- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A értesülése szerint filmet a hongkongi rendező, Daniel Lee rendezi. A főbb szerepekben a legendás Jackie Chant és a jelenlegi legnagyobb kínai filmsztárt, Wu Jinget fogjuk látni. A film munkacíme „Climbers”, azaz egyszerűen csak „Mászók”. A csúcstámadó csapat másik két tagját a fiatal kínai kedvenc, Jing Boran valamint a kínai tévésztár, Hu Ge játssza. Az expedíció meteorológusát az ismert kínai színésznő, Zhang Ziyi alakítja.
Az első sikeres mászás az északi oldalon
Az Kínai Everest Expedíció a Kínai Népköztársaság dicsőségét volt hivatott hirdetni, nemzeti ügynek számított. Nem vették félvállról: az előkészületek során két évig a szovjet hegymászókkal együttműködve sajátították el a magashegyi mászás csínját-bínját. Az állam hétszázezer amerikai dollár értékben (1960!) vásárolt hegymászó felszerelést. Az expedíció egy kisebb hadsereggel felért, 214 főből állt.
Három hónapig dolgoztak a táborlánc kiépítésén. Az utolsó előtti, harmadik roham során, melynek célja még csak a 8500 méteren lévő tábor felállítása volt, 50 (igen, ötven) mászó szenvedett fagyási sérülést. A pekingi központból csak egyetlen üzenet jött: „A csúcsot meg kell mászni, bármibe is kerül!”
Május 17-én indultak végső rohamra. A 8500 méteres tábort hat nappal később, május 23-án sikerült felverniük. Wang Fu-chou, Chu Yin-hua, Konbu és Liu Lien-man alkotta a csúcsmászó csapatot (különböző nyelvű források miatt a nevek írásmódja eltérhet – PL). Május 24-én reggel 9-kor indultak el a csúcsra.
A Második Lépcső (Second Step) szinte megoldhatatlan feladat elé állította őket. Lien-man négyszer zuhant vissza az utolsó három méteres, függőleges tábláról. Végül úgy sikerült kimászniuk a felszökést, hogy a civilben tűzoltó Liu Lien-man ötletére bakot tartott, Chu Yin-hua pedig a bakancsát levéve, Lien-man vállaira állva mászott fel, majd köteled dobott le a többieknek, amelyen fel tudtak mászni. Közben rájuk sötétedett.
Elérni a csúcsot, bármibe is kerül!
Lien-man annyira kimerült, hogy 8700 méteren lerogyott. A többiek továbbmentek, vagy inkább négykézláb kúsztak az éjszakában. 8800 méter körül kifogyott az oxigénjük, ami szintén csak olaj volt a szkeptikusok által szított tűzre (ne feledjük, 1960-at írtunk, ekkor a hegymászók többségének fejében még meg sem fordult, hogy oxigénpalack nélkül próbálkozzon). Ennek ellenére nem fordultak vissza, és végül pekingi idő szerint reggel 4:20-kor felértek a Csomolungma csúcsára (helyi idő szerint ez 1:40 lehetett éjjel). Otthagyták Mao Ce-tung 20 cm magas mellszobrát és egy rövid üzenetet egy papírcetlin, majd megkezdték a leereszkedést.
Amikor elérték Liut, ő oxigénnel kínálta őket. A saját készülékét ugyanis éjjelre kikapcsolta, hogy amíg pihen, ne fogyasszon feleslegesen. Az alaptábort öt nappal később, május 30-án érték el. Mindenki túlélte, de Chu Yin-hua mind a tíz lábujját és jobb keze mutatóujját amputálni kellett fagyás miatt.
A csúcsmászó csapat tagjai közül a legtapasztaltabb is csak négy éve kezdett hegyet mászni, de ketten csak kétévnyi hegymászó tapasztalattal rendelkeztek.
Kíváncsian várjuk, hogyan sikerül ezt a nem mindennapi sztorit filmre vinni.
