- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Gyenyisz és Pipi a Gondogoro-hágón keresztül mindössze két és fél nap alatt eljutott Skarduba, ahol végre internetkapcsolathoz jutottak, még ha csak rövid időre is. Sikerült üzenetet váltanom mindkettejükkel, és Gyenyisz szűkös lehetőségeihez mérten maximálisan igyekezett kielégíteni a kíváncsiságomat.
Kép forrása: Denis Urubko archívum
Visszatérés a civilizációba - Skardu, Pakisztán (Van még fotó, katt a képre!)
Gyenyisz és Pipi egy éve készült erre az expedícióra, de az útvonal már Gyenyisz évtizedes álma. Pipi egy hónapja, esés következtében, már kint az expedíción, megsérült. Iszonyú fájdalmai ellenére mindent megtett, hogy akklimatizálódjon közös álmuk végrehajtásához. A 2-es táborig jutott. Injekciókat kapott, de félő volt, hogy az alaptábort sem fogja tudni saját lábán elhagyni (ez végül mégis sikerült neki). Deréktáji csigolya sérülése lehet, ami az ideget nyomja. A pontos diagnózist csak a skardui kórházban tett látogatás után tudja. Most épp a röntgen eredményeket várja.
Kép forrása: Maria Cardell Facebook
Maria "Pipi" Cardell az akklimatizáció során (Van még fotó, katt a képre a galériáért!)
Amikor eldőlt, hogy Pipi nem tud mászni, Gyenyisz úgy döntött, egyedül is megpróbálja. Úgy vélte, hogy egy ilyen kiváló lehetőségnél nem szabad visszafordulni. Ahogy fogalmaz, „az élet lehetőség a cselekvésre”. Minden nehézség ellenére égett benne a tűz, hogy megpróbálja. Pipi pedig sérülése és fájdalmai ellenére addig nem akarta elhagyni az alaptábort, amíg Gyenyisz vissza nem tér.
Kép forrása: Denis Urubko archívum
A Gasherbrum II csúcsán, még az akklimatizációs mászás alkalmával (Van még fotó, katt a képre!)
Gyenyisz akklimatizációként megmászta a Gasherbrum II-t a normál úton. Az volt a 22. sikeres nyolcezres mászása (ő volt a 15. a világon, aki megmászta a Föld 14, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát, és a nyolcadik, aki ezt pótlólagos oxigén használata nélkül tette). Ezután részt vett egy kockázatos mentési akcióban a Gasherbrum VII-en, melyet az olasz Carlalberto „Cala” Cimenti és Dr Francesco Cassardo a világon elsőként mászott meg, de lefelé a doki több száz métert zuhant. 6300 méterig mászott fel érte Gyenyisz és Don Bowie, valamint két lengyel mászó. Sikerült élve lehozniuk.
Gyenyiszt lassan a Himalája mentőangyalaként tisztelik, hiszen ezután még két embert mentett le a Gasherbrum II-ről, 48 óra leforgása alatt. Nem a legoptimálisabb felkészülés egy nyolcezres szólóra, de ez sem tántorította el.
Kép forrása: Denis Urubko archívum
Mentés a Gasherbrum II-n (Van még fotó, katt a képre!)
A kanadai Don Bowie, a barátnője, Lotta és harmadik mászótársuk, Matt szintén a GII-re készült, de a normál úton. A hegy lejtőit azonban súlyosan lavinaveszélyesnek ítélték, ezért lemondtak a csúcstámadásról. Gyenyisz terveit ismerve viszont, a vele történt egyeztetés után az 1-es táborban maradtak, hogy bevárják Gyenyiszt a csúcskísérlete után, és együtt jöjjenek le a veszélyes, hasadékoktól szabdalt gleccseren az alaptáborig.
A stratégia igencsak kockázatos volt. Pipivel eredetileg 3-5 napra tervezték a mászást, a szóló azonban más megközelítést kívánt. Gyenyisz a „könnyű és gyors” taktika híve, ezért szinte mindenről lemondott, hogy a lehető legkevesebb felesleges súlyt cipelje. A gyorsaság nyolcezren életmentő, és minden plusz gramm lassít. 24 óra alatt meg akarta mászni a hegyet ezért nem vitt magával GPS nyomkövetőt, rádiót, de főzőt és vizet sem. Mászás közben havat „ivott”, élelemként mindössze néhány zselé volt nála. Az alábbi listát küldte a nála lévő holmikról: két jégfejsze, beülő, két jégcsavar, egy húszméteres, négy milliméteres kötél, két karabiner, ereszkedőeszköz egy karabinerrel, egy karbon síbot, fejlámpa, síszemüveg, hátizsák. Az élelmezést két energiaszelet és négy energiazselé jelentette. Csak a legkönnyebb, minimál ruházat. A beszálláshoz hótalpat használt, amit lent hagyott a normál út csatlakozásánál a lejövethez.
