Balatonkerülés gravel módra, 16 és fél óra alatt

A sportos túrabringázás legnagyobb hazai hívői, -a Bikepacking Hungary csapata - álmodtak egy olyan bikepacking kihívásról, ami a távolságából és szintemelkedéséből eredően viszonylag sokak számára teljesíthető, miközben rejt kihívást is. Mindezt a magyar tenger körül, érintve a legszebb balatoni helyeket, hangulatos falvakat, eldugott mellékutakat… szóval megalkották a Balaton kerülés tömött bringautak és a turisták tömege nélküli sportos verzióját, a Balaton Bike Derbyt.

Balaton Bike Derby

Idén két kategóriában lehetett nevezni: TOUR kategóriában, mint ahogy arra a neve is utal, ebben a túrásabb felfogásúak indultak, 76 órás limit idővel. A SOLO kategória pedig az igazi versenyzőknek szólt, akik szinte megállás nélkül, lecsukott rostéllyal pörgették végig a 360 km-es távot, mely 3500 m szintet tartogatott. Ezen utóbbi kategóriában, a bruttó 16 és fél órás menetidejével leggyorsabb teljesítőként ért célba Sumanszki Csaba, akivel a mi beérkezésünket követően beszélgettünk.

Egyedül, 16 és fél óra alatt

MV: Először is had gratuláljak neked. Ahogy látom, nem csak minket, többi indulót, de Marcelléket (a főszervezőket – a szerk.) is megdöbbentette a menetidőd. Mióta készültél a BBD-re?

Csaba: Igazából november óta tekerek többet, de eleinte nem kifejezetten a Derbyre készülés célzattal. Teljesen spontán alakult ki, miután Budakeszin kaptam munkát, és a 13. kerületből kellett átjárnom. Tömegközlekedni utálok, így maradt a kerékpár, nap mint nap. A tél elmúltával éreztem, hogy egész jó kondiban vagyok, így jött az ötlet: mi lenne, ha komolyabban is edzenék valami nagyobb kihívásra.

És akkor bevillant, hogy elindulj a Balaton Bike Derbyn… Az elhatározástól kezdve mennyit tekertél?

Hát, igazából először a Hungarian Divide-ra neveztem be, csak később merült fel, hogy nem ártana egy előpróba is… 

 Szóval előbb vállaltál be egy 1400 km hosszú és 24 000 méter szinttel rendelkező versenyt, mint a Derby 350 km/3500 m kihívását?!

Igen. Az utóbbi hónapokban olyan 1500 kilométerek jöttek össze az edzéseken, jó erőben éreztem magamat. Aztán rájöttem, hogy aszfalton ez viszonylag könnyen összejön, utána megpróbáltam szintben is sokat tekerni. Igyekeztem egy szuszra sokat tekerni, bár időm nem sok volt a munkám mellett… 

 Akkor ezen edzések során mi volt a leghosszabb, amit tekertél? Volt egyáltalán valami a BBD távjához hasonló, akár verseny, akár saját edzés során?

Igazából nem indultam még ehhez hasonló hosszú kihíváson soha. Az edzéseim során pedig olyan 350 kilométer körül volt a leghosszabb tekerés. 

Jól érzem, hogy magadat is meglepted ezzel az első hellyel?

Teljes mértékben így van. Igazából nem akartam helyezést elérni, csak annyi volt a célom, hogy megállás nélkül, egyben le tudjam tekerni… esetleg, ha minden összejön, 24 órán belül.

Ez annyira összejött, hogy bruttó 16 és fél óra alatt lett meg a 350 km… Mit láttál a tájból? Tudnál esetleg visszaidézni olyan részt, ami tetszett?

Hát a legtöbb helyen csak a tekerésre fókuszáltam, de talán a déli rész, a bivalyrezervátum utáni szakasz volt a legszebb… illetve a Szórád feletti dombtető a szoborparkkal nagyon tetszett.

