- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A belényesi születésű Varga Csaba március végén kerekedett fel, hogy Kalifa Himalája Expedíció 2018 keretében megmássza a Kancsendzöngát, és elhelyezzen egy emléktáblát a hegy első megmászói, Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére. A csúcsmászás napján tapasztalható rendkívüli hideg miatt 8100 méteren kénytelen volt visszafordulni, csakúgy, mint a többi, pótlólagos oxigén nélküli mászó. Azaz egy mégis továbbment, és csak kevésen múlott, hogy nem halt bele. A csúcsot ő sem érte el. Csabával hazaérkezése után beszélgettünk.
Kép forrása: Mozgásvilág/Pintér László
Kandrács Ildikó, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke átadja a szövetség zászlaját Varga Csabának a Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Kancsendzönga sajtótájékoztatóján (Van még fotó, katt a képre!)
Mozgásvilág: Hányan voltatok a hegyen?
Varga Csaba: Vagy negyven mászó és vagy ugyanennyi serpa. Több nagyobb szervező volt jelen, közülük a Seven Summit Treks és az Asian Trekking a legismertebb.
Neked is egy kereskedelmi expedíciószervező intézte a csúcsengedélyedet, illetve az alaptábori ellátást. Melyik cég volt az?
A Seven Summit Treks. Oxigén nélkül csak hárman voltunk: Don Bowie, Marco Confortola és én. Marcónak viszont volt serpája.
Amennyire tudom, az izraeli Nadav Ben Yehuda is pótlólagos oxigén nélkül mászott.
Nála volt három palack vészhelyzetre, de azt mondta, hogy csak a serpái használták. Mindenesetre nem hozta le őket. Eléggé meg volt viselve.
Jól emlékszem, hogy két akklimatizációs köröd volt?
Vagy négyszer felmentem a 2-es, illetve a 3-as táborba. Meg ezen kívül is mozogtam az 1-es felé többször. Talán öt nap volt a legtöbb, amit az alaptáborban töltöttem. Először felmentem az 1-es tábor előtti részre, amiről először azt hittük, hogy maga az 1-es tábor. Kb. hatezer méteren volt. Másodjára felmentem a 2-es táborba, és segítettem köteleket felcipelni a 3-asba. Azt akkor csak érintettük. Aztán még egyszer felmentem előbb a 2-es, majd 3-as táborba, ott is aludtam, és továbbmentünk a 4-es felé. A következő alkalommal a 2-esből nem tudtunk feljebb menni, nagyon rossz idő volt. A 4-es tábort végül sajnos nem sikerült elérni, de így is sok időt töltöttem fent. Igyekeztem mindent megtenni a minél jobb akklimatizáció érdekében, dolgoztam, cuccokat cipeltem. Don Bowie szerint az akklimatizáció szempontjából nem is olyan fontos a 4-es táborban aludni, fontosabb a 2-esben többet aludni. Különféle teóriák léteznek, és sokak szerint a 6500 m feletti magassághoz úgyse lehet alkalmazkodni. Ettől még persze mentünk feljebb mindketten. Vagy négy éjszakát aludtam a 3-as táborban (ca. 7000 m), és hét vagy nyolc éjjelt töltöttem a 2-esben.
Kép forrása: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Kancsendzönga
Kancsendzönga (Van még fotó, katt a képre!)
Említetted, hogy cipeltél köteleket. Kellett közreműködnöd az út kiépítésében? Nem volt leosztva a kereskedelmi expedíciók között, hogy kinek a serpáira hárulnak ezek a feladatok?
Elvileg az Asian Trekkingnek kellett volna kiköteleznie az egész hegyet, de ez csak részben valósult meg. Ekkor segített be a Seven Summit Treks is. Don meg én 400 méternyi kötelet vittünk fel.
Ez érdekes, mert úgy tűnik, hogy ez minden évben probléma. Az új-zélandi Chris Jensen Burke mesélte, hogy a csúcstámadás közben rögzítették a fix köteleket, amik végül idő előtt elfogytak (8300 m körül). Ők úgy tudták folytatni, hogy a serpa hegyi vezetője (aki történetesen a férje) kötélre vette őt.
