- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Normális esetben ilyenkor, február közepén, a Kárpát-medencében a téli időjárás a meghatározó. Faggyal és hóval. Bár mostanában sokkal kevésbé faggyal és hóval, de hideggel mindenképp. Ilyenkor a legkevésbé sem jut eszünk evezni egyet valamelyik vizünkön. Pedig hazánkban van egy világ szinten is egyedülálló hely, ahol pont egy ilyen kalandban lehet részünk, és kizárólag csak a téli hónapokban!
Kép forrása: (c) Paraferee
Galériáért katt a képre!
A tó
A Balaton dél-nyugati csücskénél található Hévízi-tó Európa legnagyobb gyógyító erejű tava, mely egyedülálló módon nem sziklatalajú, hanem tőzegmedrű – hasonló egyedül Új-Zélandon található, de abban a tóban nem lehet fürdeni. A tavat a 41 méter mélyen, egy barlangban található hideg- és meleg forrásvizek táplálják. A hely különlegességét tovább fokozzák az 1900-as években betelepített indiai vörös tündérrózsák, és a mocsári ciprusok.
A tó vize gyógyító és nyugtató hatású, de ami a sportolni vágyók szívét jobban megdobogtatja, kontrollált keretek között egy csatornába eresztik (mely egy hosszabb kitérő után a Balatonba csatlakozik), amin a téli időszakban evezni is lehet – a hideg időjárás és a meleg víz együtt egy különleges hangulatú túra alapja!
Tökéletes családi program
Hévíz könnyen megközelíthető, az M7 autópályától alig több mint 30 kilométerre fekszik. Talán csak a Tiszántúliak számára nem elérhető egynapos programnak, de a balatoni borok, kilátók és szezonon kívül romantikusan kies tóparti sétányok vidékén eltölteni két napot sem hangzik olyan nagy büntetésnek. Mi, Budapestről érkezvén, egynaposra terveztük a túránk.
Élmények vízen
A leeresztő zsilipnél kalandra éhesen sorakozunk – kenuk, és emberek szépen sorban. Bár nincs kemény fagy, sem hó, vastag köd gomolyog a csatorna felett. A levegőt enyhén kén illatosítja, mely tovább fokozza a sejtelmes hangulatát a tájnak. A nádassal szegélyezett vízen pompázatos tündérrózsák bontják szirmaikat… Hirtelen senkiben nincs több kétely a téli evezéssel szemben, mi több, látszik, hogy mindenki indulna már.
Az utóbbi időben egyre többen szerveznek ide túrákat, így nem meglepő, ha 3-4 tréler is várakozik a parton. Beelőzendő a csúcsforgalmat, gyorsan osztozunk a kenukon valamint a mentőmellényeken (bár a csatorna átlagmélysége egy-másfél méter körül lehet) és neki vágunk!
Kép forrása: (c) Paraferee
A zsilipet magunk mögött hagyva fokozatosan csökken a víz hőmérséklete, ezzel együtt a tündérrózsák száma és a köd vastagsága is. A nyílegyenes evezés „izgalmait” 20-30 perc lapátolás után váltják intenzívebb élmények.
Elsőnek egy merőleges jobbos kanyar teszi próbára a kormányosokat. A folyásban keletkező erős törés igen csak nehéz pillanatokat tud okozni a kormányozásban nem jártasoknak. Ráadásul rögtön a kanyar után régi zsilip betonfalai szűkítik le utunk – vízállástól függően akár kisebb csúszdázással! Nekünk most egy leheletnyi, alig észrevehető 5-7 centiméteres csúszdázás jutott.
Miután sikeresen abszolváljuk a feladatot, épp csak szertefoszlik a kifújt nagy levegőnk, már látjuk is magunk előtt a következő kihívást: pár vaskos cső fekszik keresztbe a csatorna felett (valószínűleg távhő), melyek alatt talán kétkönyöknyi hely maradt. Mivel kevésnek tűnik, lassan közelítjük meg. Szerencsére picit magasabban vannak a csövek, mint a kenu orra, így hátradőlve átcsorgunk alattuk.
