Txikon visszafordult: „Öngyilkosság lett volna” Hír

Pintér László

2017/03/08

Borzasztóan nehéz döntést kellett meghoznia a baszk Alex Txikonnak. Két és fél hónapnyi küzdelem után egy újabb komoly csúcstámadás lehetősége nélkül kell levonulnia a Mount Everestről.

Hirdetés

Az idei téli szezonban egyetlen igazán komoly expedíció foglalkoztatta a magashegyi expedíciózás iránt érdeklődőket. Az előző évi Nanga Parbat siker után Alex Txikon a Mount Everest első, teljes egészében a téli időszakban történő, pótlólagos oxigén használata nélküli megmászását szerette volna véghezvinni.

Az Everestet mászták már télen, és mászták már oxigén nélkül is télen. Utóbbi mászás azonban, mely a nepáli Ang Rita nevéhez fűződik, a ma elfogadott „téli” expedíciós kritériumoknak nem felel meg. Ang Rita 1987. december 22-én, a csillagászati tél első napján ért fel ugyan a csúcsra, viszont ma csak azt a mászást fogadják el télinek, ahol a hegy alaptáborába történő felvonulás legkorábbi időpontja december 21-e, és a csúcsmászás legkésőbb március 21-én megtörténik. Persze időjárási szempontból december elején vígan uralkodhatnak a legkeményebb télre jellemző viszonyok, de ez úgy tűnik, sokakat nem érdekel.

Txikon és csapata január első napjaiban érkezett az alaptáborba, majd megkezdték az út kiépítését a Khumbu-jégesésen keresztül. Ebben Txikonék maguk is aktív szerepet vállaltak, nem úgy kell elképzelni, mint a tavaszi szezont, amikor csak a „Jégesés-doktorok” teszik járhatóvá a gleccserlabirintust.

Útépítés a Khumbu-jégesésben Forrás: Alex Txikon Facebook — Útépítés a Khumbu-jégesésben

Útépítés a Khumbu-jégesésben (Van még fotó, katt a képre!)

Txikon először február 4-én érte el serpa társaival a Déli-nyerget, és hagyott némi felszerelést a 4-es táborban. Innen egyvégtében ereszkedett vissza az alaptáborba. Mindössze 18 órára volt szüksége, hogy a 2-es táborból (6400 m) felérjen 7950 méterre, majd vissza 5300-ra. Ez elég komoly erőnlétről tanúskodik.

Az első csúcstámadási kísérletre február 13-án került sor. Ekkor ismét sikerült elérniük a Déli-nyerget, de olyan szélvihar tombolt, hogy talpon maradni is alig tudtak, nemhogy sátrat állítani. A -45 fokos hőmérséklethez 60 km/órás szél társult. A szél eltörte a sátoruk rúdját. Txikon ekkor a tavalyról otthagyott expedíciós sátrak közül próbált használhatót találni. Miután kettőben is holttestre bukkant, ezt az opciót is elvetették. Hálózsák nem volt náluk, mert gyors mászásra, és előtte csak rövid pihenésre készültek. Kénytelenek voltak visszavonulni, először csak a 3-as táborba, majd a kedvezőtlen időjárás-előrejelzést látva vissza az alaptáborba. A lefelé úton kőomlás miatt az egyik serpa fejsérülést szenvedett (őt később helikopterrel evakuálták), Txikont pedig 100 méteren keresztül sodorta egy lavina.

Ezután egy nem várt katmandui kirándulás követezett. Lejárt ugyanis az expedíció logisztikáját intéző céggel kötött szerződés, és a bürokratikus akadályt csak személyesen tudták elhárítani. Ezalatt az expedícióját szervező serpa csapat is kicserélődött. Akikkel nekivágott a kalandnak, már regenerálódniuk kell a tavaszi szezonra.

A hegyre való visszatérés után bizakodó hangulatban állították helyre az útvonalat a Khumbu-jégesésben, és érték el a kettes tábort, 6400 méteren. Itt vártak a következő időjárási ablakra, hogy még egyszer megpróbálhassák elérni a Föld Istenanyjának csúcsát.

Alex Txikon Forrás: Alex Txikon Facebook — Alex Txikon

Alex Txikon (Van még fotó, katt a képre!)

Ez az ablak azonban sosem jött el. Egy nagyon rövidke szélcsendes időszakot ígért az előrejelzés március 8-a szerdára, de utána szörnyű vihar érkezése körvonalazódott. Txikonék először azt kommunikálták, hogy megpróbálják, és a mászóvilág tűkön ülve várta az első jelentéseket a haladásukról. Végül azonban a csúcstámadás helyett a levonulás híréről szólt a következő bejelentkezésük.

Az expedíció során többször is akadtak drámai pillanatok. Először az expedíció összekötő tisztje kapott akut magashegyi betegséget, és hiába szállították nagyon gyorsan helikopterrel alacsonyabb tengerszint feletti magasságra, már nem tudták megmenteni az életét.

Később Txikon spanyol mászótársa, Carlos Rubio súlyos tüdőgyulladást kapott, melynek következtében helikopterrel kellett evakuálni az alaptáborból. A Katmanduba történt kórházba szállítása után nem sokkal hazarepülhetett Spanyolországba.

Történt persze számos örömteli esemény is. Ezek közül talán a legfontosabb Reinhold Messner alaptáborban tett látogatása. Txikont nagyon meghatotta a legendás hegymászó figyelme, és próbált belőle erőt meríteni a végső csúcstámadáshoz. Az égiek ezúttal azonban másképp döntöttek. Txikon az alábbi szavakkal értesítette követőit a közösségi oldalán az expedíció befejezéséről:

„Ez nem egy ’Isten veled’, ez egy ’Viszontlátásra’. Az Everest idén nem akarta, hogy elhódítsuk a szívét, de az biztos, hogy ő rabul ejtette az enyémet. December 25-e óta, amikor elindultunk otthonról, minden nap arról álmodom, hogy elérem azt a 8848 m magasan fekvő pontot, amely elválaszt bennünket az égbolttól. A mohóságnak azonban nincs helye a hegyekben. Sosem szállhatsz szembe a természet erejével. Ezt az elvet követtem mindig is karrierem során, és bizony adódtak néha nagyon nehéz pillanatok. Ha nem akarod, hogy a hegy legyőzzön, akkor ne szakíts vele. Tartsd tiszteletben és térj vissza hozzá. Bár fizikailag és mentálisan is nagyon erősnek érzem magam, ez a tél egy percnyi tűzszünetet sem adott nekünk. A viharos szél térdre kényszerített bennünket, a következő napokra vonatkozó előrejelzés pedig rémisztő.

Kétségtelen, hogy ez volt életem legkülönlegesebb expedíciója, melynek során még önmagamat is sikerült meglepnem. Nagy örömmel és izgalommal tölt el, hogy felkeltettük a hegymászóvilág figyelmét, és folyamatosan követtek bennünket. A hab a tortán pedig ti vagytok, az olvasóim, követőim, akik jelenlétét minden percben éreztem, mintha csak a családom lennétek, és támogatnátok minden sikerben vagy nehéz pillanatban. Ígérem nektek, hogy visszatérek a hegyre, amely a legtisztább értelemben rabul ejtette a szívem. Szeretlek benneteket.”