Ha hegymászó vagy, akkor fix kötelek nélkül is fel kell tudnod jutni
Nem szabad a serpákra és fix kötelekre hagyatkozni, ha hegymászó vagy, akkor nélkülük is fel kell tudnod jutni.
Neked ugye a hegyen nem volt semmilyen támogatásod. A saját sátradat vitted fel, magadnak főztél. Milyen ételeket készítettél?
Nagyon bejöttek azok a porok, amiket forró vízzel kell felönteni, és gyakorlatilag a saját csomagolásukból megfőzhetők, nem kell külön edény hozzá. Ezzel meg lehet spórolni a mosogatás maceráját. Kapható ilyenben bolognai spagetti is.
Ha nincs ennyire szélsőségesen hideg, szerinted tudtál volna tovább menni? Akár Bowie-ékkal közös kötélen? Mindketten a hideg miatt fordultak vissza.
Kép forrása: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Kancsendzönga
Varga Csaba a Kancsendzöngán (Van még fotó, katt a képre!)
Szerintem igen, de extra kötél nem volt nálunk. Nem volt olyan rossz az idő. Volt egy kisebb időjárási ablak. De az volt a baj, hogy nagyon korán, este fél nyolckor indultunk. Szerintem ez hiba volt. Így az egész éjszakát kint töltöttük a hidegben. Ráadásul sokszor meg is álltunk, várakoztunk (a nyomtaposás és a kötelek folyamatos rögzítése lassította a csúcstámadó csapatot – PL), olyankor nagyon hideg volt. Az elején, 7500-7600 méteren még nem is annyira, de feljebb már egyre inkább. Ott már nem éreztem a lábaimat. A Manaszlu óta érzékenyebb az egyik lábujjam, ezt még most is érzem. Felszerelés tekintetében megfelelően fel voltam készülve, jó zoknim és bakancsom volt, mégis bekúszott a hideg.
Nem gondoltam, hogy ennyire hideg lesz
Volt fűthető zoknid?
Az nem. De ha legközelebb megyek, beszerzek, mert nagy segítség lenne. Bakancstakaróm sem volt. De ilyen hidegre és tartós ácsorgásra nem számítottunk. Az biztos, hogy a mostani tudásommal nem indulnék el éjjel kettő előtt. Akik páran végül elérték a csúcsot (Chris Jensen Burke, egy német és egy orosz mászó, valamint két serpa, mindannyian pótlólagos oxigénnel - PL), estefelé jutottak csak fel, 23 órás mászás után. Ha a felesleges várakozási időt kivesszük, bőven beleférne a későbbi indulás. De hát anno Zsolték is nagyon későn érték el a csúcsot. Most mindenki korábban indult, ezért én is ezt tartottam a jó megoldásnak. A korábbi nyolcezres tapasztalataim alapján nem gondoltam, hogy ennyire hideg lesz. Ahhoz képest, hogy oxigén nélkül mentünk, ugyanazt a tempót tudtuk, mint a palackosok. Csak mi sokkal jobban fáztunk. Don előttem ment. Amikor nem sokkal napkelte előtt (6 óra körül) megálltunk tanácskozni, és mondta, hogy nagyon hideg van, talán én javasoltam, hogy forduljunk vissza. Azt hittem, egyetértett, de utána vettem észre, hogy ő egy picit még tovább ment. Nagyon gyorsan, kb. másfél óra alatt visszaértem a 4-es táborba.
Az a technikás, sziklás-jeges traverz ki volt kötelezve?
Az 8300 méter felett van, addig én már nem értem el. De azt mondják, hogy nem olyan nehéz. Herbert (az 50 év körüli német mászó a csapatunkból, aki feljutott) ott kötelek nélkül ment át (mivel ott fogyott el a fix kötél). Ha ott lettem volna, és nem fáztam volna, valószínűleg én is megpróbálom, hiába nem volt ott fix kötél. Ha Herbert át tudott menni, akkor nekem se jelentett volna gondot.
Burke-ék elbeszéléséből elképesztőn hosszú csúcsmenet körvonalazódik. 23 óra alatt értek fel, és 31 óra volt, mire visszatértek a 4-es táborba. Pedig ők használtak oxigént.