Kép forrása: Denis Urubko archívum
Gyenyisz az első akklimatizációs mászás során (Van még fotó, katt a képre!)
A csúcstámadásra Gyenyisz július 31-én este 19:00 órakor indult el az 1-es táborból. Az éjszakai fagyot akarta kihasználni a lavina- és jégomlásveszélyes alsó falszakaszon. Az első peremhasadékot a fal lábánál 20:40-kor keresztezte (6100 m). A nap első sugarai augusztus elsején 4:30-körül a sziklabástya lábánál érték. A felette elterülő platót 11:00-kor érte el. A csúcsra a csúcspiramis közepén, direktben mászott fel. Este 20:40-kor ért fel, sötétben. Készített néhány fotót, de sötét volt és hideg, ijesztő. Rajta kívül senki sem volt a hegyen. Csak egy dolog járt a fejében: futás, lefelé innen!
Kép forrása: Denis Urubko archívum
Kép forrása: Denis Urubko archívum
Csúcsfotók a sötétben (Van még fotó, katt a képre!)
Azonnal ereszkedni kezdett, a normál úton. Erős szél fújt, a sötétben nem látta a lemeneti utat, ezért a 4-es tábort sem találta. Inkább leült öt órára, és bevárta a hajnalhasadást. Lejjebb már könnyebb dolga volt, a fix köteleken gyorsan tudott ereszkedni. Az 1-es táborban Don Bowiék már itallal várták. Velük együtt ment le az alaptáborba, amit 2-án délelőtt 10:00 órakor ért el.
Minden pillanatban készen álltam, mint egy ragadozó, hogy azonnal reagálni tudjak az elém kerülő kihívásokra
A kérdésre, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, az alábbiakat válaszolta:
„Hosszú jéglejtők, ahol végig a hágóvas elülső fogain kellett mászni. Hosszú szakaszok mindenféle biztosítás nélkül. Egy sziklás kuloár, amit szabadon kellett kimásznom, elég kockázatos 80 méteres szakasszal. De legalább sikerült megtalálnom azt a kuloárt, amelyben nem voltak teljesen simára csiszolva a sziklák az évmilliók alatt lehullott jégtömegek által. Felettem egy függőgleccser jégtornyai, mint a K2-n a Palacknyak. De szerencsém volt. Aztán fentebb, a platón a havazások miatt mély friss hó volt, ami növelte a lavinaveszélyt és megnehezítette az egyedüli nyomtaposást. Nagyon kimerültem, és itt sok időt is veszítettem. Mentálisan és fizikailag is a határon voltam, amikor elértem a csúcsot. Egy ilyen út rengeteg intuíciót és improvizációt követel. Minden pillanatban készen álltam, mint egy ragadozó, hogy azonnal reagálni tudjak az elém kerülő kihívásokra.”
Kép forrása: Denis Urubko archívum
Gyenisz 2001-ben mászta meg először a Gasherbrum II-t, szólóban. Simone Moro és Cory Richards társaságában ő volt az első, aki télen elsőként feljutott a hegyre, 2011-ben. Erről a mászásról készült a megrázó erejű Cold című kisfilm. A mostani új útja a negyedik sikeres mászása volt ezen a nyolcezresen.
Nemrég elmondta, hogy mentálisan kezd belefáradni a magashegyi mászásba. A 46 éves mászó még két nagyszabású tervet dédelget ebben a régióban: decemberben visszatér a Karakorumba, hogy megmássza télen (az ő fogalmai szerint február 28-a előtt) a Broad Peaket, melyet eddig csak márciusban, a csillagászati tél idején sikerült megtenni. Ezután pedig legnagyobb dobására készül: a K2 téli megmászására. Hogy utóbbiban az elsőség is tét lesz-e, az persze más mászóktól is függ.
Gyenisz Urubko számára a hegymászás egyfajta művészet, melyen keresztül kifejezi önmagát. A Honeymon pedig egy újabb mestermű.
Kép forrása: Denis Urubko archívum
Pirossal az új út a Gasherbrum II nyugati falán. Gyenisz Urubko, szóló, 2019
