Txikon télen visszatér az Everestre - interjú Hír

Pintér László

2017/12/21

Korunk egyik legjobb magashegymászója, a téli expedíciók specialistája, a baszk Alex Txikon hamarosan újra nekifut a Mount Everestnek. Társa ezúttal a pakisztáni Muhamad Ali Sadpara lesz, akivel 2016 februárjában elsőként jutottak fel a Nanga Parbatra télen.

Hirdetés

Alex Txikon azzal a céllal utazott Nepálba tavaly decemberben, hogy elsőként mássza meg a Mount Everestet a „hivatalos” téli időszakban, pótlólagos oxigén használata nélkül. A hegy azonban makacsul védekezett, az időjárás nem tett lehetővé egy igazán komoly csúcstámadást. Txikon és társai végül közel háromhónapnyi ostrom után kénytelenek voltak csúcssiker nélkül hazatérni.

Legutóbbi személyes találkozásunk alkalmával erről kérdeztük Alexet.

A tél a szenvedésről szól a Himalájában Forrás: Alex Txikon Facebook — A tél a szenvedésről szól a Himalájában

A tél a szenvedésről szól a Himalájában (Van még fotó, katt a képre!)

Mozgásvilág: Honnan jött az ötlet, hogy pont az Everesttel próbálkozz télen?

Alex Txikon: Eddig 12-szer álltam nyolcezres csúcsán. 11 különböző hegyen, a Sisapangmán kétszer. Az Everestet azonban sohasem próbáltam. A tavaszi szezonban semmiképpen sem akartam menni, óriási a tömeg. Utánanéztem a téli statisztikáinak. Elsőként 1980-ban, a lengyelek mászták télen, pótlólagos oxigén használatával. Oxigén nélküli, teljesen a téli időszakban történt megmászása viszont még nincs a hegynek. Úgy véltem, hogy egy kis csoporttal lehet esélyünk. A 2011-es Gasherbrum-kísérletünk, valamint a Nanga Parbat is megerősített ebben. Az egyetlen komoly gond az Everesttel, hogy közelebb van 9000 méterhez, mint 8000-hez. A téli sikerhez ideális körülményekre van szükség: a szél nem lehet erősebb 25-30km/óránál, és inkább -35 fok legyen, mint mínusz ötven. Szóval kell szerencse is.

Hatezer méternyi kötél, kétszáz jégcsavar

Végül közel háromhónapnyi küzdelem után csúcssiker nélkül kellett hazatérned. Hogyan értékeled az expedíciót?

Azt gondolom, hogy így is komoly teljesítményt értünk el. Kezdetben 11-en voltunk mászók (a serpákat is beleértve – PL). Közülük ketten „gleccserdoktorok” voltak, csak a Khumbu-jégesés járhatóvá tételében segítettek. Valójában csak nyolcan dolgoztunk a hegyen. Aztán a létszám csökkent, a 11-ből előbb tíz, majd nyolc, végül hét fő maradt, betegségek és sérülés miatt. Kis csapatunkra nehéz logisztikai feladat hárult. 150 létrát vittünk fel, mindegyik 4,5 kilót nyomott. Hatezer méternyi kötél, kétszáz jégcsavar, több mint háromszáz hószeg. Ennek tükrében szerintem nagyon jó munkát végeztünk.

Alapvetően nem akartál nagyobb humán erőforrással dolgozni a hegyen?

Nem, inkább azt szeretem, ha a mászócsapat nemzetközi, és mindenkinek van téli tapasztalata. Egy ilyen projekt nagyon költséges. A tapasztalat mellett a motiváció is fontos. A körülmények annyira szélsőségesek, te pedig fáradt vagy, hogy nagyon akarnod kell ott lenni. Tudnod kell élvezni a téli viszonyokat, és ez nem könnyű. Alacsonyabb motivációval kétszer olyan nehéz dolgod van.

Nagyon hosszú időt töltöttetek a hegyen.

Igen, 83 napot. Egy ilyen expedícióról totálisan kimerülve térsz haza. Lesoványodva, fizikailag és lelkileg is leharcolva, mindezek tetejébe üres zsebbel.

Everest, Lhoce és Nupce Forrás: Alex Txikon Facebook — Everest, Lhoce és Nupce

Everest, Lhoce és Nupce (Van még fotó, katt a képre!)

Ez volt a leghosszabb idő, amit egyetlen expedíción töltöttél?

Nem, az utóbbi néhány téli próbálkozásom mindig 90 napig tartott.

Ezúttal az időjárással sem voltál igazán szerencsés, főleg az utolsó csúcstámadás alkalmával.