Igen. Akkor ideges voltam nagyon, meg szomorú, hogy vissza kellett fordulni, mert nem szokásom visszafordulni és mindig megpróbálok mindent megtenni. De utólag visszagondolva, ha továbbmegyek, akkor ott lettem volna Nadavval. Valószínűleg nem másztam volna meg a hegyet, és sokkal rosszabb állapotban, fagyási sérülésekkel tértem volna vissza.
Úgy néz ki, hogy neki ez a kaland a lábujjaiba kerül.
Igen, lehetséges. Együtt jöttünk Katmanduba. Nem sokat tudtam neki segíteni, ott már nem igazán volt mit. Vettem neki egy kólát, amikor a városba értünk.
Nadav Ben Yehuda: 30 éves izraeli hegymászó, járt az Ama Dablamon, a Cso Ojun és az Annapurnán. 2012-ben megszakította saját csúcstámadását a Mount Everesten, amikor egy török mászót félájultan talált a hóban. Levonszolta a hegyről, az életmentésért kitüntették. Most a Kancsendzöngán utolsóként fordult vissza (izraeli források szerint 140 méterre volt már csak a csúcstól, amikor lezuhant egy sziklás szakaszon). Korábban a visszafelé tartó mászóknak azt mondta, hamarosan visszafordul. Nem tette. Többen halottnak hitték, mert a fejlámpája fénye nem mozgott. De ő akkor is próbált saját erejéből, fagyott végtagokkal és fej- valamint gerincsérüléssel lejönni, ezért mozgott nagyon lassan. Másnap végül a többiek is észrevették, hogy mozog, és egy összehangolt mentőakció eredményeként helikopterrel hozták le. Ezzel a helikopterrel repült Katmanduba Varga Csaba is. Yehuda kéz- és lábujjaiért azóta is küzdenek az orvosok, fertőzés miatt többször karanténba zárták.
Hogy zajlott az ő mentése pontosan? Ő ugye végigmászta veletek az első éjszakát, majd a sikertelen csúcstámadás és zuhanás után egyedül töltött egy második éjszakát is odakint.
Másokat is cserbenhagytak a serpáik
Valameddig le tudott jönni, a 4-es tábor feletti utolsó traverzig. Onnan a 4-esből elébe menő serpák kísérték lejjebb. A saját serpája már előző nap magára hagyta. De nemcsak őt, hanem másokat is cserbenhagytak a serpáik. Amint érezték, hogy a saját oxigénpalackjuk merülőben van, otthagyták a klienst és visszafordultak. Ez történt Szergejjel (az orosz mászó, szintén a Seven Summit Treks csapatából, aki feljutott oxigénnel – PL), és Herberttel is (ő a német mászó volt, szintén Csaba csapatából, ő is feljutott – PL). Bár Herbertet legalább bevárta a serpája, csak a csúcsra nem ment fel vele. Nadavval is ez történt. A serpája visszafordult, de azt nem tudom, hogy mikor. Ő sem tudja, a végén már hallucinációi voltak. A mentésére küldött serpák támogatták le, de ez még egy teljes napot és éjszakát igénybe vett, mert akkor már nagyon rossz bőrben volt, alig tudott járni.
Én ekkor már az alaptáborban voltam. Még előző nap, a visszafordulás után leereszkedtem, csak egy órát aludtam még előtte a négyesben. Szóval nagyjából a 2-es táborig lehozták, akkor már több serpa segített neki. Onnan pedig helikopter hozta le, ami aztán az alaptáborban bennünket is felvett. Ezzel repültünk Tseramba. Nadavról csak itt hámoztuk le a magashegyi pehelyruháját, addig olyan volt, mint egy múmia, mozogni is alig tudott. Onnan még egy átszállással és több órányi várakozással repültünk Katmanduba. Nadav ott vette le a bakancsát. Akkor látszott, hogy a jobb lábán és a kezein vannak fagyási sérülések. A jobb lábán minden ujja el volt kékülve. Akkor eléggé megijedt.
Kép forrása: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Kancsendzönga
Varga Csaba a Kancsendzöngán (Van még fotó, katt a képre!)
Most már tudjuk, hogy nem ok nélkül. Az időjárásról a többiek beszámolói alapján nem sok jót olvastam. Te hogy tapasztaltad?
