- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A történetünk mindenki számára látható része valahol 2019-ben kezdődik, amikor hosszas háttérmunkát követően egy lelkes bringás csapat meghirdette az első 5Peaks500 gravel túrát. A sikeres rendezvényen fellelkesedve, következő évben megszervezték az első Hungarian Divide névvel illetett önellátó kalandtúrát. Ezen már 1200 kilométeren 20 ezer körüli szint várta a teljes táv teljesítésére vállalkozókat, de még a féltávosoknak is bőséggel jutott ebből szint és táv egyaránt.
A rendezvény szervezői az Európában már sokéves tradícióval és nagy névvel rendelkező, extrém kihívásokat tartogató önellátó offroad kerékpáros túrákból merítettek ihletett, és titkon már talán ekkor arra gondoltak, hogy talán egyszer ezen rendezvények nívós társaságához csatlakozhat egy, a kishazánk „dombjain” megszervezett hasonló verseny is.
Talán pont ezen gondolat vezérelve az idei, egyben második Divide útvonala „finomhangolásával” a teljes távosokra már 1400 km és 24 000 m szint várt, melynek nagyobbik része az első féltávban rejtőzött.
Egy hosszútávú verseny önmagában is kihívás, hát még egy 1400 illetve 730 km-es. Ez a táv már nem csak fizikálisan terheli meg a szervezetet, de mentálisan is. A különböző minőségű terepek váltakozása, a nagy szintek miatt napról-napra erőteljesebb a fáradtság, de mindhiába, mert kellőképpen koncentrálni kell az útvonalra, és a felmerülő váratlan helyzetekben jó (olykor gyors) döntéseket kell hozni. Ráadásul jó esetben másodmagunk, SOLO kategória esetén pedig egyedül tekernek...
Azonban egy ilyen kihívás a test mellett a kerékpárt és a felszerelést is kikezdi. A Divide első fele tele van sziklás, köves, úttalan-utakkal, meredek felfelékkel és lejtőzésekkel. Itt könnyen defektelhetünk, törhet a váltófül, szakadhat a lánc, kophat el a fékbetét… Így fontos a megfelelő kerékpárválasztás is. Míg a Balaton Bike Derbyn egy gravel kerékpár kifejezetten nagy előnyt jelentett az mtbhez képest, addig a Divide extrém nehéz terepein már egy mountain bike tűnik gyorsabbnak és kényelmesebbnek, melyek megléte „aranyat” érhet!
Az igen hosszúra húzódó napok során rengeteg energiát égetünk, több liternyi folyadékot párologtatunk, amiket időben pótolnunk kell – és mivel ez egy önellátó verseny, mindezekről magunknak kell gondoskodni, ami igen nagy kihívás tud lenni egy ismeretlen terepen.
Ahhoz, hogy féltáv esetén 7, teljes táv esetében 12 nap alatt célba érjünk, a megfelelő pihenés is nagy kihívás. Számos lehetőségünk van: ezek közül a bivakolás a legsúlytakarékosabb választás, ám az ideális helyszín megválasztása kellő rutint és odafigyelést igényel, ráadásul ha minden helyzetben jól akarunk aludni, egy minőségi bivakzsák elengedhetetlen. A sátrazás már egy fokkal könnyebb, ám a kellően könnyű és kisméretű sátor kulcsfontosságú, hogy a túl nagy tömeg vagy a méret ne akadályozzon minket útközben. Ha pedig egy szálláson pihennénk meg, a kiírt útvonalhoz közeli szolgáltatót találni, igen nagy feladat – lévén csak egy éjszakára, arra is valamikor az éjjel folyamán érkeznénk, nem leszünk a nyerő vendégek lista élén.
És mindezeket egy az ideálistól nagyon eltérő időjárási körülmény drasztikusan meg tudja nehezíteni…
Mert ha jön az eső, akkor nem csak mi ázunk, de a bringánk, a felszerelésünk és az útvonal is. Az idei Divide harmadik napjának végén érte el az Északi-középhegységet az a markáns hidegfront, mely útja során bőven 20 mm feletti csapadékkal áztatta meg a földeket. Lévén a táv nagysága, ilyen versenyen garantáltan számos különböző jellegű tájegységet illetve vidéket fogunk érinteni, melyeken elkerülhetetlenül bele fogunk futni ilyenkor egy-egy olyan szakaszba, mely ragadós agyagos, a bringára pillanatok alatt több kilogrammnyi extra terhet rakodó, a kerekeket forgásképtelenné tevő talajjal fedett – mint amilyenhez hasonló a Divide nagyjából negyed távjánál fekvő Cserhát.
A mezőny rendkívül gyors része még az eső alatt úgy ahogy, de épp, át tudott haladni itt, ám a mezőny közepe az esőt követően érkezve már brutális kihívás és feladat elé nézett. Volt, aki hatalmas küzdelemben 8 kilométernyi távot tudott haladni bő 2 óra alatt… miközben aznapra olyan 140 km volt betervezve.
Felmerülhetne sokakban, hogy akkor miért nincs „B” opció, egy esős-útvonal, miért nem terelték el a szervezők a versenyzőket aszfaltra, mint más versenyeken? A válasz a szervezők által felépített, a verseny alapját képező filozófiájában leledzik: ez egy hosszútávú offroad kalandtúra, melyben minden, a hazánkra jellemző időjárási helyzet, valamint a könnyebbtől azt extrém nehéz terepig bármi előfordulhat, melyekre a résztvevőknek előre felkészülni, és az adott helyzetekhez alkalmazkodni kell.
Ebből is látszik, hogy nem csak egy lecsukom-a-rostélyt-és-tolom-a-wattokat-a-pedálba versenyről van szó. A Divide teljesítésének extrémitása nem a számokban rejlik... pontosabban, nem csak a számokban, hiszen még a féltáv 730 kilométeres távja és az ahhoz tartozó 13 500 m szint, 7 nap alatti teljesítése önmagában is nagy kihívás.
Számos tényezőre kell odafigyelni és felkészülni előre – sokszor a szervezőktől független forrásokból – és akkor még ott van a taktika és szerencse-faktor is. Hiszen pont az idei váratlanul és sok résztvevő számára rossz helyen érkező nagy esőzés mutatott erre rá. Taktikázva, a versenyzés fizikai valója mellett egy időjárás előrejelzést figyelve, az útvonalon várható talajokat előre ismerve akár taktikus lépések is hozhatók. Persze a szervezők részéről talán ennek előre kihangsúlyozása illetve kommunikációja még javítandó…
Úgy vélem, hogy a Hungarian Divide még sok kerékpárosnak fog meglepetést okozni, legfőképpen azon külföldről érkező résztvevők számára, akik „aha, Magyarország” gondolattal lekicsinyli hazánk domborzatában rejlő lehetőségeket, de épp úgy azoknak is, akik csak erőnlétből készülnek fel, de a teljesítéshez szükséges számos egyéb összetevőt figyelmen kívül hagyják.
A szervezők jó úton járnak ahhoz, hogy a Hungarian Divide rövid időn belül Európa legnehezebb, legnívósabb önellátó offroad kalandtúrái közé tartozzon. Persze, van még csiszolni pár dolgon, de az már most biztos, hogy az idei Divide minden teljesítője is hatalmas küzdőszellem, és a teljesítményük tiszteletet érdemel.
A szervezők következő rendezvénye a Bike Jam Fesztivál, ahova minden kerékpárosnak érdemes kilátogatni