A Pireneusok - 12-14. szakasz ismertetője Hír

Talán kicsit öngyilkosság is ez a szervezők résnzéről, hiszen így nem sok esély mutatkozik a Luz-Ardiden csúcsán egy francia szakaszgyőzelemre, sokkal inkább kiélezett küzdelemre az esélyesek között, akik nem szívesen fogják átadni a szakaszgyőzelmet bárkinek is. Másnap, lévén „csak” egy kiemelt kategóriás hegy áll majd a kerekesek útjába, és a befutó is teljesen sík, sokkal nagyobb esély adatik majd egy szökés diadalára és francia sikerre. A harmadik, egyben az utolsó pireneusi etap ismét hegyi befutóval kecsegtet, a Plateau de Beille csúcsán. Ezen a három napon egész biztosan kiderül, kik lesznek a végső győzelemre esélyesek, és nagy valószínűséggel olyan viselheti majd a MaillotJeune-t, aki „terhét” egészen Párizsig cipelni akarja!

A Pireneusok az Eurázsiai-hegységrendszer részét képezik Franciaország és Spanyolország határán, valamint teljes egészében magában foglalva Andorra kicsiny országát. Hegyei meredekek, égfelé törnek, csúcsai tűszerűek, völgyei keskenyek és vadregényesek. A Földközi-tengertől az Atlanti-óceánig, mintegy 415 km hosszan terül el láncolata. A hegységet általában három fő részre bontják: az Atlanti- vagy Nyugati-, a Középső-és a Keleti-Pireneusokra. Legmagasabb pontja az Pico d’Aneto (Pic de Néthou) a maga 3404 méterével. A hegység nagyrészt gránitból épül fel, mely nagyon ellenálló, vulkanikus eredetű kőzet. Ennek következtében gyönyörű tavak, vízesések és patakok tarkítják a tájat, barlangok viszont nem jellemzőek a vidékre, noha például a Plateu de Beille vidékén, az Auzat-völgyben megtalálható néhány, melyekben 14000 éves barlangrajzok is fellelhetők.

Cugnaux-ból indul útjára a karaván a 12. szakaszon Luz-Ardiden és a Pireneusok felé. Ez a 16000 főt számláló kisváros tulajdonképpen Toulouse elővárosa, hiszen mintegy 10 km-re található a központjától. Cugnaux félig városi, félig falusi jellegű település. Külső részein növényeket termesztenek kis kertekben, míg a máshol 280 hektáros ipari park foglal helyet. A helyieket idézve: „Természet, kultúra és sport: az élet szép Cugnaux-ban”. Bár Toulouse többször is volt már állomása a Tournak,Cugnaux idén szerepel először a verseny történetében.

Col de Tourmalet a maga 2115 méteres hágójával a Középső-Pireneusok legmagasabb aszfaltozott útja. Nyugati oldala Luz-Saint-Sauveur felől, 19 km hosszú, 1,404 m emelkedésű és 7,4% átlagmeredekség, míg keleti fele Sainte-Marie-de-Campan felől, 17,2 km hosszúságú, 1,268m emelkedésű és szintén 7,4% átlagmeredekségű. Idén ez utóbbi oldalról másszák meg a versenyzők ezt a kiemelt kategóriás hegyet, melyre 175,5 km megtétele után érkeznek majd fel, utolsó állomásként a befutó, Luz-Ardiden előtt. A Tourmalet–t először 1910-ben Octave Lapiz mászta meg a verseny keretein belül. A hegy azóta a legtöbbször érintett csúcsa a Tour de France-nak. Elsőként a tavalyi kiírásban Andy Schleck ért fel, ezzel mondhatni ő a címvédője a hegynek.

Luz-Ardiden a maga 1100 lakosával és 1680 – 2500 m tengerszint feletti magasságával egy meseszép üdülőövezet az egész évben. Télen síelők, nyáron sportolók, túrázók veszik birtokba a helyet. Korábban 6 alkalommal volt ide a befutó, és olyan nevek nyertek itt szakaszt, mint Lance Armstrong, Claudio Chiapucci, Richard Vireque, Greg LeMond és Bernard Hinault. A hegy maga rövidebb, mint a Tourmalet, mindössze 13,3 km hosszú és 7,4% átlagmeredekségű, ennek ellenére minden kétséget kizárólag megérdemli a HC (kiemelt kategóriás) besorolást. Legnehezebb részei a 4. és 5. km között, valamint a 9. és 10. km között vannak, előbbi 10%, míg utóbbi 9%-os emelkedésű.

