- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Nálam járt az idén tavasszal bemutatott csúcs SRAM vezeték nélküli elektromos váltórendszere egy igencsak menő elektromos bringán. Ok, igazából ez csak a második legdrágább szett, hiszen az XXSL áll a valódi csúcson, de úgy gondolom azért egy „hétkilós” szett sem éppen a belépő kategória.
Az amerikai gyártó vezeték nélküli elektromos váltórendszere nem újdonság már, hiszen nagyon régóta utaznak ebben a szegmensben, és bizony a nagy konkurensük a Shimano alaposan le van maradva az XTR Di2-val, főleg ha a májerfaktort nézzük. Amúgy meg nem, de erről később. Éveken át finomítgatták a váltórendszerüket, de most valóban nagyot dobtak vele, és ez nem csak a kinézetére értendő, bár az is elég menő!
Maga a váltórendszer beüzemelése mondhatni gyerekjáték, viszont a csak UDH váltófüles vázakkal kompatibilis hátsó váltó felszerelése azért igényel némi user manual olvasgatást, mert vagy három ponton lehet elrontani. Ugyanis ez a váltó tudja, hogy alapból melyik lánckerék alatt van, vagyis hogy hová kell esnie. Az összehangolás valóban csak 2 gombnyomás, ebben zseniális a SRAM. Nem kell kábelhosszokat méregetni, sokkal letisztultabb tőle a bringa kinézete, és persze karbantartani is könnyebb. Akkumulátorból csak egy van a hátsó váltóban, a váltókar egy CR2032-es elemet fogad, amit rögtön cserélni is kellett, mert az applikáció jelezte hogy már nem hajt végre rajta szoftverfrissítést.
Igazából itt jött az első nap a fekete leves. Összehangoltam az AXS appal, ami rögtön ki is írta, hogy új firmware verzió elérhető. Meg azt is, hogy mind a hátsó váltó, mind a váltókar töltöttsége túl alacsony ahhoz, hogy frissíteni tudjam. Ok, a gombelem csere fél perc, már ha van otthon ilyened, de a hátsó váltó akkuját legalább egy órán át tölteni kellett, hogy el tudjak indulni. Persze előtte még a frissítést is lefuttattam. Igazából ezek azok a dolgok amik nem nagyon hiányoznak. Főleg úgy hogy néhány hetes használat után mikor bejöttek az első mínuszok, megint lemerültnek nyilvánította a POD elemét. Országúti szett esetén ilyenkor még az első váltó akkuját is lehetne tölteni, míg a Shimano Di2 esetében elég egyet, és az is jó sokáig elvan. Érdekes fejlesztés az is, hogy meg kell mozgatnod ahhoz a bringát, hogy a váltás felébredjen. Nyilván ha elindulsz vele, akkor ez úgyis összeáll, álló helyzetben meg ne váltogass, de mégiscsak fura.
Az új POD névre hallgató váltókar elég nagy méretű, de bárhogy forgattam, tologattam, nekem nem állt kézre, az előző Rocker Paddle szerintem jobb kivitel sok tekintetben. Szerencsére kompatibilisek egymással, így próbáld ki bringán mindkettőt vásárlás előtt, és dönt a saját kényelmed szerint. Ami szintén nem tetszett a POD-nál, hogy a gombnyomás ereje elég jelentős, ez szintén kisebb a Rocker esetében. Szerintem pont egy mikrokapcsolónál nem kellene nagy ujjerő, elég az, hogy a hagyományos bowdenes váltókarok elmentek ebbe az irányba. Nyilván van aki azt szereti ha a váltás „kemény”, de én a leheletfinom működés híve vagyok.
