- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Bicsák Bence 12 éves kora óta aktívan triatlonozik, akinek mára már igencsak beért a hosszú évek alatt befektetett munka, hiszen felnőttként a világversenyeken TOP 10-en belüli helyezéseket is elért, ami korábban még egy magyarnak sem sikerült. Akár komoly ambíciókkal rendelkezel, akár csak amatőr szinten érdekel a triatlonversenyzés, érdemes megfogadni jótanácsait.
10 évesen kezdtem el úszni, de nem volt túl sok sikerélményem benne, majd szüleim elvittek egy futóversenyre, amit nagyon élveztem, ezek után pedig 12 évesen Zalaegerszegen kezdtem bele a triatlonozásba. Harmadik országos ranglista versenyemen már dobogón álltam, amely nagy motivációt adott a későbbiekben. Ekkor kezdtem el komolyabban gondolkodni a versenyzésen és fokozatosan felépíteni a terhelést, amelyet végig edző segítségével végeztem. 15 éves koromban bekerültem a válogatottba, ahol a válogatott edzőktől sok mindent tanultam és innentől fogva már saját magam koordináltam az edzéseimet. 18 éves koromban az érettségi után Pécsre költöztem, ahol beiratkoztam az egyetemre és választott edzőm, Tóth Szilárd mesteredző (akit a Magyar Triatlon Szövetség 2017-ben az év edzőjének választott) szárnyai alatt a PSN Zrt. Sportiskola keretei között tovább folytattam az edzéseket. Itt már tudatosan tudtunk együtt arra készülni, hogy hivatásos sportoló legyek. Szilárd ismeri az erősségeimet és a gyengeségeimet, az edzéseket pedig visszajelzés alapú rendszerben tudjuk működtetni ilyen hatékonyan.
Jelentősebb eredményeim például 2016-ban a Mexikói vb-n U23-as korosztályban bronzérem, 2018. szeptemberben az Ausztrál Világbajnokságon U23-ban szintén bronzérem, 2017.-ben megnyertem az U23-as Európa Bajnokságot, 2017.-ben pedig már felnőtt korosztályban a Tiszaújvárosban megrendezett Európa Kupát. Összességében azonban igazából a legjobb eredményemnek az idei 2018-as ITU Yokohama World Triathlon felnőtt olimpiai mezőnyben, olimpiai távon megszerzett 5. helyezésemet tartom. Illetve szintén még idén, a montreali ITU World Triathlon Series világbajnokság felnőtt mezőnyében a 9. helyen végeztem. Ami a legnagyobb szó ezekben az eredményekben, hogy TOP 10-ben magyar eddig még sohasem szerepelt és nekem ez még csak az első évem volt, hogy kipróbáltam magam világversenyeken.
Kép forrása: Mozgásvilág
Felkészülés szempontjából szoktam indulni futóversenyeken és kerékpárversenyeken, korábban úszóversenyeken is, de ebben az évben időhiány miatt egyre kevésbé férnek ezek bele. Hazai versenyek közül idén csak a triatlon ob-n indultam el, amit a felnőtt kategóriában meg is nyertem.
Az alapvető különbséget abban látom, hogy a magyar versenyek általában vidéken kerülnek megrendezésre, mint pl. a Káptalantóti vagy a Kaszói duatlon, vagy a Balassagyarmati verseny, melyeknek mind megvan a maguk a hangulata. Ezzel szemben külföldön előszeretettel viszik be a versenyeket a városokba, egész pontosan a városközpontba. Pl. Hamburg belvárosában több 10 000 vagy akár 100 000 szurkoló is összegyűlhet, amely extra doppingot ad versenyzés közben. A hazai vidéki versenyeken azonban a csapatban több lehetőség volt a bandázásra, a nagyvárosi versenyeken ez már nem annyira megvalósítható. Az amatőröknek mindenképpen azt javasolnám, hogy olyan versenyeken induljanak, amiket maradéktalanul tudnak élvezni. A megfelelő körülmények létrehozásában a szervezőknek van a legnagyobb felelősségük. Én mindig elégedett voltam a magyar versenyekkel, amíg még itthon versenyeztem.