Volt egy kéthetes időszak május közepén, ahol elég rossz volt, sok csapadékkal. Akkor nem nagyon lehetett a hegy felsőbb régióiban mozogni. Többek között ez is volt az oka, hogy nem sikerült időben kikötelezni végig az utat, és elérni a 4-es tábort. Akkor két hétig gyakorlatilag szünet nélkül esett.
Az előrejelzéseitek megbízhatóak voltak?
Mindenkinek volt valamilyen előrejelzése. Én csak egy ingyenesen elérhető applikációt böngésztem, de volt, aki külön előfizetett valamelyik meteorológiai szolgálatnál. A szervezőnktől persze rendszeresen kaptunk e-mailen előrejelzést. De túl sok értelme nem volt elmélyülni bennük, mert ha jó idő volt, úgyis mindenki ment felfelé.
A hegyen lévő mászóktól elhangzott az a kritika a szervezők felé, hogy hiány volt humán erőforrásból, és ezért nem sikerült időben kikötelezni az utat. Ezzel mennyire értesz egyet?
Ez valóban így van. Hamarabb ki lehetett volna építeni az utat a 4-es táborig. Nagyon komolytalan serpák voltak, akikre a fix kötelek kihelyezését rábízták. Volt, amikor lementek egy hétre Tseramba, mondván, hogy rossz idő lesz. Pedig csak részben volt az, lehetett volna dolgozni valamennyit. Én nem igazán tudom megítélni, milyen az igazán jó fix köteles csapat, de azt mondták, hogy az Everesten sokkal profibban működik. Itt meg egyáltalán nem. És ugyanez történt tavaly, meg a korábbi években is. Igazából az kell, hogy egy jó partnerrel magad mégy, fix kötél nélkül. Az a baj, hogy nagyon sok a gleccserhasadék, ezért egyedül túl kockázatos. Hiába nem haladja meg a képességeidet technikailag, ha beszakadsz egy láthatatlan hóhídon, eltűnsz és vége. Én ezért nem mertem egyedül menni. Nem kell, hogy fizikailag össze legyetek kötve, de legalább legyen valaki a közelben, aki látja, ha baj van. Általában Donnal mozogtam.
Kép forrása: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Kancsendzönga
Csaba és az emléktábla (Van még fotó, katt a képre!)
Összességében hogy értékeled az expedíciót? Milyen élmény volt, mennyire vagy csalódott?
Hosszú volt, és persze, hogy csalódott vagyok. De úgy érzem, hogy mindent megtettem a sikerért. Az expedíció az egyik célját, az Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére készült emléktábla kihelyezését megvalósította, ez nagyon fontos volt nekünk. Koszorút is elhelyeztem. Persze ez volt a két cél közül a biztos. A másik, a csúcs elérése, az sajnos nem jött össze.
Amikor visszaértél az alaptáborba, nem gondoltál rá, hogy kivársz egy picit, hátha lesz lehetőség egy újabb csúcstámadásra? Hiszen a Mingma Gyalje Serpa vezette csapat csak a ti levonulásotok után érkezett, és mind fel is jutottak (igaz, ők is oxigénnel).
Egyrészt mindenki csomagolni kezdett, mert nagyon rossz volt az előrejelzés. Másrészt pedig nem érzem, hogy mentálisan rá tudtam volna még egyszer pörögni. Ilyenkor legszívesebben azonnal levonulok a hegyről.
Kép forrása: Mozgásvilág/Pintér László
Most nyilván kell egy kis idő a történtek megemésztéséhez. Van már esetleg elképzelésed a következő célt illetően?
Nincs semmi konkrét, de sokkal jobban szeretnék technikaibb mászásokkal foglalkozni, mint ezekkel a nyolcezresekkel. Elmész oda, és csak ilyen ötvenéves egyedülálló nők és férfiak másznak a normál utakon. Persze, nem muszáj a normál útra menni. De a lényeg, hogy ott nem érzed azt az igazi hegymászás feelinget, amiért elkezdtél hegyet mászni. Ez az élmény lehet, hogy itt van a Tátrában, valami vagány mixmászásban télen. Azt jobban át lehet érezni, de nyilván nincs akkora publicitása. Magashegyi tervem egyelőre nincs.
