- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Egyetérthetünk abban, hogy a Dachstein a nyári sportok között a via ferrátázás - egyik - fellegvára és a kihívások netovábbja, de könnyen előfordulhat, hogy pihenésként más sport is szóba jöhet. Ehhez kerékpárt nem kell otthonról idáig cipelnünk, hiszen Ausztriában a legújabb kerékpármodelleket találjuk a kölcsönzőkben, túracipő pedig nagyjából mindenkinél fellelhető, ezért nincs is akadálya egy jó kis montis illetve gyalogtúrának.
Ramsau környéke bővelkedik kerékpáros- és gyalogos túraútvonalakban, amelyek a via ferrátákkal ellentétben, sokkal több információt hordozhatnak, vagy legalábbis más jellegűt, mint amit két lépés között a sziklahasadékból kitekintve a környékről kaphatunk. A via ferrátánál nyilván nem ez az elsődleges szempont, ám ha a szürkeállományunk ennél többért kiáltana, a kerékpározás egy remek ötlet a környék jobb megismerésére, bejárására.
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!
Miért béreljünk helyi túravezetőt?
Tulajdonképpen hasznos egy helyi kerékpáros túravezetőt is fogadni magunk mellé, mivel az infók jó része tőle származik, utikönyvekből valljuk be, nem is ragadna meg annyi, illetve nehézkes is lenne tekerés közben olvasni. A képzett helyi vezetők érdekes történetekkel, történelmi-, társadalmi- és természettel kapcsolatos információkkal láthatnak el minket, legalábbis mindez attól függ, mennyit kérdezünk..azért nem olyan nehéz szóra bírni őket.
Egy hosszabb montitúra alkalmával például képet kaphatunk a Ramsaut körülölelő hegyekről, erdőkről, a mezőkön megbúvó gazdaságok működéséről, állattartásról, de még akár az itt fellelhető gyógynövényekről is faggathatjuk guide-unkat, aki meglepő módon még ebben a témában is otthon lesz.
Úgy tűnik, nehéz őt sarokba szorítani bármilyen kérdéssel, na persze nem is ez a célunk..
Montit naná, hogy a kölcsönzőből!
Kölcsön biciklinkkel először is Ramsau-Ort házai közül törünk ki a Rittisberg hegyén keresztül, amely egy hosszan kanyargó és kaptatós szerpentinnel igyekszik a még nem bemelígett izmainknak kellemes égő-bizsergő érzést okozni. Miután vezetőnk látja, hogy nem őszinte a mosolyunk, illetve, hogy a beszélgetés kezd akadozni, udvariasan felvesz elöl egy 7-8 km/h-s tempót.. Tudjuk.. érezzük, hogy neki ez menne gyorsabban is, ezért igyekszünk felzárkózni, nehogy szégyenben maradjunk már így az elején. Mint később megtudtuk, a kerékpáros vezetőknek a nyári időszakban alapvetően nincs, vagy csak 1-2 szabadnapjuk van, ezért nekünk az ő kondijuk miatt - megnyugtató - de egyáltalán nem kell aggódnunk!
A tempó gyorsul, a lábak pörögnek, lassan fent is vagyunk, legalábbis gyorsan emelkedünk. A Rittisberg tetején egy panoráma kör nyílik, amelyen először elindulunk balra, hogy a völgyben fekvő Ramsaut először innen csodáljuk meg. Továbbhaladva egy félkört teszünk és a Rittis Stadl kilátópontnál a csúcskeresztnél minden irányba szétnézhetünk. Az innen nyugatra eső területek már Salzkammerguthoz tartoznak, észak felé tekintve pedig a monumentális Dachstein szirtek és lejtők vonják magukra a figyelmünket. Mit ne mondjunk, innen pazar a kilátás, miközben a völgyben tombol a nyár és minden zöld, addig a május közepén esett hó még fehéren csillog a sziklahasadékokban és a csúcsokon. Miután összeszedtük a földről leesett állunkat, továbbhaladtunk a köríven, de immár lejtmenetben, egészen a Kulmberg előtt elterülő Vorberg völgyig, ahonnan újabb mászást követően egy másik hegygerincen találtuk magunkat.
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!
Schladming a völgyben
A gerincen egy szintúton egész hosszasan haladtunk, egészen egy kilátópontig, ahonnan nagyszerű panoráma nyílt a túloldalra, Schladmingra. Schladming maga innen fentről nem tűnt különösebben szépnek, nem így a tőle nyugatra elterülő külváros alacsonyabb dombjain fekvő családi rezidenciák, amelyek tulajdonosai már szemlátomást is Schladming lakosságának krémjéből kerültek ki. Az ember csak reménykedik, hogy néhányuk panzió vagy éppen mini hotel.