Balatonkerülés gravel módra, 16 és fél óra alatt-7

Forrás: Tivadar Domaniczky/Bikepacking Hungary

Persze, bár nem a vége fele, ahogy előzetesen vártam, hanem még délután 1 óra körül (reggel 6 órakor rajtolt el Csopakon – a szerk.). A déli, dél-keleti hosszú lapos részeken a nagy melegben, egészen Fonyódig nagyon nehéz volt számomra. Ott aztán megmosakodtam, frissítettem egy étterem mosdójában és az sokat segített.

Mi nagyjából két óránként meg-megálltunk egy kútnál, kocsmánál, kisboltnál, hogy folyadékot vegyünk magunkhoz ebben a hőségben. Te hogyan oldottad meg a hidratálást? Ha jól tudom, még fél óra sem volt az össz pihenőidőd…

Igen, az órám szerint összesen 28 percet pihentem a 350 kilométeren… A hidratáláshoz egy három literes, a váztáskába helyezett ivótasakot vittem, de egyszerre nagyjából két és fél liternyi víz volt nálam. Az elején izotóniásan, majd miután kezdett a forróság alább hagyni, csak tisztán.

Miket vittél még magaddal?

Csak pár dolgot, ráadásul ételből túl is vállaltam magamat. Ebben a nagy melegben nem voltam képes enni. Volt nálam ugyan pár pogácsa, meg kakaóscsiga, de ezek nem fogytak el…

Akkor semmi energiagél, meg „űrcucc”?

Pár müzliszelet, két nápolyi, egy kevés aszalt áfonya és szilva fogyott el, meg a célba érkezés után egy zacskó gumimaci... 

Ez minden?! Egy átlagember ennyi tekerés mellett, ilyen kevés energiapótlással hamar fejre állna… Mennyi kalóriát égettél el, tudod?

Nagyjából 11 ezer kalóriát égettem el. Persze, ez rengeteg a bevitt energiához képest, de a nagy melegben nem igazán úgy történik minden, ahogy kellene. Amire nagyon odafigyeltem, hogy ha keveset is, azért óránként valamit magamba toljak. De az embernek vannak raktárai, és ilyenkor abból pótolja a különbséget…

De te egyáltalán nem nézel ki olyannak, akinek lenne bármi „raktára”… 

Lehet, de a látszat ellenére az én szervezetemnek van valamennyi tartaléka.

Milyen kerékpárral indultál a BBD-n?

Egy 27,5”-os kerekekkel, 40 mm széles tubeless gumikkal, tárcsafékekkel és agydinamóval szerelt gravel bringával. 

Agydinamó?? A navigációdat tölteni, vagy milyen célzattal?

Nem igazán, inkább a lámpák miatt. Nem szeretem a fejlámpákat, nehéz a fejnek. Nagyon nem szeretem az elemes, lemerülő dolgokat, melyek megakaszthatják a bringázásomat… 

Ha már a „nem szeretemnél” járunk… Mit utálsz, és mit szeretsz a bringázásban?

Talán a legjobban a mechanikai problémákat utálom. Mint most a hátsó fékem, ami az utolsó 100 kilométeren nem volt használható… Másrészt a jó feszültség levezető tulajdonságáért szeretem a kerékpárt.

Ez egy „terápia” számodra?

Hát igen, mondhatjuk. 

Várjunk csak! Azt mondod, hogy az utolsó 100 kilométert, amiben nagyjából 1000 méter szint volt, úgy tekerted le, hogy nem volt csak első féked?!

Igen, sajnos a tárcsafékem CenterLock rögzítője fellazult, és kézzel nem tudtam visszaszorítani.

Végül milyen tippet adnál azoknak, akik kedvet kapnak a BBD teljesítéséhez?

Ne az számítson, mennyit tekernek, hanem maga a kihívás legyen fontos. Keressék a korlátaikat és küzdjenek.

Mit adtak nekünk a rómaiak? Azaz a Derby szervezők...