- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Még a versenyzők és haladó bringások túlnyomó része is bizonytalan, amikor a helyes kerékpárbeállításról van szó, hát még az egyszerű halandó, aki olyan szempontok alapján választ, mint az ár, felszereltség, márka, kinézet, haverok ajánlása, stb. Ezért hát előfordul, hogy az ember kerékpárja esetleg nincs tökéletesen testre szabva és ilyenkor jön jól egy "bringaszabó", vagyis egy szakértő "kerékpár-beállító".
Két biciklim és én lehetőséget kaptunk, hogy beguruljunk az Ensport laborjába, ahol az amúgy rendkívül népszerű teljesítménydiagnosztika és futótechnika elemzés, edzéstervezés és dietetika mellett bringabeállítással is foglalkoznak. A harmadik biciklim, aki ugyan végigment a Salz több rövid-közepes távján, nem kapott invitálást, de őt általában nem is veszik kerékpárszámba, mivel szegényke csak egy excross, jelenleg trekking.
Szóval, velem jött az acélvázas, számomra, de nélkülem épített Giant országútim, és az életét korábban tesztbringaként tengető, ma már boldog gazdás Cube Acid, aki egy elsőtelós, Deore és SLX felszereltségű 2016-os alu monti. Tehát kétségtelen, hogy
nem kacsalábon forgó palotákkal, hanem amolyan használati biciklikkel érkeztem.
Kép forrása: Baumann Viola - Mozgásvilág.hu
Az ensportos lányok-fiúk Újpesten, a Károlyi István utcában várják a delikvenseket egy nagyon kellemes stúdióban-laborban. Természetesen van öltöző és zuhanyzó, nyilván az állapotfelmérésre és teljesítménydiagnosztikára érkezőkre gondolva, mert a biciklibeállítás közben nem fogunk megizzadni. Maga a szeánsz 90-120 perc, és ez alatt az idő alatt én két bringát is felmérethettem.
Az egész egy ideális magánpraxisra hasonlít, ahol minden nagyon profi, tudományosan alátámasztott, a vendéget akkor is vendégként kezelik, ha erre nem szolgált rá, és ahol mindent elmagyaráznak, ami az alanyt érinti.
Illik tiszta keróval érkezni, érthető okokból. Egyrészt, kellemetlen, ha minden megjelent után fél kiló sár marad a fotóstúdióra emlékeztető, szőnyeges szobában, másrészt a beállítás közben hozzá kell nyúlni a kerékpárokhoz, így nem árt, ha a csavar helyén nem csak egy odaszáradt sárdarab van. Emellett pontosan befutni is dicséretes, mivel nem fognak kidobni minket a mérés közepén, viszont az utánunk levő is ugyanannyit fizet, mint mi, és lehet, hogy nincs plusz 40 perce. Más kérdés, hogy semmi miatt nem fognak ránk szólni, mert tényleg nagyon profik és kedvesek.
Az ún. dinamikus beállítás során az a lényeg, hogy nemcsak ülünk a nyeregben és méricskélnek, hanem tekerni kell. Így nagyjából valós körülmények között mérhető fel kettőnk (ti. a bicikli és gazdája) kapcsolata. Míg másodpercekig megpróbálhatjuk máshogy tartani magunkat, néhány perc alatt azért többnyire fény derül a turpisságokra.
Kép forrása: Baumann Viola - Mozgásvilág.hu
A beállítás elején beszélgetésre kerül sor, ahol beszámolhatunk a bringás előéletünkről, céljainkról, és persze arról, hogy érezzük magunkat a paripán. A szakember, ez esetben a szuper kedves Simon Péter tényleg nagy odafigyeléssel foglalkozik velünk, kérdéseket is feltesz, de mi is faggathatjuk őt a saját problémáinkkal kapcsolatban (mármint ami a tekerésről szól). Ezután markerpontok kerülnek az ízületi forgáspontjainkra, így a bokánkra, térdünkre, csípőnkre, a csuklónkra, a könyökünkre és a vállunkra. Ezek segítik majd a számítógépet a szögek pontos kiszámításában.
Kényelem - aerodinamika - ergonómia
A mérések során igazából három szempontot vesznek figyelembe, és valójában hiába léteznek ideális beállítások, a végső optimális paraméterek mindig is emberfüggők maradnak. Szóval, a beállítás során a kényelem, az aerodinamika és az ergonómia a három fő szempont.