Innen egy másik völgybe, Leiten-be gurultunk le, néhány autóutat keresztezve ugyan, de ügyelve arra, hogy az első lehetőségnél mindig visszajussunk az erdőbe. Az újabb erdei szakaszt a Sattelberg és a Rössingberg közötti szűk völgyben tettük meg, majd innen kibukkanva átgurultunk a Silberkarklamm szurdokvölgy bejáratához, ahol balra fordulva egy igen szimpatikus erdei úton tekertünk vissza Ramsau határáig.
Technikás szakasz a patakmederben
Mikor már azt gondoltuk, hogy aszfalton kell visszagurulni a kiindulási ponthoz, meglepetésünkre a vezetőnk beterelt minket a Ramsaubach medre mellett futó keskeny ösvényre és alighanem ez a rövid rész tartalmazta a túra technikailag legizgalmasabb szakaszát. Kiálló gyökerek, közel sorakozó fatörzsek, letörések ugrottak elénk minden szűk fordulóban, amelyek igen kalandossá tették az utolsó fél órát, mielőtt valóban kiértünk volna az aszfaltos útra.
Ha lett volna háttámla a montikon, most elégedetten dőlhettünk volna hátra, mivel 34 km-es, 1230 m szintemelkedéssel tarkított túránk alatt, mindenféle látnivalóval és tereppel akadt dolgunk, pihenő ugyan nem sok volt, de a délutáni sziesztáért és a vacsoráért úgy gondoltuk már megdolgoztunk!
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!
Ramsau íze a természet és a sportok
Ha mindez még nem lett volna elég, bár miért lett volna, hiszen ha itt ráérez valaki Ramsau ízére, minél több és nagyobb falatot akar belőle kiharapni.. Így a következő napon felkerekedtünk, hogy fellátogassunk a Dachstein tetejére. Szállásunk, a Hotel Lindenhof mögül indultunk, az ún. "5 hütte túraútvonalán", amely egész hosszan, mintegy 6 óra gyaloglás alatt kanyarog fel Dachstein Südwand-ra. Mi ezúttal csak 1 órás kirándulásra neveztünk be a Dachstein felvonó lábáig, hogy minél több időt tölthessünk fent a hegyen. A túraösvény kellemes emelkedéssel vezet minket végig erdős szakaszokon, erdészeti úton, amely mellett valóban sorakoznak a szebbnél-szebb panorámával hívogató hütték. Valóban, a túra feléig Ramsau és a tőle déli irányban fekvő hegyek látványában gyönyörködhetünk, majd egy jobb kanyart véve, szemünket rabul ejti a Dachstein csúcsa, alatta pedig a Türlwand fennsíkja. Lassan közeledünk a felvonóhoz és a vágy, hogy végre feljussunk a tetőre egyre inkább fokozódik bennünk. Nem kell sokat várni, egy érkező kabinba máris bepattanunk és irány felfelé! A sebesség elképesztő, a felvonó 1000 m-t gyűr le 6-8 perc alatt és ha úgy jön ki a lépés, akkor a szerencsések a balkonos kabin tetején utazhatnak, amely egyébként tavalyi újdonság.
Csak erős idegzetűeknek és magasságtól nem rettegőknek
Kora délutánra felhők gyűltek a csúcs köré, így mire felértünk sűrű köd borította a Skywalk és a függőhíd környékét. Ezért a fenti menedékházban habos cappuccinóba és giga méretű fánkba fojtottuk bánatunkat, bár szemünk folyamatosan az ablakon csüngött, hogy lássuk, mikor hajtja el a szél végre a felhőket. Örömünkre nem kellett sokat várni, kitisztult az idő. Aki erre jár, semmiképp se szalassza el a Skywalk-ot, a 2700 m-en, a Südwand felett feszülő, kb. 100 m hosszú függőhidat és a függőhídről nyíló "Treppe ins nichts" lépcsősort, amely üveg oldal- és aljzatpaneleivel valóban azt a hatást kelti, mintha az ember a levegőben állna.
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!
A függőhíd egyébként összeköttetésben áll a sziklafal mögött húzódó gleccserbe vájt Jégpalotával, amelyben a folyósókból nyíló mélyedésekben különféle megvilágított jégszobrokkal találkozhatunk. A látvány valóban különleges, a nagy műgonddal faragott formákon átszűrődő fény jól megvilágítja a jégfalakat is, amelyben látszanak a gleccser csíkjai. A misztikus hatást fokozza a halk zene, egyúttal valamilyen oknál fogva megnyugtató érzés lesz úrrá az emberen, így amikor újra kilépünk a fénybe, mosoly tölti be az arcokat.
Nem maradt már más hátra, minthogy mi is bevárjunk egy balkonos felvonót és visszacsússzunk a 2700 magas csodából a realitásba, vagyis a hazaút gondolatával kell lassan újra megbarátkoznunk. Valahogy nem akaródzik hazamenni: mikor jöhetünk el újra?
Az utazás lehetőségét köszönjük:
A Tourismusverband Ramsau am Dachstein-nek és
A Steiermark Tourismus-nak
