Érdekességek a Tourról

Egyének és csapatok
1903-ban az első szakasz előtt 60 kerekes úgy állt rajthoz, hogy senki nem tudta, hogy mi vár rá. Sem a szponzorált kerekesek, sem pedig azok, akik csak egy jót akartak bringázni. 1907-re teljesen egyértelmű lett, hogy a szponzorált csapatok dominálják a versenyt hivatásos versenyzőikkel. Az úgy nevezett „poinçonnées”, vagyis kiegészítő csoport adta a mezőny tömegét, ők voltak az amatőrök, akiknek kerékpárt is a szervezők adtak. Nagy meglepetés volt, amikor Petit-Breton csapat nélkül nyerni tudott. 1909-re kettévált a mezőny a szponzorált profikra és amatőrökre, és az összetett eredmények mellett a két kategória győztesét is kihirdették. Ahogy teltek az évek, a Tour egyre inkább csapatverseny lett, ahol a csapattársak segítették a legjobb versenyzőt, néha úgy is, hogy tolták, amiért persze büntetés járt. 1938-ban aztán végleg eltörölték azt a szabályt, hogy egyéni versenyző indulhasson.

A reklám karaván
A verseny megálmodója, Henri Desgrange évről-évre változtatott a versenyen. Néha feje tetejére állított mindent csak azért, hogy érdekesebbé tegye a Tourt. 1927-ben bevezette azt a szabályt, hogy a csapatok külön induljanak, egymástól elkülönítve. Ezzel a húzásával azt akarta elérni, hogy már a sík szakaszokon is verseny alakuljon ki, és a gyengébbek ne tudjanak lógni az erősebbeken. 1930-ra rájött, hogy ezzel az akkori Alcyon csapatnak kedvez, hiszen olyan erősek, hogy nem engedtek át szinte senkinek sem egy-egy részsikert. Ezért 1930-ban visszatért a tömeges rajthoz, és terve az volt, hogy kiszorítja a kereskedelmi érdekeket a versenyt alakító taktikából, vagyis egyforma kerékpáron indított mindenkit. Ezzel a szponzori pénzeken alapuló csapatokat nemzeti együttesek váltották fel. Cserébe a támogatóknak Desgrange felajánlotta, hogy a mezőny előtt haladva autóikon bemutathatják termékeiket a nézőknek. Így, először 1930-ban járt a mezőny előtt a reklámkaraván, ami mára már elengedhetetlen kelléke a show-nak.

Időbónusz
Az a tény, hogy mind az 1931-es, mind az 1932-es Tour de France ugyanolyan szabályokkal zajlott, már önmagában zavarhatta Desgrange-t . 1933-ra így újabb ötlettel állt elő: az időjóváírással. Az első három helyért négy, három, illetve két perces jóváírást lehetett kapni. Ha az első helyezett több mint három perces előnnyel érne célba, akkor további három perces jóváírásra számíthatott. Az új szabályok egy szoros küzdelmet magabiztos sikerré változtattak, hiszen a francia Leducq és a német Stoepel közt bónuszokkal együtt 24 perc 3 másodperces különbség alakult ki, míg időjóváírás nélkül ez mindössze 3 másodpercre sorvadt volna.

Doppingellenőrzések
A verseny első 50 évében a szervezők nem foglalkoztak azzal, ki mit szed be, csak azzal, hogy autót, vonatot, másik csapattársat ne használjon senki, vagy a korai években arra, hogy ne cseréljenek kerékpárt a résztvevők. 1967-ben a brit úriember, Tom Simpson a Mount Ventoux emelkedőjén rosszul lett, majd kórházba szállítása után meghalt. Zsebében amfetamint találtak, ami olyan erőfeszítést engedett meg neki, amibe belehalt. 1968-ban a szervezők szabályozni akarták a drogkérdést, mely a versenyzők hatalmas tiltakozását váltotta ki, melynek élén az olaszok és a korábbi bajnok Roger Pingeon állt. A francia sportminiszter is beszállt a vitába, és figyelmeztette a Tour valamennyi résztvevőjét, hogy törvényi kötelességük az ellenőrzéseken részt venni. A választás egyszerű volt, vagy a Tour szervezői ellenőrzik a versenyzőket, vagy a francia rendőrség. A kérdés innentől hamar eldőlt, a csapatok elfogadták az új szabályokat, és ezzel megkezdődtek a versenyen a doppingellenőrzések.