Elmondta, hogyan ismerkedtek meg férjével közösen a mászással és hogyan vélekedik feleségként a veszélyesség fogalmáról, illetve a testmozgás szerepéről egy anya életében.
Kriszta három lány édesanyja, első gyermeke, Vera már megvolt, amikor férjével együtt elkezdett mászni. Ezt megelőzően 2 évig barlangásztak. Ami a mászás műfaját illeti, Kriszta főleg sziklán próbálkozott, de voltak férjével téli tanfolyamon is a Fogarasban, ott gyakorolták például a jégmászást. Emellett gyakran túráztak a Tátrában.
Arra a kérdésre, hogy férje számára mi a fontossági sorrend a család és a mászás között, Kriszta elmondta, Gyurinak egyformán fontos a család és a mászás, de tud súlyozni, és az alapján dönti el, hogy mikor minek van prioritása. Amikor a sziklák miatt nem volt jelen a családi életben, mindig hiányzott nekik, de amúgy semmiben nem szenvedtek hiányt a mászás miatt.
Kriszta alapvetően nem tartja veszélyesnek a sziklamászást, egyszer azonban megérezte, milyen veszélyes is lehet, amit férje csinál. Egy téli, tátrai jégmászás során elvitte mellőle a lavina mászótársát, Benedek Zolit. Ezután szerencsére Gyuri is leállt a magashegyi ill. téli mászásokkal.
A veszélyesség szerinte egyébként relatív. ő fel is hagyott a sziklamászással, sosem mászott elöl. De ha Gyuri vagy más mászik, aki tisztában van a képességeivel, és agyilag kontrolálja az adott helyzeteket, nem vállal be életveszélyes szituációt, azt el tudja fogadni. Egy anyától is. A magashegyi mászás annyiban más, hogy ott túl sok a külső, kiszámíthatatlan tényező. Azt nehezen tudná tolerálni Gyurinál is.
Kriszta szerint a sport beilleszthető egy anya életébe, rendszeresen jár aerobikozni, számára ez nagyon fontos, kell a lelki egyensúlyhoz. Tehát ahogy az ő életébe, úgy a többi anyáéba is beilleszthető, amennyiben igénye van rá.-vélekedik.
Ha lemaradtál az első "szülés utáni" cikkről, click IDE!
Forrás: www.szikla.hu