Ami az itthoni és külföldi versenyekre egyaránt igaz, hogy az útminőség mindkét helyszínen lehet rosszabb. Mondjuk a triatlon versenyen sosem ideálisak teljesen a körülmények, de ezért is jó szerintem. Sőt, egyes triatlon versenyek el is mennek extrém irányba, pl. a WTS versenyek. Ennek egyik példája az Abu Dhabi Forma1-es pályáján rendezett verseny, ahol az eső-olaj-homok kombinációval gyűlt meg a bajunk, ami iszonyatosan csúszóssá, ezzel igen veszélyessé tette a pályát - szerintem elég nagy hiba, hogy ilyet megengednek.
Mindenképpen a csapattagokkal és a barátokkal való találkozás, közvetlen hangulat. Nekem ez volt az egyik kedvencem, amit a magyar versenyeken éreztem, amolyan kirándulós hangulat volt számomra. Nekem még most is az a legfontosabb, amit észre vettem magamon, hogy nem akkor vagyok a legjobb, amikor a legtöbbet edzem, vagy a legkeményebben készülök, hanem amikor úgy csinálom mindezt, hogy mellette élvezem is. Egyébként ez az edzőm egyik legfontosabb mondása is, amit igyekezett belém nevelni, hogy élvezni kell és akkor menni fog. Fontos, hogy az amatőrökben is meglegyen ez az érzés, hogy élvezetből versenyezzenek és ne kényszerből.
Nagyon fontos arra figyelni, hogy jobban beosszák az erejüket, vagy eleve úgy készüljenek, hogy a végére is maradjon még kraft. Mindenki tudja magáról, hogy mennyit bír, vagy hol érkezik el a teljesítőképesség határa, arra kell összpontosítani, hogy a kereteken belül maradjunk. Bár az rám is igaz, hogy a versenyeken mindig többet bírok, mint az edzéseken, ezt biztosan a versenydrukk okozza.
Kép forrása: Mozgásvilág
A felszerelést illetően a legfontosabb az összeszokottság, ebből a szempontból nagyon nem lehet mellényúlni a triatlonban. Klasszikus országúti kerékpár is alkalmas lehet, ha megvan a kellő összhang. Az a lényeg, hogy aki versenyez, az rendesen tudja kezelni és hogy nagyon hozzá legyen szokva az eszközeihez, ugyanez igaz a futócipőre is: nekem van külön verseny futócipőm, mert mindig fontos volt, hogy a versenyen könnyebb cipőben fussak. Az edzéseken érdemes mindent begyakorolni, pl. a depózásokat rengeteget gyakoroltam, sőt még most is sokszor. Személyes titkom pl. a futócipőnél fűző helyett kalapgumit használok. Lehet amúgy kifejezetten triatlonos cipőfűzőket kapni, de én a kalapgumira esküszöm!
Nehéz kérdés, igazából nincs olyan dolog, amit ne szeretnék benne legjobban :). Amikor először ráültem a bringára, olyan érzésem volt, mintha egy Ferrariba szálltam volna be. Iszonyatosan könnyed, nagyon merev, nagyon nagy élmény vele minden edzés, mindegy, hogy milyen terepen megyek vele, vagy milyen időben. Nagyon gyors és versenyeken ennél jobb kerékpárt nem tudok elképzelni.
Mindenképpen ajánlanám, már csak az élmény szempontjából is. Nem csak azért, mert a legjobb teljesítményt tudjuk vele kihozni magunkból, hanem csupán a tekerési élmény miatt is. Emiatt tulajdonképpen mindenkinek ajánlom.
A legjobban Pécsen szeretek edzeni (Orfű környékét is nagyon szeretem). Ugyan a versenyek miatt sokat utazom, de mindig szeretek hazatérni és otthon készülni, pl. a Mecsekben, ahol hegyes szakaszokkal tarkítva általában 50-60 kilométert tekerek, illetve vannak sík edzőköreim, amelyek 90-130 km hosszúak. Télen pedig a Kanári szigetek az edzőtábor helyszíne.
Kép forrása: Mozgásvilág
Triatlon versenyzőként számomra mindig az edzés a legfontosabb. Minden edzésnek pihenten fogok neki, nekem nem nagyon fér bele a bulizás. Részemről ez lemondás ugyan, de nem áldozat, főleg egy olyan cél érdekében, ami nekem mindennél fontosabb. Természetesen kikapcsolódásnak is lennie kell, én is gyakran találkozom a barátaimmal. A lényeg, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Ráadásul nagyon jó kapcsolatom van az edzőmmel, akivel egy hullámhosszon vagyunk, így még eredményesebb a közös munka.
