- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Szeptember egyik utolsó nyáriasan meleg hétvégéjén látogattunk el a Balatonhoz, újabb kerékpáros lehetőségek után kutatva. Érdeklődésünk középpontjában a Badacsony, Keszthely, a Kis-Balaton, Balatonföldvár és Siófok legszebb és legérdekesebb látnivalói álltak.
Bemelegítésként a balatonfüredi Kaland- és Bringaparkban a kalandpályán, a mászófalon és a canopy-n tehettünk bátorságpróbát. Az első pillantásra valóságos akadályerdőnek tűnő kalandpark elemei között először indokolt némi idegenvezetés. Számunkra az volt az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan juthatunk fel a kötélpályán mozgó biciklihez. Onnan fentről nézve azonban már közel sem volt olyan vonzó az átkelés, a lenti szurkolótábor buzdító szavai ellenére csak egyikünk vállalta, hogy a túloldalra átmegy vele. Aki szeretné tudni, miért szállt inába a bátorságunk, annak személyesen kell ellátogatnia ide és szembenéznie a már-már kötéltáncos mutatvánnyal. A kevésbé vakmerők egy alacsonyabb pályán próbálhatják ki a drótkötélen kerekezést, amely a maga max. 2 méteres magasságával már egyáltalán nem olyan félelmetes.
Az izzasztó próbatételek után a canopy-s önfeledt jutalomszáguldás már csak hab volt a tortán! A nap további fénypontja egy dirt bemutató volt a kalandpark bringapályáján. A profik számára ez ideális terep a gyakorlásra, amatőrök viszont máshol próbálgassák a "szárnyaikat".
A délután folyamán remek Badacsonyi bringázás ígérkezett, így hamar tovább is indultunk kiinduló pontunkra, Badacsonyba a Bonvino Hotelbe. A hotel szállást is biztosított számunkra aznap, ezért hamar be is rendezkedtünk a modern és barátságos szobákban.
Kölcsönkerékpárjainkkal Badacsonyból Badacsonytomaj és Badacsonytördemic érintésével indultunk el először megnézni a Szigligeti kikötőt, majd a Szigligeti várat. A vár minden alkalommal lenyűgöz minket amikor erre járunk, hiszen a kilátás a Tapolcai-medencére, a Balatonra vagy a Szent György-hegyre bármilyen napszakban csodás, de naplementében talán a legszebb.
A környéken mi sem természetesebb, minthogy a borkóstolás minden program alapja, ezért a várból egyenesen a Szent-György-hegy felé gurultunk tovább, egyenesen a Szászi Pincébe. A pincészetnek szinte egyedülálló a kilátása a Badacsonyra, a Szigligeti várra, valamint az előtte elterülő katonás rendben álló szőlősorokra. Itt már beértek minket a lemenő nap utolsó sugarai, amelynek legszebb pillanataiban a pincészet hatalmas teraszán üldögélve szőlőmagos kenyeret és padlizsánkrémet majszolgatva élveztük ki a táj varázsát, amelynél akkor szebbet és jobbat aligha tudtunk elképzelni. A finom ételtől és a jó boroktól való elszakadás nehezen ment, bár a közelgő borvacsora tudata azért vigasztalt bennünket. Az est hátralevő részét a Borbély Pincészetben töltöttük, ahol vidám borozgatásba fordult az este. Nem is lehet ennél tökéletesebb nap, vagyis ááá, dehogynem, a következő!
Mielőtt bárki kijelentené, hogy a Balatonnál kevés a terepút, az bizony téved, hiszen az erdőkben számtalan hosszabb-rövidebb ösvény található, csak fel kell fedeznünk őket. Természetesen egy helybélinek nagy előnye van a turistákkal szemben, de olyan nagyot nem lehet hibázni, hiszen ha el is vétünk egy ösvényt, hamarosan úgyis egy közeli településen kötünk ki.
