- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Magyarországon átívelő útvonal fejlesztőivel,- a Maketusz és az AÖFK tagjaival és segítőivel-, Pénzes Erzsébettel, alias Böbével, Taigiszer Mónikával, Somogyi Barnabással és Gertheis Antallal beszélgettünk a kedvenc helyeikről. Mindannyian kiemelték az örök klasszikus Börzsönyt, azon belül is a 13-as Nagyoroszi–Bernecebaráti szakaszt, amit különösen a mínusz 5 fokos téli gurulás, és egy barátságos helyi kocsma tett emlékezetessé. Szóba került a 17-es, 18-as, és a 19-es szakasz, Vérteskozma környéke is, amely élő skanzenként hatott rájuk.
Böbe: Az egyik kedvenc helyem a szakaszon -ami valójában a Gerecsén megy át-, egy pecsételőpont, nyugatról a második, aminek az a neve, hogy Kőpite-hegy. Amikor először ott voltam akkor nagyon nagy köd volt, de még ködben is elképesztő, nagyon jó hangulata van. Ha nincs köd, akkor meglepően nagyon-nagyon szép a kilátás. Szerintem a Horizontnak ezen a szakaszán ez az egyik legszebb hely.
Móni: Böbe említette a Kőpitét és azt meg tudom erősíteni, hogy ez egy döbbenetes hely. Olyan, mint egy holdbéli táj, ahova egyébként feltekerni is nagyon király. Úgy tudom Magyarországon ott van az a pont, ahonnan a leghosszabb Duna-szakasz belátható. Nagyon közel van ehhez a másik kedvencem, a Neszmélyi Arborétum és környéke. Ez egy kellemes ösvény, egy nagyon-nagyon szép, telepített fenyőerdő kellős közepén kell tekerni, kis murvás úton, nincs túl nagy emelkedő, egy igazi élmény-tekerés.
Böbe: A másik kedvenc helyem az a Vértesben a Cicahomok nevű rész. Én nem tudom miért - lehet, hogy azért, mert eredetileg bányász vagyok-, nekem ennek a helynek nagyon jó retróbányász feelingje van. Letérhetünk a kis felhagyott bányatavakhoz és bár egyikük-másikuk jelenleg pont ki van száradva, így is kellemes, nosztalgikus érzés ott lenni. Ha van bennük víz, akkor gyönyörű türkisz tavakat láthatunk. A legtöbbjük horgásztó és sajnos fürödni tilos bennük, de gyönyörűek. Pusztavámtól keletre fekszenek, tüneményesek, szóval ez a Cicahomok környéki rész nekem az egyik személyes kedvencem. Bár mint említettem fürdeni tilos bennük, de talán az oké, hogyha nagy melegben a lábunkat belógatjuk.
MV: Ezek nem magánkézben lévő tavak?
Egyesek azok, de ebben az esetben ki is van jelölve, de a legtöbbhöz egyértelműen le lehet menni biciklivel. Azokhoz a tavakhoz, amik tiltottak nem is nagyon lehet lemenni.
Móni: A Vértesben a másik különleges élmény, amikor beérsz Vérteskozmára. Pont Barnival voltunk ott télen, nagyon hidegben. Vérteskozma egy nagyon-nagyon szép hely, számomra olyan, mint egy élő skanzen. A falun áttekerni pár perc, de csak kapkodod a fejed folyamatosan, hogy ilyen is van!
Antal: A Vértesből én a Mór-Csókakő részt emelném ki, ami igazából nem annyira kalandos, hanem inkább egy kedélyes szőlőhegyes rész a Csókakői várral. Mór is helyes, az egész egy kultúrtáj, ami nekem nagyon tetszett.
Még ugyanezen a túrán mentünk -de ez már a Szárliget utáni rész-, ott volt egy kidőlt hidroglóbusz egy romos majornak a szélén. Ki is tettem borítóképnek, ami többeket megihletett. Érdeklődtek, hogy hol van ez, hogy be lehet-e mászni. Erre mondjuk nem mertem tanácsokat adni. Én bevallom, nem próbáltam meg, mert a tetején van egy akna, vagy nem tudom mi, egy csapóajtószerű valami, ami ugye most már nem a teteje, mert pont az út mellé dőlt le. Nem ajánlom, hogy bemásszunk, ez csak egy érdekesség, amit szerintem mindenki le szeretne fotózni.
Barni: Fontos tudni, hogy Szárliget könnyen megközelíthető Budapestről vonattal. Onnan igazából aszfalton megy az út, a Vérteserdő leaszfaltozott magánútjain, ami éppen ezért mindenféle időjárási körülmények között is bárki számára teljesíthető. Viszont ennek ellenére, ez egy elég vadregényes erdei útvonal.
És ahogy Móni említette, Vérteskozma. Hát az az tényleg egy skanzen, az valami csoda. Én nem is ismertem, nem is hallottam korábban erről a faluról. Mindenféle hátranyúló tornácos parasztházak vannak és egy ékszerdoboz az egész falucska.
