- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Vannak olyan hegyek és mászóutak a világon, amelyek nevének puszta említésére is libabőrös lesz a hegymászásért rajongók nagy része. Ilyen a pakisztáni Karakorum-hegységben emelkedő Trango-tornyok is.
A Trango-tornyok a Karakorum Baltoro Muztagh vonulatában emelkednek. A vad hegycsoportot égbe törő, hatalmas gránit tornyok jellemzik, függőleges, helyenként áthajló sziklafalakkal. Egybefüggő, függőleges falai a világ leghatalmasabbjai közé tartoznak, rendkívüli nehézségük igazi csemegét kínál a nagyfalmászó specialistáknak. Jellegük hasonlít a patagónai gránittornyokéhoz, azzal a különbséggel, hogy ezek tömegüket tekintve is nagyobbak, plusz 4-5000 méteres magasságból emelkednek ki, csúcsaik pedig meghaladják a hatezer métert. Ezzel szemben például a Cerro Torre csak 3128 méter magas.
A Trango-csoport központi hegye a Great Trango, amelynek négy jól elkülöníthető csúcsa közül a 6286 méteres főcsúcs a legmagasabb. A Great Trangótól észak-északnyugati és déli irányban is több különálló hegy található, melyek együtt alkotják a Trango-tornyokat. Ezek közül a legimpozánsabb maga a Trango vagy Nameless Tower (Névtelen-torony). 6239 méter magas, ezer méterrel magasodik a főgerinc fölé. Hatalmas, szinte szimmetrikus sziklatű, függőleges gránitfalakkal.
A Trango-tornyok a Karakorum nyolcezreseihez, a K2-höz, Broad Peakhez és a Gasherbrumokhoz vezető trekking útvonalról, a Baltoro-gleccserről nagyon jól láthatók, így nem véletlen, hogy már az első expedíciók után híre ment, hogy micsoda sziklaóriások lapulnak a nyolcezresek árnyékában. Nem is kellett sokat várni az első hegymászók megjelenésére a tornyoknál.
Az első megmászott csúcs éppen a Nameless Tower volt, 1976-ban. A brit Joe Brown, Mo Anthoine, Martin Boysen és Malcolm Howells alkotta kvartett jutott fel rá elsőként a délnyugati falon át. Inkább számítottak különc punkoknak, mint pedáns sportolói életet élő sportmászóknak, és talán éppen ezért ők voltak az elsők, akik a hagyományos nagyfalas mászást kvázi himalájai szintre emelték.
Egy évvel később, 1977-ben megmászták a Great Trangót is. Az ötfős amerikai csapat, Galen Rowell, John Roskelley, Kim Schmitz, Jim Morrissey és Dennis Hennek a nyugati falon indulva, majd a délire áttraverzálva jutott fel. A későbbi expedíciók során olyan legendás nevek hagyták ott névjegyüket a Great Trangó, mint John Middendorf vagy a néhai Alex Lowe.
A legtöbb mászó fantáziáját azonban, vélhetően kiemelkedő esztétikájának köszönhetően a Névtelen-torony, a Nameless Tower izgatta. Ma már legalább nyolc különböző mászóút létezik rajta.
Az 1976-os első megmászás után több mint egy évtizedet kellett várni újabb sikeres mászásra. 1987-ben két utat is nyitottak, egy jugoszláv (szlovén) expedíció három tagja, Slavko Cankar, Franček Knez és Bojan Šrot a dél-délkeleti falon, a svájci-francia Michel "Tchouky" Fauquet, Patrick Delale, Michel Piola és Stephane Schaffter kvartett pedig a nyugati pilléren jutott fel.
Ezután jelentek meg a kor legismertebb sziklamászó klasszisai, akik már a szabadmászás korlátait feszegették. Kurt Albert, Wolfgang Güllich és Hartmut Münchenbach 1988-ban elsőként mászta át szabadon a Jugoszláv-utat. Ez azt jelenti, hogy a mászáshoz csak a kezüket-lábukat és a természetes sziklaformációkat használták, mesterséges (biztosító) eszközöket kizárólag a biztosításhoz használtak, az előre jutáshoz nem.
A zene és a mászás szorosan összefonódik, amióta csak mászás létezik. Gyakori, hogy a mászók kedvenc számaik, előadóik után nevezik el az általuk elsőként megmászott utakat. Ezernyi példát lehet erre találni, egy angol fórumon például egy egészen komoly zenetörténeti gyűjtés olvasható.