Túránkat újabb kölcsönzött trekking bicók nyergében Balatongyörökön kezdtük, majd bevetettük magunkat a Bakonyba. Nagyjából Vállus felé tartva az irányt bringáztunk be az erdőbe, először a Büdöskúti pihenőhöz majd a Láz-hegyi kilátóhoz tekerve. A kezdeti aszfaltút egy idő után változatos terepútra váltott, amely hol köves, hol erdei terep, hol pedig kicsit süppedős homokos jelleget öltött.
A kitáblázott kerékpárutak mellett egyébként 50 pihenőhely (esőbeálló) is épült szerte a régióban, amelyek mindegyikén megtalálható a Nyugat-Balatoni kerékpáros térkép. Amennyiben pedig olyan térképre van szükségünk, amit magunkkal tudunk vinni, bármelyik Tourinform irodában ingyenesen kaphatunk egyet.
Visszatérve a túránkra, a teljesen újépítésű Láz-hegyi kilátóból pazar panoráma nyílik a Bakony medencéire és további hegycsúcsaira, amelyek azonosításában egy információs tábla is segít. Mivel az ide vezető ösvények és maga a kilátó sem tűnt túl látogatottnak, gyanítjuk, hogy igen kevesen tudhatnak róla, pedig ez az erdő és táj biztosan mindenkit lenyűgözne!
25 km-es Bakonyi kitekintésünk után egy kis izgalmas lejtőzéssel fűszereztük a túrát, a hurkot nagyjából bezárva, terepen gurultunk tovább Gyenesdiáson át Keszthely felé. Mielőtt a települések közelébe értünk volna, az utolsó szakaszon a trekking kerékpároknak egy kis kihívással kellett szembenézniük a terep miatt, de a Merida Crossway-ek még ezt az akadályt is jól vették.
Keszthely főterére érve egy kis pihenő után máris folytattuk utunkat a Kis-Balaton felé. A Kis-Balatont kerékpárutakon és alsó rendű autóutakon lehet megközelíteni, melyek közül talán az egyik legszebb a Keszthelyet Hévízzel összekötő kerékpárút, amely teljes hosszában erdős szakaszon, árnyas fák között halad. Hévízre érve egy kaptatósabb szakasz várta a csapatot, majd innen Alsópáhok felé kanyarodva gurultunk be a Zalai-dombság hangulatos lankái közé. Amerre csak elláttunk takaros szőlődombocskák hullámoztak mindenütt.
Hamarosan egy kilátóra bukkantunk az út mellett, amelyre felkapaszkodva, további szépséges oldalát mutatta meg a táj. A rögtönzött megállóban szőlővel és almával csillapítottuk éhségünket, majd továbbindultunk Zalaapáti és Sármellék irányába. Sármellék után végre eljött a várva várt ebéd pillanata, majd újult erővel felkerestük túránk soron következő állomásait: a zalavári-Récéskút és a 9. századi templom romjait, a Kis-Balatont, a Kányavári szigetet, majd a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumot.
A zalai tájba simuló természeti kincsek, az erdők és szőlődombok, a Kis-Balaton szépséges vízimadarai és a Kányavári sziget békés nyugalma az igazi vonzereje ennek a vidéknek, ahol az ember néha úgy érzi, titkos utakon jár, hisz oly kevés látogatóval, turistával akad össze. Különösen igaz ez a bivalyrezervátumból Vörsre vezető útszakaszra, amelyen tényleg nehéz túrázókkal összefutni.
Mindenesetre mi itt voltunk és élveztünk minden pillanatát, majd Vörsre érve Balatonszentgyörgy irányába gurultunk tovább, ahol a Gulya Csárda volt a már igencsak vágyott úti cél. Ekkorra már jócskán magunk mögött tudtunk kb. 92 km-t, úgyhogy bármit felfaltunk volna, ami a tányérunkra kerül. A kiadós vacsora alatt aztán ránk is esteledett, így Keszthelyre már vaksötétben, kerékpáros lámpáinkkal keveredtünk vissza. Szerencsére a maradék kb. 10 km-t a Helikon Hotelig teljes egészében kerékpárúton tudtuk megtenni, így az autós forgalomtól egyáltalán nem kellett tartanunk.