Vérteskozma után van az útvonalban egy pici terepes csiki-csuki. Ez az egyedüli rész talán, Vérteskozma és Kőhányás puszta között, ahol nagyjából egy 7-8 km tereppel találkozunk. Viszont átérve Kőhányás pusztára, szintén leesik az állunk. Az is egy kis csoda, olyan, mint valami népművészeti kiállítás, mintha a házakhoz 20 km-es körzetből odagyűjtötték volna az összes műalkotást. Nagyjából a szakasz felénél található egy tájház, ökoturisztikai központ is, aminek van étterme is. Az étterem nyitvatartása azt hiszem kicsit egyedi, ilyenkor télen nem nagyon várnak oda senkit, de szezonban eléggé sokáig nyitva van. Onnan tovább gurulva közepes minőségű erdészeti aszfaltos utakon elérjük a Cicahomokot is - amit Böbe említett-, utána pedig elérjük Csákberényt. Csákberényben nincs különösebben nagy attrakció, de onnan Csókakőre menet már megjelennek a borospincék. Csókakő és Mór között pedig az Ezerjó borúton kerékpározhatunk, ahol rengeteg olyan pince van, akik jó időben kitelepülnek a kerékpárút mellé és kis teraszos kiülős helyekkel várják a kerékpárosokat. Van ebben a szakaszban erdő is meg tényleg ilyen dimbes-dombos szőlőligetes rész is, úgyhogy nekem abszolút ez a favorit.
Böbe: Nekem nagyon tetszik Nagyoroszi -Kemence rész, ami a 13-as szakasz része. Egyszer télen mínusz 5 fokban fél óra elképesztő gurulás után megérkezünk Bernecebarátiba - el lehet képzelni, hogy milyen fél órát gurulni mínusz 5 fokban-, szóval ahogy megérkezik az ember a főútra és kikanyarodik, ott van egy mindig nyitva levő kocsma, ahol meleg van, remek helyi emberek vannak és meg lehet melegedni. Nyáron meg hűsítheted magad friss kólával vagy sörrel. Ventura sörözőnek hívják és az első olyan vendéglátóipari egység, ami Nagyoroszi után található.
(Vendéglátóipari egységekben errefele nincs hiány. Aki eltéveszti a Bernecebaráti frissítőállomást, annak Móni a következő faluban, Kemencén ajánlja a Csarnavölgyi Sörözőt- a szerk.)
Antal: Nekem pont az volt az élményem a Börzsönyben, hogy meglepően jól járható volt az útvonal annak ellenére, hogy az volt az alkalmazásban, hogy inkább terepként volt jelölve. A Nagyvölgy pedig - a Böbe által említett, hosszú gurulás Bernecére -, egy nagyon "chilles" rész. Amikor arra bringáztam, pont senki nem járt ott rajtam kívül.
Én Kemencét is reklámoznám picit, szerintem tök cuki hely, ottjártamkor egy kis gyaloghíd pont karácsonyi díszítésben pompázott. Ami még érdekes, hogy ez egy kis település, de van egy vármegyeház a közepén, mert a történelem folyamán egy rövid ideig Hont vármegye székhelye volt. Van kisvasút, meg strand szóval ez egy tök jó hely összességében. Nyáron még csobbanni is lehet, bár állítólag elég hideg a víz, ezt a gyermekeimtől tudom, akik nemrégiben jártak ott.
Ha visszafele jövünk a Kemence-patak völgyében, akkor egy hosszú mászásba botlunk bele, ami nem olyan vészes csak a vége lesz egy kicsit meredekebb. A közepén pedig ott van a Kenyeres Balázs forrás, ami egy tök jó bővizű forrás és pihenőhely. Én ott is aludtam kinn a fiaimmal szeptember elején, úgyhogy az szerintem még ilyesmire is alkalmas lehet. Van ott egy fedett esőbeálló is, illetve kiépített tűzrakóhely, tehát alapvetően be van rendezve ilyesmire.
A Királyréti „büfét” is ajánlom, azaz a Királyréti Csemege Kávézót, ami tudtommal egész évben nyitva van. Itt is decemberben jártam, elég saras időben és nagyon jól esett, hogy valami nyitva van és meleg kaját is lehet kérni. Ez egy fontos bázis, mert van WC is.
Barni: A 13-as szakasz kifejezetten tekerhető, ebben a szakaszban sincs semmi olyan szűk keresztmetszet, ami miatt valakinek elmenne a kedve a kerékpározástól. Ott nincsenek nagyon saras, nagyon technikásak részek. Ellenben a Börzsöny nagyon szép, a települések is nagyon cukik,
Móni: Ami még fontos, hogy rengeteg a bivakhely a Börzsönyben. Szerintem ez nagyon extra, egymást érik az esőbeállók, pihenők, tűzrakók. Zseniális!
Barni: A Börzsöny az igaz nagyon klasszikus erdei, igazi középhegységi szakaszokból áll, és a települések meg pont akkorák, hogy legyen egy kisbolt meg egy büfé, ahova beülj, de egyáltalán nem érzed azt hogy egy nagyon kiépített részen tekernél.
Móni és Böbe is említette a Kőpite- hegyet és a Neszmélyi arborétumot, ami a Dorog -Dunaalmás azaz az Által-éri hídig tartó 17-es szakasz. Szerintem az a terepet tekintve a legvegyesebb és talán a legheterogénebb szakasz. Az eleje úgy indul, hogy össze-vissza település település hátán, Dorog, Tokod , Tokodaltáró stb... Mogyorósbányától viszont kezdődik a vegyesen kiépített kerékpárút. Ott is sok az aranyos hely, mint Péliföldszentkereszt, ott is van ökoturisztikai központ, várnak mindenkit jó kávéval és bisztró kajával. Bajót után eléggé elfogy az infrastruktúra, az útvonal kikerül mindent, gyakorlatilag Dunaszentmiklóstól elég vadregényes, néhol saras kicsit ez a szakasz, ami kicsit csonkára sikerült azáltal, hogy nem településen végződik, hanem Tata fölött az Által-éri hídnál. Ezért inkább azoknak ajánlható, akik a vadregényesebb szakaszokat kedvelik.
Ezt a szakaszt mi is bejártuk decemberben és készítettünk róla egy videót.
