- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
2010-óta figyelem, tesztelem az elektromos kerékpárokat, de belépő szintű kerékpár nagyon ritkán járt nálam, inkább az 5000 EUR fölötti kategória az amit tesztre kapunk, hiszen ezekben vannak újdonságok, technikai csemegék. Női vázas pedelecet pedig először hoztam el. Az Adriatica E1 egy bőven félmillió forint alatti fogyasztói árú bringa, és hát komoly fenntartásaim voltak vele szemben (mint általában minden belépő szintű termékkel), hiszen egy rendes nyomatékszenzoros középmotor önmagában 400.000 forint körül van! Viszont erre az Adriaticára könnyedén fel tudod venni az állami támogatásból a 100.000 forintot, amit a pedálszenzoros gépekre adnak. Úgy meg már csak 359.990 Ft az ára.
Éppen ezért semmit sem árultam el a páromnak, csak odaadtam, hogy használja. Túl nagy bonyolultság nincsen a vezérlőjén, ki-be kapcsoló, és három rásegítési fokozat, illetve akku töltöttség kijelzés. A bringa igazi erőpróbája egy balatoni bringatúra volt, egy szakaszon földutakkal tarkítva. Ilyenkor általában a technikai dolgokat szoktam ecsetelni, illetve az alkatrészeket, de itt jött a csavar a történetben. Ugyanis tetszett neki, meg volt vele elégedve, és azt mondta, hogy simán elfogadná városi bringának. Nos itt van a jelentős eltérés a női és férfi gondolkodás között. Előbbiek ugyanis nem igazán foglalkoznak a műszaki tartalommal, sőt! Volt már alatta háromszor ennyibe kerülő csúcs trekking ebike is, tehát némi összehasonlítási alap van. De a nőket nem nyűgözi le az egérmozi a kormányon, a sok nyomógombos Bosch vezérlő vagy az elektromos vezérlésű, fokozatmentes Enviolo agyváltó. Ez csak nekünk férfiaknak szempont. Nekik az egyszerű kezelhetőség, és persze a kinézet számít.
Mikor megkérdeztem melyik a szebb bringa, ez vagy a prémium német trekking ebike, jött a válasz, hogy ez, mert ez kecses, olyan nőies, nem olyan, mint egy tank… Ne keressünk logikát ezekben a dolgokban, egyszerűen a nők full más érvrendszer mentén gondolkodnak, és döntenek! Ha láttad esetleg Csányi Sándor-Hogyan értsük félre a nőket? című előadását, akkor érteni fogod mire gondolok. Ezért is mondom, hogy nagyon fontos a próba a vásárlás előtt, hiszen nem tudod melyik lesz a nyerő. Szóval lesarkítva, megúszhatsz egy bringavásárlást 5 kilóból is másfél millió helyett. Szóval nálunk nyerő lett az Adriatica, mivel „tette a dolgát” anélkül, hogy foglalkozni kellett volna vele. A motor szerinte bőven elég erővel rendelkezik, maximális fokozatra fel sem rakta még az emelkedőkön sem! Egyetlen negatívumot kaptam, mégpedig a hátsó fékkel kapcsolatban, mert annak a fékereje nagyon halovány.
Innen már elég ha csak mi srácok olvassuk tovább. Hogyan férhet bele 450-be egy korrekt elektromos kerékpár? Hát úgy, hogy spórolni kell mindenen, de úgy, hogy ne essen csorba a végeredményen. Nyilván középmotort ne is keressünk benne, egy pedálfordulat érzékelős, hátsó agymotoros rendszer dolgozik benne 468 Wh-s Li-Ion akkumulátorral. Az agymotor egy full egyszerű szerkezet, szénkefe nélküli, tehát karbantartást nem igényel, de van neki egy fordulatszám tartománya amiben jó a hatásfoka. Az akkumulátor kapacitása nem kirívó ma, de nem is kevés, még mindig sok komoly trekkingben 500 Wh-s található, attól pedig alig marad el. Pontos hatótávolságot nem tudunk, de 30 km-en, benne egy tihanyi heggyel éppen hogy elfogyott egy egységnyi energia, így vélhetően 70-80 km körül alakulhat testsúlytól, rásegítési fokozattól, és szintkülönbségtől függően.
Az alkatrészeknél se keressünk agyváltót, vagy egyéb nyalánkságokat, itt centeken kell sakkoznia az Excel táblában a mérnököknek, mivel nagyon árérzékeny ez a kategória. A teleszkóp egy névtelen modell, de hozza azt amit egy alap RST vagy Suntour. Rugózik. Szerencsére a váltórendszeren olyan tekintetben nem spóroltak, hogy teljes Shimano került rá, még a lánckeréksor is Shimano, így teljesen normális a váltás. Sajnos ezt sok gyártó elszúrja itt, és megpróbálnak még olcsóbb kínai vackokat tenni rá. Nagy hiba lenne. A kerekek menetes agyakra épülnek, de teljesen rendben vannak.
A váz alumíniumból készül, és részben rejtetten futnak benne a kábelek. Elöl egy kosár is helyet kapott, és van rajta első-hátsó lámpa is, bár elemes kivitelűek, nincsen agydinamó, vagy akkumulátorra kötés. A kormányszár szöge állítható, a nyereg kényelmes. A hátsó fék az tényleg nagyon halványan fog, ezt erős kritikával illetném, de van egy szerencse a dologban. Nem a felnik fékfelületén, és nem is a fékeken múlik a dolog, mivel elől full patent a fékhatás. A végig bowdenházban vezetett vélhetően felejtős minőségű ház+fékkábel a ludas benne. Ezt már vásárláskor érdemes valami rendes Shimano-ra cseréltetni, és nem lesz gond.
Persze én is mentem az E1-el, kíváncsi voltam milyen. Nekem furcsa volt, hogy az agymotor csak 5 km/h környékén kapcsolódik be a hajtásba, bár ez egyébiránt előnyös, mert sok agymotoros bringa rögtön teljes tolóerővel megindít, és nem biztos, hogy ez a biztonságos módja az elindulásnak. Mivel nincsen nyomaték szenzor, ezért csak 1/0 van vagyis hajt/nem hajt. Jobb az ilyen vezérlés, mert lassan kanyarodva, elindulva nem ér meglepetés. A motor maga tényleg erős, bár pontos adat nincsen, én a legerősebb fokozatban olyan 30-40 Nm környékére saccolom. A hattyú formájú váz ellenére egész merev a váz, pedig könnyű sem vagyok, ezért is jön jól, hogy nem acélból, hanem aluból készül, mert a tévhittel ellentétben a nagy előnye nem a súly szempontjából van, hanem a merevségből.
Szóval aki belépő szintű bringát keres de olyat ami sokáig kiszolgálhatja a munkába ingázást, vagy városi jövés-menést, esetleg egy hétvégi bringatúrát, annak jó választás lehet. Ha kicsit komolyabbat néznél, akkor ott az Adriatica New Age már nyomatékszenzoros Ananda középmotorral, amire már 180.000 forintos állami támogatás igényelhető, így a 479.999 Ft fog szemben állni a 359.990-nel. Nem biztos, hogy mindenkinek megéri a 120.000 Ft-os ártöbbletet, de lehet, hogy igen, hiszen ahogy láthatod, ez is elég lehet a boldogsághoz!