Először az acél országútim került rá a görgőre, és némi méricskélés után rá kellett ülnöm, majd rövid ideig hajtanom. Eközben két kamera is vette a mozgásomat, majd leszállva a bringáról, vissza is nézhettem, hogy mutatok tekerés közben. Mint kiderült, a frizurámra több gondot kéne fordítanom, és a ráncolódó felső sem előnyös, majd szólok is a főnöknek, hogy erre figyeljen a legközelebbi pólórendelésnél. Ezenkívül azonban arra is fény derült, hogy rohadt messze van a fékkar a nyergemtől, hogy spiccesen tekerek, és hogy nem valami aerodinamikus a testtartásom, igaz, valahol a reggelinek is el kellett férnie. A számítógép és Péter kirajzolta a lábfejem hajlásszögét, ami nyilván nem volt az ideális, a könyökszögemnél pedig szintén egyértelműen megmutatkozott, hogy nem érem el a kormányt. Egész pontosan én a kosszarv tetejére támaszkodva szoktam tekerni, most pedig elöl kellett megfognom a fékkarnál, amiről bármikor aláírom, hogy nem kényelmes. Péter azt a következtetést vonta le, hogy hosszú a stucni, és ki kéne cserélni egy kétcentivel rövidebbre; hogy féllábas gyakorlatokat kéne végeznem, ahol muszáj lesz jobban lenyomni a sarkam, és hogy meg kéne emelni az ülésemet. Ezt ugyan egyesült erővel percekig próbáltuk kivitelezni, de ez alkalommal a Giant megmakacsolta magát, mi pedig vesztettünk.
Kép forrása: Baumann Viola - Mozgásvilág.hu
A váz lehetőségeit kimaxolva, a versenybicikli elmehetett pihenni, és a monti került a helyére. A különböző távolságok statikus megmérése után ismét felültem tekerni egyet, hogy szép videók készülhessenek rólam. Ezután odaültem a gép elé, hogy kiértékeljük, mit látni a szögekből. Csodák csodája, itt is spiccesen pedáloztam, és más szögeim is eltértek az ideálistól, de az legalább kiderült, hogy a bringa mérete pont nekem való, ami szerencse, mert nem szerettem volna lefűrészelni belőle. Mivel a lábam és a felsőtestem hajlásszöge is csak közelített a megfelelő tartományhoz, Péter ismét a nyeregcső-emelés mellett döntött, és újabb tekerés után látszott, hogy jó irányba alakulnak a dolgok.
Közben mindenféléről lehetett kérdezni is, és a szakember magától is ellátott egy csomó jótanáccsal, amik – nekem legalábbis – legalább olyan hasznosak voltak, mint maga a beállítás. Ráadásul nem voltam könnyű alany, egyrészt, mert taposó pedállal érkeztem, másrészt, mert nincsenek konkrét céljaim, csak szeretek úgy biciklizni, hogy ne fájjon semmim, harmadrészt, mert elég jól alkalmazkodom, és kis kényelmetlenségek nem nagyon zavarnak, így Péter hiába kérdezgette, mennyire kényelmes a nyereg. Bocs.
Ami tök szuper, hogy a 90 perces állításnak köszönhetően némi gyakorlással, szinte edzés nélkül is elérhetem majd, hogy hatékonyabbá váljon a tekerésem, így már nemcsak dugóban fogom leelőzni az autókat. Meg azt is jó volt megtudni, hogy az ősszel beszerzett montim maradhat, és hűséges társ lesz a tájbringa edzéseken, ráadásul később ugyan lehet még szükség apróbb korrekciókra, ti. ha már eleget fejlődött a technikám, de addig is, egy egycentis emeléssel máris ideálisabbak lettek a szögeim. Nekem mellesleg leginkább a kényelem volt a fő kérdés, de ha esetleg rendes eredményeket is el szeretnék érni, akkor még több hasznát venném a szolgáltatásnak.
Ez alapján azt gondolom, hogy az jár igazán jól az Ensport laborjában, aki fejlődni szeretne, vagy akinek fáj, zsibbad valamije a bringán, és nem tudja, mi okozhatja ezt.
Versenyzőként mondjuk baromira megéri, mert ki ne akarna perceket javítani az idején pár egyszerű, ámde tudományosan megalapozott és kísérletileg bármikor megismételhető mérés és állítás segítségével?!
Meg annak is abszolút megéri, aki mondjuk vesz egy jobb bringát, mert pár rosszul beállított távolsággal pont lenullázza a befektetett többszázezer forintos többletet.
És hát, ha csak szeretnénk egyszer látni magunkat tekerés közben, vagy örülnénk, ha profi tanácsokat kapnánk, és csak ránk figyelnének két órán keresztül, azt is megkaphatjuk az Ensportnál. Aki nem hiszi, járjon utána!