A hátsó váltó rohadt jól néz ki, atom robusztus, és nem is véletlenül. Gyakorlatilag rá is állhatsz oldalirányból, akkor sem lesz baja, eleve így tervezték, a hírek szering max 400 kg-os ütést bír ki. Az mondjuk azért nem rossz, főleg ha hozzávesszük, hogy modulárisan cserélhetők a váltó részei. Direkt rákerestem, és ez nem csak duma, kapható is már kb minden hozzá, ugyan nem filléres áron, de ha megnézzük, hogy a hátsó váltó ára önmagában 260.000 Ft, akkor azért nem rossz hír ha meg lehet menteni. És ha már az áraknál tartunk, a lánckeréksor 660 EUR ami nagyságrendileg negyedmilló forint, a váltókar közel 80.000, és a lánc is bő 50.000. Azért ezek elég erős számok... Itthon örülnénk, ha a montisok ezért az árért tudnának komplett bringát választani maguknak, de sajnos a realitás nem ez. Viszont amikor egy 12.000 EUR-s kerékpárra szerelik, akkor már érthetőbb a dolog.
Na de úgyis mindenkit az érdekel, hogy milyen volt menet közben? Nagyon jó, és kiábrándító egyben. A váltás egy úgynevezett váltástérkép (mapping) alapján van vezérelve, tehát a hátsó váltó pontosan tudja mikor fordul váltási pozícióba a lánckeréksor, vagyis az azon kiképzett léptető fogak, és ő ekkor végzi el a váltást. Mi ebben a jó? Az, hogy gyakorlatilag bármennyire is teljes erőből nyomod, vagy pedig bármennyire is teljes erőből hajt a motor, a lánc a lehető legkisebb terhelés mellett fog váltani. Mindegy, hogy a felfelé váltásról beszélünk, vagy a lefelé váltásról, nagyon szépen működik. Minél nagyobb a pedálfordulat, annál simábban megy végbe. Ami kell is neki, mert hát azért be kell vallani, hogy az előd AXS-nél pont a mapping miatt lassabban vált, főleg alacsony fordulatnál. Mindennek ára van, a tartósság pont a gyorsaság rovására megy. Főleg az ebike használók nem azok akik rendes pedálfordulattal tekernének, nekik nem lesz zavaró a „lassúság”, ellenben ha nem kell gyakran cserélni a drága láncot, az előnyös lehet. A SRAM oktatója szerint háromszoros élettartammal lehet számolni, már persze megfelelő karbantartás mellett. Illetve elektromos kerékpár esetén az sem baj, ha nem csak 1-2 fokozatot használsz a hátsó soron, mert azért párezer km után ha azt mondja a szerviz, hogy ez sor+lánc csere lesz ami munkadíjjal 350.000 Ft, akkor szerintem ki fogod bírni röhögés nélkül.
A konklúzió nagyon nehéz téma, mivel egy teszt mindig szubjektív, bármennyire is próbálok objektív maradni, a váltás is az a dolog, amiben van aki ezt, van aki azt szereti. De én szívesen magamra rántom a vizes lepedőt: ha ingyen kapnám, simán kéne, a májerfaktor erős, alapvetően jól működik, irgalmatlanul pontos. Ha pénzért kellene vennem, akkor vagy vennék egy sima mechanikus XTR-t, ami nekem a szívemhez közelebb áll, vagy pedig egy előző generációs, jóárasított XX Eagle AXS-t a Rocker Paddle váltókarral, és akkor lehet még maradna a Reverb AXS dropperre is, aminek az akkuja csereszabatos a hátsó váltóéval, és nem kell kábelezni a vázban. Közel 700.000 Ft iszonyatosan sok pénz egy váltókarért, egy láncért, egy sorért és egy hátsó váltóért. Ha hagyományos bringád van, és még hajtómű is kell, akkor az plusz 200.000 vagy wattmérővel 450.000 környéke. Szóval kompletten simán lehet hét számjegyű a végösszeg szereléssel együtt. Az meg azért már szemmel látható összeg. Persze a csúcs dolgok mindig sokba kerültek, de most talán egy picit megcsúszott a ceruza. Ettől függetlenül itthon is egyre többet látok belőle a Facebook csoportokban, ami jó hír, mert inkább bringás cuccokra költsön az ember mint más élvezeti cikkre.