Pau méltán lehet büszke a múltjára, hiszen a város a repülésúttörője és a Tour de France egyik leggyakrabban látogatott állomása (idén lesz 64. alkalom). Itt építettek először léghajó-kikötőt, és a híres Wright-fivérek itt avatták fel a világ első repülős iskoláját. 1912-től a francia hadsereg Pau-ban kezdte el kiképezni pilótáit, olyan hírességeket is, mint Guynemer, Roland Garros vagy Vedrines. Az idők során Pau a repülőgépipar fontos helyszíne lett, számos vezető vállalatot alapítottak környékén. A város igazi sportközpont, ahol az outdoor sportok szerelmesei mindent megtalálhatnak, ami kedvükre való. A Pauhoz köthető szakaszokon győzelmet aratók listája olyan, mintha egy kerékpáros ki kicsodát olvasgatnánk: Binda, Coppi, Bahamontes, Gimondi, Hinault, Kelly, Delgado, Pereiro, Armstrong…

Col d’Aubisque „csak” 1709 méteres magassága, nem tartozik a legmagasabb pontjai közé az idei versenynek. A kerekesekre idén a nyugati oldal vár Laruns-ból: 16,6 km, 1190 m emelkedés, 7,2% meredekség, megfűszerezve azzal, hogy az emelkedő második fele a meredekebb, átlagban 8%-os! A hegy először 1910-ben szerepelt a kiírásban, akkor FrancoiseLafourcade ért fel elsőként a csúcsára. Mindössze kétszer (1985, 2007) volt célállomás, előbb Stephan Roche, később Michael Rasmussen diadalmaskodott.

Lourdes a 13. szakasz befutójának és évi 6 millió turistának ad otthont néhány napra. A katolikusok számára ez a világ 3. legnépszerűbb zarándokhelye a Vatikán és a mexikói Basilica of Our Lady of Guadalupe után. Érdekesség, hogy Franciaországban csak Párizsban található több szálloda, mint Lourdes-ban. A város fölött magasló XI.-XVII. század között épült kastély ma pireneusi tárlattal várja a vendégeket. Ez a csekély, mindössze 15700 lakosú város ideális célpont, akár vallási, kulturális és sport céllal idelátogatók számára. A Tour de France először 1948-ban érintette a várost, akkor Bartali győzelmével ért véget a szakasz.

Saint-Gaudens a szerencsés tizenharmadik alkalommal köszönti a mezőnyt, most a 14. szakasz rajtállomásaként. Ez a 12160 főt számláló kisváros már a gall-római időkben lakott volt, erről tanúskodik a Montmaurin villa. Több templom és fürdő várja az idelátogatókat, akik több sport közül, választhatnak, télen pedig kedvükre síelhetnek a hegyek oldalában. Saint-Gaudens évente a tenisz szerelmesei is ellepik, hogy az itt tartott WTA tornát figyelemmel kísérjék. A promenádon pedig a jazz kedvelői a Comminges fesztiválon szórakozhatnak minden évben. Legutóbb 2009-ben szerepelt a város a Touron.

Plateau de Beille a mitikus hegy, melyre ötödik alkalommal érkezik a karaván. Korábban 1998, 2002, 2004, 2007-ben volt ide befutó és eddig minden alkalommal a verseny későbbi győztese ért fel elsőként, vagyis sorban: Pantani, Armstrong kétszer és Contador. Ebből kiindulva, aki idén itt nyeri a befutót, az lesz a 2011-es Tour de France győztese! A Plateau de Beille vidéke a sajtjairól és a klumpájáról híres. Télen a hegység legnagyobb északisí központja található itt, több min 70 km kiépített sífutó pályával. A hegy maga 15,8 km hosszú és 7,9%-os meredekségű, a befutó a 1780 méteren található. Karakterére jellemző, hogy az első 5 km a legnehezebb, mely átlagban 9%-os, míg az utolsó nyolcszáz méter mindössze 2,5%-os, szinte sík terep. A legmeredekebb része a hegynek a 9. és 10. km közötti ezer méter, mely 9,5%.

Ez a három nap a Pireneusok között nem csak a verseny szempontjából lesz izgalmas, de szemet gyönyörködtető tájakon át követhetjük a peloton útját.