- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A legutolsó Superior rendezvény, amelyen részt vettem, a visegrádi volt. Erről itt olvashattok egy beszámolót. Amire mostanában különösen nem szeretnék kitérni, mert versenyről versenyre kevés változás következik be, az a jó hangulat, a remek közösség és a hatékony szervezés. Most is ki kell emelnem a gyerek- és utánpótlásversenyek fontosságát, valamint hogy gyakorlatilag családi eseményként működik a Challenge. Ami mindenképpen kiemelendő, az a helyszín és a technika. A Börzsönyben a Superior hosszú idő után újra versenyt szervezett, és ez nagyon örömteli számomra, mivel ez hazai pálya nekem.
Különösen azért, mert a verseny során használt útvonalak mind a szokásos edzésútvonalam részei. A Börzsönyben főként kétféle út található: erdészeti döngölt utak és egynyomsávos ösvények. A régi hadi útvonalat valószínűleg sokan ismerik, akik már túráztak erre. Itt indult a verseny, és ezen keresztül haladtunk a királyréti elágazás felé. Itt a technika is komoly szerepet játszott, mivel a 10 kilométeres emelkedőt is tartalmazó szakaszon harmincas átlagsebességgel kellett tekernünk montival! Innen fordultunk fel a "rakodó" felé, ami egy félórás kemény emelkedő volt a döngölt talajon.
Egyébként, Dina Marci, aki indult már a Giro d'Italián is, szintén részt vett a versenyen hosszú távon. Érdekes volt látni, milyen űrtempóval közeledett hozzánk, például az egyik emelkedőn 12 percet vert az én időmre, gyakorlatilag majdnem kétszer olyan gyorsan haladt. Ennyi a különbség egy profi és egy hobbisportoló között.
Aztán jött a verseny talán legélvezetesebb része, a piros háromszög az út Csóványos felé, majd a zöld út vissza a Csóványosról a célhoz. Mindkettő technikás, egynyomsávos, gyökerekkel teli út, az előbbi emelkedős, míg az utóbbi lefelé vezet. Mivel a szokásos versenyeknél ez a pálya sokkal technikásabb volt, a szervezők, Sanyáék is rendesen felkészültek! A fő szakaszokon 3 mentőcsoport is volt a pálya szélén, hogy bármilyen probléma esetén azonnal segíthessenek az embereknek a hegyről lejutni. Ilyen háttérrel még egyetlen hazai versenyen sem találkoztam eddig. Mivel a Superiornál a versenyzés mellett a másik fő hangsúly az utánpótlás nevelésen van. Ezt nem is akárhogyan csinálják, elég csak Takács Zsombi eredményeire gondolni. Kicsit szerencsém is volt, a technikás részen négy utánpótláskorú srác utolért, és sikerült beállnom a nyomukba.
Olyan tempóban haladtunk az egynyomsávoson, hogy csak lestem, pont megfelelő volt a sebesség, és sikerült gyakorlatilag minden szakaszon személyes rekordot felállítanom. Nagyszerű volt látni, hogy ezek a srácok 15-16 évesen milyen ügyesen és magabiztosan teljesítenek. Mondanom sem kell, ezek voltak azok a részek, amik izgalmassá tették a versenyt! Csíkszentmihályi által oly gyakran emlegetett flow-élmény végig velem volt, amikor néhány utánpótláskorú sportolóval haladtunk a technikás ösvényeken.
Ilyenkor csak a cselekvés, a koncentráció és a tökéletes nyugalom számít, valamint a szívverés és a légzés ritmusa. Ez a tökéletes állapot az, ami miatt annyira szeretem ezt a sportot, a megfelelő kihívás és környezet. Ilyenkor mindig hatalmas élmény, amikor a verseny végén, fáradtan még tudunk "versenyezni" valakivel, és az utolsó energiánkat is mozgósítjuk. Valahogy sikerült utolérnem még egy bringást az utolsó kilométeren, és mindent összeszedve leelőztem. Ilyenkor az ember szervezetében hatalmas mennyiségű dopamin szabadul fel, ami jó ideig boldoggá teszi az embert. Imádom ezeket a pillanatokat.
A másik újdonság a versenyen az, hogy végre beruháztam egy drágább szemüvegre, a Rudy Project Defenderre, amely fényre sötétedő lencsékkel van felszerelve. Hatalmas különbség volt, hogy végre a sötétebb, erdei szakaszokon is láttam rendesen, nem kellett azzal foglalkoznom, hogy fel-le vegyem a szemüveget, hogy rendesen lássak. A kontrasztokkal sem volt gond. Mindenképpen megérte beruházni, sokat segített, hogy végig koncentrált lehessek!
A másik kritikus szempont a hétvégén a tikkasztó hőség volt, amit nem bírok. A hosszú évek alatt megtanultam, hogy a 30 fok feletti hőmérséklet nem barátom, és rengetegszer kaptam hőgutát vagy napszúrást versenyeken. Most az Ironman versenyekről ellesett módszerrel hűtöttem magam. Fogtam a négyszögletes Vileda mosogatószivacsokat, és raktam egyet-egyet a nyakamhoz, illetve a combjaimhoz. Ezt az indulás előtt meglocsoltam némi jeges vízzel, így hűtve magamat a kánikulában. A módszer remekül bevált, ugyanis nagyjából az első óra vége felé kezdtem el érezni, hogy melegszem, ami remek, mert addigra letudtuk a fél órás mászást a napon, és pont akkor érkeztünk vissza az erdőbe, szóval pont a kritikus részen kitartott.
Remekül, forogtak a lábak, megvolt a flow, ahogy már írtam is, és sikerült egy ötödik helyet szerezni a kategóriámban. De ami fontosabb, a Challenge-ben van összetett is, ezért minden verseny eredménye számít a végeredmény szempontjából. Az összetett versenyben a sorozat 6 futama közül a legjobb 5 pontszámot számítják. Azért is motiváló részt venni mindegyiken, mert egy rosszabb helyezéssel is lehet összetettben jobbat elérni, ha mások kihagynak futamokat. Pont ezért is lesz fontos a sorozat utolsó állomása, a Somoskőújfalui rendezvény, mert az összetett dobogó sorsa még kérdéses! Itt található a verseny linkje.
Persze ne felejtsük el, hogy a tél is közeledik, így a Cyclocross Challenge is közelgő négy fordulójával, amiről már tavaly is írtunk!