Az a gond, hogy a statisztika szerint soha, egyetlen nyolcezrest sem értek el márciusban. Persze a statisztika is csak azért van, hogy legyen mit megtörni. Ezt tavaly a Nanga Parbaton bebizonyítottuk. Most is tudtuk, hogy márciusban már nem túl stabil az idő. Ez az átmenet a télből a tavaszba. A tél a Himalájában nem olyan, mint itt Európában, hogy szürke az ég, és gyakran havazik. Nem. Az ég kristálytiszta, csak rettenetesen hideg van, és általában erős vagy viharos szél fúj. Talán a Manaszlu környékén esik több hó, akár naponta is. Az Everest azonban általában száraz. Azt hiszem, következő télen visszatérek. Megvan a motivációm, de ez egy nagyon drága kaland. Egy normál Everest-expedíciót oxigén és serpák nélkül már 18ezer euróból is ki lehet hozni.

Ugyanazzal a csapattal mennél?

Többé-kevésbé igen. Még nem ismerem Elizabet (Revol) terveit, hogy Tomekkel (Mackiewicz) hova akarnak menni. (Mackiewicz közben elárulta, hogy a Nanga Parbatra készül télen, Elisabeth Revol egyelőre még nem nyilatkozott a terveiről, de egyes források szerint már ő is Pakisztánban van - PL) Észak felől több esélyünk lehetne, de a kínaiak miatt ott az engedély problémás. Főleg a lengyel Janusz Adamski tavaszi kalandja után. (Adamski Tibet felől mászott fel, majd a nepáli oldalon ereszkedett le, de csak a kínai oldalra volt engedélye. Kína ez incidenst ürügyként használta arra, hogy az év hátralévő részére ne adjon ki több mászóengedélyt a Tibet felől megközelíthető nyolcezresekre. A korábban kiadottakat is visszavonta - PL). De remélem, hogy sikerül összehozni a szükséges anyagi hátteret és a csapatot. Én érzem magamban az erőt, és úgy gondolom, hogy lehetséges a vállalkozás. De megfelelő körülményekre és egy kis szerencsére is szükségünk lenne, mert anélkül…

Az egyik akklimatizációs mászás során Forrás: Alex Txikon Facebook — Az egyik akklimatizációs mászás során

Az egyik akklimatizációs mászás során (Van még fotó, katt képre!)

Te nem kaptál meghívást a lengyelek téli K2 expedíciójába?

De igen, de én most inkább az Everesten próbálkoznék újra. Ez most amúgy is egy nemzeti jellegű expedíció lesz nekik.

Hogyan látod az ő esélyeiket?

Megfelelő viszonyok esetén sikerülhet nekik. Lehetséges a K2-t megmászni télen. De hogy ez idén összejön-e, az csak akkor derül ki, amikor megérkeznek a hegy lábához. Ki kell ismerniük a körülményeket, az időjárást. Kitapasztalni, hogy melyik hónap alkalmasabb a mászásra.

Az Everesten voltak azért télen hosszabb jóidő-ablakok, amit esetleg csak azért nem tudtál kihasználni, mert nem voltál még megfelelően akklimatizálódva?

Nem. Végig erős szél fújt. Nem volt igazán jó lehetőség. 45 km/órás szélnél télen már nem tudsz próbálkozni. Lehetetlen.

Szerinted mi az a szélerősség, ami felett már a tavaszi szezonban sem reális oxigén nélkül próbálkozni az Everesten?

35-40 km/óra, maximum 50.

Kilian a második mászása alkalmával 60 km/órára saccolta a szél erősségét, és ugye ő feljutott.

Nem, a hatvan az túl sok. Akkora szélben már lehetetlen oxigén nélkül mozogni. Persze nehéz objektíven megítélni a szélerősséget. Sokszor erősebbnek érzed a szelet, mint amilyen valójában. Egy-egy lökést még ki lehet bírni, de 60 km-es alapszél mellett biztosan nem lehet feljutni nyáron sem. Akkor már állni is alig tudsz a lábadon.

Te milyen akklimatizációs stratégiát választottál? Másztál előzetesen máshol, vagy csak az Everesten mozogtál fel-le?

Csak az Everesten mozogtam.

Nem lenne esetleg könnyebb előzetesen máshol, kevésbé mostoha körülmények között megszerezni az akklimatizációt, és már a magassághoz hozzászokva megérkezni a hegyre? Ralf Dujmovits ezt a technikát alkalmazta a Nanga Parbat előtt, az Aconcaguán.

A mi esetünkben az a baj, hogy rengeteget kell dolgozni a hegyen, a jégesésben. A felszerelést fel kell szállítani. Mehetnék mondjuk az Ama Dablamra, azzal meglenne az akklimatizáció, de mit nyernék vele? Az utat akkor is ki kellene építeni. Mondjuk, négy helyett öt létrát tudnék cipelni, plusz 200 méternyi kötelet. Jobb csak 25-30 kilós hátizsákkal mozogni, nincs értelme 35 kilóval megtömni a zsákot. Nem igazán lennék vele előrébb.