A kalandos rész ezzel nem ér véget, bár a zár száz méterrel távolabb húzódó főút hídja már nem tartogat nagy kihívást. A boltíves alagúton könnyedén keresztül evezünk az előző részekhez képest.
Az út túloldalán, az előző évekhez képest viszonylag kevés növényzet fogad minket. Korábban, az erősen elburjánzott vízinövények vaskos víz alatti szigeteket alkottak, melyeken a kenuk hasa könnyedén felfeküdt, és igencsak izzasztó küzdelem árán lehetett csak túljutni rajtuk. Idén csak egy ilyen vendégmarasztaló szigetre futunk…
Az evezésre kijelölt táv (kb. 8 km) felénél rövid pihenőt tartunk, mivel a párna nélkül útnak indultak hátsói már villámokat szórnak a zsibbadástól. Most jön jól a gumicsizma, vagy a bakancs, mert bizony a csatorna partja meredek, de főleg mélyen felázott. Felhúzzuk kenuinkat a part falára. Szegények úgy festenek ott, mint a partra vetett delfinek… Vezetőnk térül-fordul, s pár perccel később már egy pici tábortűz felett bográcsban forrósodik bor és előre megfőzött gyümölcsök keveréke. Bár egyáltalán nincs hideg, mi több, hosszú idő után végre kisütött a nap, igazán jól esik a finom üdítő.
Nagyjából 20 percnyi pihenést követően újra siklunk a vízen. A napsütés hatására komótosan merülnek a lapátok, míg mindenki arca egyszerre fordul a melengető sugarak irányába. A hátra levő szakaszon amúgy sincs sok izgalom. Csak két, erősebb oldal befolyás viccelheti meg a figyelmetlen kenusokat. Amúgy a csend és az épp még téli álmot alvó természet uralja a világot körülöttünk.
A távolban egy ház teteje kezd kiemelkedni a töltés mögül, jelezve utunk hamarosan bekövetkező végét. A zsilipnél partra szállunk, mert innentől állandóan védett felügyelet alatti szakasza van a csatornának. A könnyed tempó, nem túl nagy távolság és enyhe szél ellenére is kellemes fáradtság érződik karjainkban. Tréler pakolást követően már a kiindulási pontunk felé autókázunk…
Kép forrása: (c) Paraferee
Galériáért katt a képre!
Merülés a gyógyulás felé
Újra a zsilipnél vagyunk, csak most már nem a tótól elfele, hanem bele indulunk. A bakancsokat és gumicsizmákat papucsra, a szélkabátokat pedig törölközőkre váltjuk.
A fürdőházban számos szolgáltatás mellett, választhatunk hogy kinn, a nyílt tóban, tavirózsák között fürdőzünk, vagy a fedett részben. No persze az előbbi így télen, a termálvíz ellenére is, picit vadabb kaland – a tó vize a hideg levegőtől 20-24 fok körülire hűl ilyenkor, és a szél is fújhat tovább rontva hőérzetünk. De mikor úsztál legutoljára tavirózsák között? Őszintén! Ugye… Szóval egy rövid mártózásra összehúzzuk magunk.
A fedett részben melegebb van. Egy részt nem fúj a szél, másrészt ide, egyenesen a barlangforrásból fel van vezetve a 40 °C fok körüli forrásvíz! Jól esik ázni a meleg vízben… öregcsontjaink.
3 órával később, szinte csoszogva lépünk ki a fürdő ajtaján. Az evezés, majd a meleg termálvíz rendesen kiszívta az erőnket. Hangos korgás jelzi, ideje valami „kövéret” betolni a szervezetünkbe! Így hát átgördülünk a kedvenc gyenesdiási éttermünkbe, hogy eleget tegyünk a természet hívószavának… Én legalábbis maximálisan, miután másodmagam a kétszemélyes grilltálat az utolsó szem krumpliig eltüntetem.
Már csak a bő két órás utat kellene ébren kibírni hazáig… K.I.T.T., kicsit szunyókálok, addig vezess Te…
