Drávatour 2014

Az Európai Unió támogatásával egy remek, folyókat és országokat átívelő több napos kerékpáros eseményen vehettünk részt, ami részint verseny, részint túraként lett megrendezve.

Nézzük az esemény verseny részét
Az első nap Varasdin városában kellett egy másfél kilométeres időfutamot abszolválni. Az időjárás nem volt túl kegyes, míg itthon harminc fok felett perzselt az aszfalt, Horvátországban szakadt az eső. A pályán ráadásul volt egy szűk fordító is, úgyhogy kétszer kellett teljes sebességre felgyorsítani. A leggyorsabb végül 2004-es olimpikonunk, Vinczeffy Zsolt volt, aki megmutatta a fiataloknak, hogy dübörög még a dízelmotor a lábában.

Második nap 180 kilométert kellett teljesíteni, de ebből csak 40 volt mezőnyverseny. Egy ilyen rövid szakaszon elég nagy sebességre lehet számítani, és a trikót viselő Footstrong próbálta végig kontrollálni a mezőnyt, de már az elején elment egy 8 fős szökés. Ennyi ember ha összedolgozik, akkor könnyű szerrel meg tudja szerezni a győzelmet, de mivel minden csapatból csak 1-1 ember volt benne, Zergéék nem akartak rámozdulni. A szökés vesztét sajnos az egyik horvát rendőr motoros hozta el, amikor megállította őket, mert azt hitte eltévedtek. Igen kellemetlen lehet egy ilyen, abszolút győzelmi esélyekkel. Az utolsó három kilométer 45 feletti tempóban telt, a győzelmet végül Trabach Norbert szerezte meg Debrecenből, ő már az időfutamon is jól szerepelt, a második helyet hozta el. Mivel túra-versenynek volt kiírva, nem kellett a versenyt komolyan venni, volt aki szimplán „lekirándulta”. A verseny szakasz után pihenő, majd elindultunk Barcs felé, hogy átlépjük a határt. Mivel nem kellett nagy tempót menni, a hosszú táv nem volt nagy kihívás a résztvevőknek. Remek edzésnek lehetett felfogni.

Kép forrása: Kimura - Mozgásvilág.hu

Második nap a Mecseket kellett meghódítanunk, ami 12 kilométer gyors felfelét jelentett. A győztesek 25-ös átlag felett haladtak. Nagy meglepetésre a szakaszt Vastag Marcell nyerte, aki csak 13 éves, így nagy volt az öröm a csapata részéről. A tehetséges fiatalember pedig ezzel az eredménnyel összetettben feljött a második helyre. Figyelnünk kell rá, mert ha továbbra is ilyen szép eredményeket ér el, az ifjú generáció egy nagy reménysége áll előttünk.

A harmadik nap Pécsről kellett Nagykanizsára eltekerni. Nagykanizsán örömmel hallottuk a polgármestertől, hogy igazán kerékpáros barát városról van szó, ahol éppen most építenek egy új mountainbike pályát, és sorra építik a kerékpár utakat is.

Az utolsó nap Nagykanizsáról mentünk Hévízre, közben érintve Zalakarost, ahol megvendégeltek minket pogácsákkal, majd a Kis- Balatonon haladtunk keresztül jó kis oldalszélben, és még mielőtt beértünk volna Hévízre, megmásztunk pár szőlő dűlőt is. Ez a szakasz viszonylag rövid volt, de ez volt a négy nap legváltozatosabb, és legszebb része. A szőlők között olyan érzésem volt, mintha valami olasz versenyen lennénk.

A verseny Hévízen volt, ahol egy körpályán kellett három kört megtenni. A rajt/cél kapu után egy elég meredek mászással nyitottunk, ami a végére eléggé megnyirbálta a mezőnyt. Ezt a szakaszt Horváth Zsolt nyerte, mindössze 3 centiméterrel.

A versenyről itt látható egy videó, amin ha a kilométer órát is nézzük, észrevehetjük, hogy az emelkedőt néha negyvenes tempóban tudták le a résztvevők.

Összetett végeredménye 4 szakasz alapján:
Férfiak:
1. Moravek Lajos (Brigetio – Komárom)
2. Vastag Marcell (TEKER – Nagykanizsa)
3. Nino Berta (BK Rotor Koprivnica)
Nők:
1. Kristijana Pavlic (PULS 1 - Čakovec)
2. Tóth Éva (KTC)
3. Virág Zsuzsanna (ZSOTA Kerékpártúra Egyesület )

A túráról, a tájról
Délnyugat-Magyarország nem kifejezetten változatos, kicsit dombos, kicsit sík, mégis tökéletes hely az edzésre. Egyrészt mert az utak elég jó állapotban vannak, másrészt mert sokat van meleg arrafelé. Sokat fúj a szél, de ez edzésnél nem szempont. Örültem, hogy eddig számomra ismeretlen tájakon tudtam tekerni. Nagykanizsa és Hévíz környéke pedig különösen tetszett, oda máskor is szívesen visszamennék.

Örömmel láttam, hogy nyugatiasodunk, ugyanis a faluk, amiken áthaladtunk szépen rendezettek és tiszták voltak. A minden faluról, városról és nevezetességeiről találhatunk információt, ajánlom a felkeresését, sok ötletet meríthetünk jövőbeli túráinkhoz.

Kép forrása: Kimura - Mozgásvilág.hu

A szervezésről
Ugyan a szervezésben voltak apró hiányosságok, ám ezek egyáltalán nem rontottak az élményen. Olyan dolgokra gondolok, hogy az egyik polgármester nem ért időben a rajthoz, emiatt a 42 fokon a tűző napon kellett rá várnunk, vagy a szakaszok végén nem volt sehol víz, hogy inni tudjunk. Kis önállósággal feltaláltuk magunkat, úgyhogy az ilyen apróságok maximum bosszantóak voltak, és semmiségek ahhoz képest, amilyen munka volt mögötte.

Ehhez persze hozzá kell tenni a szervezők érdemeit is, hogy mennyire nagy munka lehetett mindezt egyik napról a másikra lemenedzselni, és amikor külső szemlélőként, motorról figyeltem ezt az egészet, olyan érzésem volt, mintha legalább a touron lennénk a karavánnal. Hihetetlen volt nézni a hosszú kígyót, ami végigtekergőzött mind a 400 kilométeren. Külön kiemelem a motorosokat, akik munkája hibátlan volt, és ha ők ott vannak, én mindig biztonságban érzem magam, olyan jól irányítják a forgalmat, és segítik a versenyzőket.

Mi tetszett benne igazán?
Hogy nem kellett komolyan venni, de lehetett. Nem volt az embernek teljesítménykényszere, ha nem akarta. Összehozta az embereket, négy nap együttlakás és együtt tekerés mindig segít új ismereteket kötni. Megismertük az ország egy kevésbé frekventált területét, és gyönyörű tájakon tekerhettünk. Az egész hangulat nagyon jó volt végig.

Forrás: Kimura - Mozgásvilág