- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Én kb. 6 éves korom óta ismerem a versenyt, az akkori kedvenc Rapülők és a Tour dö Flanc miatt, ugyanis nem értettem, hogy mit jelent a címe és édesapám magyarázta el akkoriban. Innentől tisztában voltam, hogy kerékpárversenyről van szó, és azzal is, hogy a világ legnagyobb kerékpárversenyéről.
- 21 szakasz
- 3404 km
- 6 hegyi szakasz, 4 hegyi befutó
- 3 időfutam, ebből 1 csapatidőfutam
- 10 teljesen új helyszín (Porto-Vecchio, Bastia, Ajaccio, Calvi, Cagnes-sur-Mer, Saint-Gildas-des-Bois, Saint-Pourçain-sur-Sioule, Givors, Chorges, Annecy-Semnoz)
- 198 versenyző
- 15 000 000 néző az utak mellett
- 1 000 000 € feletti összdíjazás
A Tour, mely idén ünnepli centenáriumi versenyét, 1903-tól minden háborúmentes év nyarán útnak indult, hogy bejárja Franciaországot.„A Tour története azonban nem a szerény kezdetek és a minden képzeletet felülmúló sikerek meséje”– állította az alapító Henri Desgrange, aki úgy gondolta, egy ilyen verseny megnöveli a L’Auto újság eladási számát – bejött neki.
Olyannyira, hogy már a második évben annyira heves érzelmeket váltott ki a nézőkből a szurkolás és kedvencük támogatása, hogy szó szerint szöggel-vassal küzdöttek azért, hogy előnyhöz jutassák kegyeltjeiket másokkal szemben.
Az ilyen incidenseknek köszönhetően a verseny a kezdetekben folyamatosan változott. A 16 órás szakaszok lassan lerövidültek, a sík etapokat hegyek váltották fel, bejött az egyéni időfutam és a csapatmunka is egyre nagyobb szerephez jutott. Eleinte nem lehetett külső segítséget használni, mára viszont egy-egy csapat önerőből 100 km-ig sem jutna el, hiszen a frissítés, a cserealkatrészek és az információk mind-mind hátulról jönnek csapatautóból.
A versenyen 4 féle megkülönböztetett mezzel lehet találkozni. A sárgával, a zölddel, a pöttyössel és a fehérrel. 1903-ban és 1904-ben idő alapján lehetett nyerni, majd 1905-től, aki a legkevesebb pontot gyűjtötte, az nyerte a versenyt. 1913-ban aztán visszatértek az időméréshez, majd 1919-től a versenyben vezető kerekesre a L’Auto színét, a sárgát aggatták, ezzel is ösztönözve a háborúból visszatérő kerekeseket a jobb eredményre. Hegyi verseny 1933 óta zajlik, noha az első pöttyös mezt csak 1975-ben adták át. A sprintereknek járó zöld trikóért 1953 óta folyik gyorsasági csata, míg a legjobb 26 év alatti bringásnak járó fehér mezt 1975-ben nyerte el először a történelemben Francisco Moser.
A leghosszabb versenyt 1926-ban rendezték meg. A 17 etapból álló versenyen összesen 5745 km-t kellett teljesíteni, mely Lucien Buysse-nek sikerült leggyorsabban 238 óra 44 perc és 25 másodperc alatt.
A leghosszabb szakaszt 1919-ben jelölték ki, Les Sables-d'Olonne és Bayonne között, mintegy 482 km hosszan.
A leggyorsabb szakasz Tours és Blois között volt, egy csapatidőfutam, melyet 57,3 km/h-ás átlaggal az Armstrong vezette Discovery Channel nyerte 2005-ben.
A leggyorsabb időfutamot (nem prológ) David Zabriskie teljesítette szintén 2005-ben kicsivel 54 feletti átlaggal. Ez volt az az emlékezetes kezdő szakasz, amikor Armstrong hátba vágta az előtte induló Jan Ullrichot.
A legnagyobb átlagú etap Cipollini nevéhez fűződik, noha az olasz sprinter király nem valószínű, hogy sokat tett az 50 feletti átlagért a közel 200 km-es távon, mégis ő ért át elsőként a célon Blois-ban, 1999-ben.
Legtöbbször George Hincapie állt rajthoz, 17-szer, de Joop Zoetemelk ért célba többször, méghozzá 16-szor.
35 szakaszsikerrel Eddy Merckx vezeti a győzelmi rangsort, mögötte Bernard Hinault 28-cal következik, majd Mark Cavendish 23-mal.
A legtöbb összetett győzelmet a franciák szerezték, pontosan 35-öt, de az utolsó francia, aki nyerni tudott, Bernard Hinault volt 1985-ben.
A fehér mezt összesen 3-3 alkalommal nyerte el a német Jan Ullrich és a luxemburgi Andy Schleck. Érdekesség, hogy a fiatalok közül a fehér mellé 4 alkalommal társult a sárga trikó és vele együtt az összetett győzelem. Ez a bravúr először Fignonnak sikerült, majd Ullrich, Contador és végül Schleck követte őt.
A hegyi pontversenyben 7-szer tudott diadalmaskodni a franciák nagy kedvence, Richard Virenque. Bár sosem tudott összetettben is első lenni, kétszer is állt a dobogón Párizsban ’96-ban, majd ’97-ben és vitathatatlanul ő volt a ’98-as Tour egyik nagy esélyese, de a híres, hírhedt doppingbotrány miatt haza kellett mennie a versenyről.
A legjobb sprinternek járó zöld trikót a német Erik Zabel nyerte meg 1996 és 2001 között zsinórban 6 alkalommal. A 12 szakaszsikert elérő Zabel ma is aktívan tevékenykedik a kerékpársportban, hisz jelenleg a Katusha kerekeseinek ad tanácsokat.
Hivatalosan a legtöbb győzelem 5 volt, melyet Jacques Anquetil, Eddy Merckx, Bernard Hinault és Miguel Indurain tudhat magáénak. Legtovább Merckx viselhette a sárga trikót mind közül, pontosan 96 napon át. A napjainkban nagy port kavaró Lance Armstrong és 7 győzelmének, valamint egy 3. helyének elvétele mindenkiből más-más érzelmeket vált ki, de tény, hogy a verseny hivatalos oldalán a statisztikákból kivették az amerikait. Nem lehet őt megtalálni a bajnokok között, így az 1999 – 2005 közötti időszaknak az oldal tanúsága szerint nincs győztese.
Az első utolsó Tourt 1904-ben tartották. A versennyel szembeni kritikusok már ekkor rosszmájúan nézték a sokszor embertelen versenyt. Napjainkban is folyamatosan lehet találgatni, hogy mi mennyire árt a Tournak, és mennyit bír még el ez a kétes hírnevű esemény. Őszintén remélem, hogy sokat, illetve pontosítsunk, őszintén remélem, hogy botrányoktól mentesen sokat bír el. Tudom, hogy ez elég naiv gondolat, hiszen már 1904-ben 12 versenyzőt zártak ki tiltott autó- és vonathasználat miatt, köztük a győztes Maurice Garint. De akkor is a remény hal meg utoljára, na jó, utolsó előttinek, mert az utolsó Chuck Norris lesz.