Persze nemcsak eldugott sportmászó helyek 15 méteres repedései, vagy erdőmélyi boulderek viselik zeneszámok, előadók neveit. A világ legismertebb útjai közül néhány hasonlóképpen kapta a nevét.
A patagóniai Cerro Torrén nyitott “Riders on the Storm” utat a legendás Doors szám ihlette. Hogy, hogy nem, azt is éppen a Kurt Albert-Wolfgang Güllich páros alkotta, Norbert Batz-cal, Bernd Arnolddal és Peter Dittrich-hel kiegészülve. A keresztapa Güllich volt.
A Yosemite-völgyben található ikonikus Astroman út a Washington Column nyugati falán egy Jimmi Hendrix nótáról kapta a nevét. Az utat John Bachar, Ron Kauk és John Long nyitotta. Bachar egy kazettás magnón játszotta le a számot az utolsó kötélhossz előtt.
Úgy tűnik, a Cerro Torre vonzza a zenei vonatkozásokat. A szlovén trió, Janez Jeglič, Marko Lukič és Miha Praprotnik 1994-ben nyitott új utat a hegy déli falán. Az 5.12 A4 nehézségű, 800 méteres útnak a “What’s love got to do with it” nevet adták, Tina Turner nótája alapján. Amikor Praprotnikot kérdezték, miért ezt a nevet választották az útnak, így válaszolt: "Mi köze ennek a szerelemhez?" - ez volt a kérdés, amely az expedíció teljes időtartama alatt ott motoszkált a fejünkben. Az élet és halál határán való mozgás, az embertelen fáradtság, a félelem és a tehetetlenség, a fájdalmas hideg, a szél, a téveszmék, a kaland, az őrület. Mégis, mindezekben ott van a szeretet."
Ezzel pedig meg is érkeztünk az Eternal Flame-hez a Nameless Toweren. Az út nevét az egyetemes popkultúra egyik legnagyobb slágere ihlette, melynek elkövetője a Bangles.
Kurt Albert, Wolfgang Güllich, Milan Sykora és Christoph Stiegler 1989. szeptember 20-án érték el a Névtelen-torony csúcsát annak délkeleti falán át. Az út 80%-át szabadon mászták, csak négy kötélhosszt voltak kénytelenek mesterségesen mászni. Az 1100 méterniy mászás nehézségét VI, 7b+, A2-re adták. Ezzel a mászással végérvényesen megérkezett a nyers, esztétikus sportmászás a himalájai magasságokba. A világ egyik legszebb útját nyitották meg, így találó a Bangles dalának címére utaló elnevezés: “Az örökké lobogó láng”.
Az út első szabadmászására további húsz évet kellett várni, ami jól mutatja annak nehézségét. A Huber-fivérek, Alex és Thomas mászták elsőként szabadon 2009-ben, nehézségét 7c+-ra adták.
Az Eternal Flame szabadmászása a mai napig az egyik legkomolyabb nagyfalas sportmászó kihívás a világon. A Huber-fivérek első sikeres szabadmászása óta mindössze két sikeres szabadmászást jegyeznek. 2022-ben először a katalán Edu Marin a testvére és 70 éves édesapja által támogatva hajtotta végre az első, egy személy által teljes egészében szabadon végrehajtott mászást (minden kötélhosszt teljesített elölmászásban). Edu Marin sikere után pár nappal az osztrák Barbara “Babsi” Zangerl és Jacopo Larcher szintén sikeresen mászták végig szabadon az utat. Ezzel a mai napig mindössze három sikeres szabadmászása van az útnak
Már 1992-ben felmerült, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a mászás után egyszerűen leugrani a csúcsról. Két ausztrál, Nic Feteris és Glenn Singleman a Great Trango megmászása után annak északi falából, 5955 méterről ugrott bázisugró ernyővel. Ezt 2013-ban egy orosz páros, Vlagyimir Lebegyev és Vlagyimir Murzajev ismételte meg ugyaninnen.
A “para-alpinizmus” jegyében 2022-ben egy francia páros. Antoine Pecher és Eric Jamet mászták az Eternal Flame utat azzal a céllal, hogy utána leugorjanak a Nameless Tower tetejéről.
További kiváló, gyakran tragikus vagy éppen felemelő sztorikat olvashattok a Trango-tornyok mászástörténetéből kiváló kollégám, barátom és szerzőtársam, Kris Annapurna tollából angol nyelven, erre a linkre kattintva. A hegymászás nemzetközi aktuális híreit pedig követhetitek a Hóhatár oldalon.