Ezekből a létrákból 150 darabot használtak a jégesés biztosítására Forrás: Alex Txikon Facebook — Ezekből a létrákból 150 darabot használtak a jégesés biztosítására

Ezekből a létrákból 150 db-ot használtak a jégesés biztosítására (Van még fotó, katt a képre!)

Mi volt az expedíciód legnehezebb része?

A Khumbu-jégesés nagyon veszélyes. Amikor először haladsz át rajta, az elég nehéz. Aztán pedig a 2-es tábor feletti rész. A Lhoce-fal télen tükörjég. Erős vádli kell hozzá. Sokat szenvedtünk.

A csapatod szempontjából sem ment minden problémamentesen.

Sajnos nem. Carlost (Rubio) menteni kellett a betegsége miatt (tüdőgyulladást kapott – PL), Lakhpa Serpa felesége beteg lett, ezért haza kellett mennie. Egy dolgot viszont fontos megérteni. Mi csak egy expedíciót csináltunk végig, a serpáknak viszont évente három-négyet kell. Nagyon gyorsan akklimatizálódnak, másfél, maximum két hét elegendő nekik. Nekünk kell legalább három. Mi várhatunk fent a hegyen, ők viszont nem.

Emiatt kellett kicserélned a teljes serpa csapatot, vagy csak szimplán lejárt a szerződésük?

Nem, ezt a szervező cégem (Seven Summits) vezetője egy személyben döntötte el, mindenféle egyeztetés nélkül. Amit részben megértek, mert ők már november végén ott voltak az alaptáborban, hogy nekünk előkészítsék a terepet. Tudta, hogy ha még egy csúcstámadásra maradnak, akkor belefutnak a tavaszi szezonba, és júniusig ott kell maradniuk a hegyen. A hét minden napján dolgoztak. Ezért úgy döntöttek a tél közepén, hogy befejezik, nem tudnak maradni. Ebbe nem volt beleszólásom. Persze ez részben jó is volt, mert addigra sok energiát veszítettek és fogytak is. Ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó.

Mennyi idő alatt sikerült új serpa csapatot verbuválnod?

El kellett utaznunk Katmanduba. Tudtuk, hogy ugyanazt a csapatot nem tudjuk szerződtetni. Három nap alatt sikerült másik csapatot szervezni, akinek a tagjai ráadásul UIAGM minősítéssel rendelkező hegyivezetők voltak, jégmászó tapasztalattal, hat- és hétezres csúcsokkal a hátuk mögött. Megfelelő volt az akklimatizációjuk is. Végül az eredeti csapatból az utolsó csúcstámadáskor már csak hárman voltunk.

Nem is volt igazán jó esélyetek az utolsó csúcskísérletre. Csak a 2-es táborig jutottatok, igaz?

Igen. Elérhettük volna a négyes tábort is, de nem motivált az a rekord, hogy én ehetek az első, aki egy szezonon belül négyszer járt a Déli-nyeregben. Ésszel kellett döntenünk. Ha az időjárás reális esélyt kínált volna, akkor megpróbáltuk volna. De csak azért, hogy megint feljussunk a Déli-nyeregbe, és onnan vissza kelljen fordulni, annak semmi értelme nem lett volna.

Az egyik akklimatizációs mászás során (Van még fotó, katt a képre!)

Mikor döntöd el, hogy melyik oldalról próbálkozol legközelebb? A kínai a jelen helyzetben problémásnak tűnik.

Nehéz ügy. Előbb le kell ülnöm velük egyeztetni, elindítani a folyamatot. De a mostani kínai helyzet miatt az északi oldal nehéznek tűnik. Nem akarok úgy járni, hogy mindent megtervezek, aztán az utolsó pillanatban meg közlik, hogy sehova, a határ zárva van.

Van esély rá, hogy ugyanazokkal a szponzorokkal, cégekkel tudj majd együttműködni, mint a legutóbbi expedíciódon?

Persze, remélem, hogy megint támogatni fognak. Ez egy nagyon drága vállalkozás. Az előző expedíció teljes költsége megközelítette a 200ezer eurót (kb. 63millió Ft). Ennek 35%-át teremtettem elő saját zsebből, előadások tartásával, ilyesmi.

Van rajtad bármilyen nyomás a szponzorok részéről, ami egy visszafordulásról való döntéskor esetleg befolyásol, ami miatt netán messzebb merészkedsz, mint amit optimálisnak tartanál?

Nem, soha. Ha van is nyomás, az mindig belülről fakad. Meghatározott célok elérését tűzzük ki, például örülünk, ha a kettes helyett a négyes táborig tudunk felmenni. Vagy csak szimplán gyorsabbak akarunk lenni. Én magamért csinálom, amit csinálok, nem mások elvárásai miatt. Ez nagyon fontos számomra.

Alex téli expedíciójának híreit, valamint a nemzetközi hegymászás aktuálisait magyar nyelven követhetitek a Mozgásvilág Facebook csoportjában, a Hóhatárban.