt . J:) c. „Mikor reggel kiderült, hogy nem vagyok csúcstámadó állapotban, szépen elindultam lefelé. Sajnos csak az alaptáborban derült ki, hogy a rádiók az én hátizsákomba kerültek. Zsolt valamilyen célból, odarakta őket lefekvés előtt. Reggel pedig szépen lehoztam őket a hegyről.”
Mint látjuk egy expedíciót tökéletesre szervezni, nem is olyan egyszerű. Ennek ellenére a „ Magyarok a világ nyolcezresein ” Lhoce expedíciója nagyon jól sikerült, 2 sikeres csúcstámadással és ami még fontosabb komoly baleset nélkül! Annyira jól, hogy a sokkal gazdagabb és felszereltebb spanyol-baszk expedíció is hozzájuk járt tanácsért!
Gratulálunk!
Az összes fotót megnézheted Erőss Zsolt facebook oldalán .