A Balaton északi partjáról dél felé haladva, a táj valóban veszít domborulataiból, ám látnivalókban egyáltalán nem szegényebb. Sőt, délről átnézni az északi partra, látni azokat a helyeket, amelyeken az előző napokon jártunk különösen jó érzés. Első déli állomásunk a Szigligettel szemben található Balatonfenyves. Túránk központi helyszíne a Hubertus-Hof Hotel, amelynek parkolójában már korán reggel vártak minket elektromos kerékpárjaink. Ez a látvány az előző nap fényében igazi figyelmességnek tűnt, ezért nem is haboztunk, ki is választottunk egy csinos Neuzer e-bike-ot, amelyik a délelőtt folyamán társunk lesz.
A Nagyberekben egyébként nem kell rémisztően hosszú kerékpártúrával számolni, ez inkább amolyan családi program, a Kis-Balatonhoz hasonló, védett természeti táj, a Fehérvízi Láp és környékének megtekintésén alapul. A Nagyberekbe csak vezetővel lehet bemenni, amely nem egy hátrány, ugyanis vezetőnktől igen sok érdekességet megtudhatunk a láp történetéről és jelenségeiről, mint pl. a lidércfény. A történet misztikusságát növelendő, a láp vizére kenuval is beevezhetünk és csónakjainkból még inkább megfigyelhetjük a vízimadarakat és a láp egyéb sajátosságait, nem beszélve a sok érdekes régi legendáról, amelyeket máshol nem hallhatunk. Hogy ide kenuzásra visszatérjünk, még a jövő zenéje, ám biztosan megéri ezen elgondolkodni. Különösen vicces volt pl. a láp egyik csatornája mentén a kerék surrogására a fűből csapatosan kiugráló apró békák menekülési kísérlete.. reméljük, mindegyikük túlélte a dolgot.
Kis túránkat követően még megnéztük a Hubertus-Hof legelésző Angus marháit, melyek különlegessége, hogy nem nő szarvuk. Nem sokkal később örömünkkel vegyes bánatunkra a tányérunkon láthattuk őket viszont. Ebéd után búcsút intettünk elektromos kerékpárjainknak, de csak hogy újabb vizekre, akarjuk mondani, tájakra tekerjünk.
Harmadik balatoni napunk délutánja igen eseménydúsan telt, belevetettük magunkat a Balatonföldvár és Siófok között húzódó erdőkbe, megmásztuk kilátóit, közben bepillantottunk egy bolhapiac mindennapjaiba és felkutattuk a Szamárkövet, a Tatárcsapás ösvényt, a Vaskereszt pihenőhelyet, a Balaton Szíve Szobrot, végül pedig a Cinege Völgyi Horgásztavakat.
Volt részünk újra kellemes erdei ösvényeken egy kis terepezésben, ahogy a Balaton parti klasszikus kerékpárutakon is jártunk, bizonyítva, hogy ha szeretnénk, nem feltétlenül vagyunk csak a parti sétányon való kerékpározásra szorítva. Az i-re a pontot nap végén a Siófoki víztorony impozáns látványa tette fel, ahová a legjobbkor, ismételten egy gyönyörű naplemente pillanatában érkeztünk. A kilátás fentről magáért beszél, így nem is végződhetett volna szebben és kerekebben ez a néhány nap..
3 nap, összesen 168 km és határtalan élmények.. ez a Nyugat-Balaton!
Az utazás lehetőségét köszönjük a Magyar Turizmus Zrt.-nek, a Badacsony Céh turisztikai Egyesületnek, a Nyugat-Balatoni Turisztikai Irodának, a Balatonfenyvesi Turisztikai Egyesületnek és a Siófoki Turisztikai Egyesületnek!
A nagyszerűen összeállított programért pedig külön köszönet illeti a Nyugat-Balatoni Turisztikai Irodát!
