- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Erősen próbálkozom objektív lenni, de ha az ember szerelmes, akkor nem olyan egyszerű. Igazából még nem sikerült rájönnöm, hogy mi fogott meg jobban - a kategória, vagy a kerékpár -, de az a legvalószínűbb, hogy mindkettő egyszerre.
Az úgy történt, hogy felajánlottak nekem egy tesztbringát, amire látatlanban rámondtam az OK-t, anélkül, hogy nagyon utána néztem volna - kifejezetten elfoglalt voltam akkoriban. Egyszer ránéztem a fotójára, amiről megállapítottam, hogy valami outi, a GT-védjegyű tripla-háromszögű vázzal, nem is tetszett kifejezetten. Aztán, amikor egy őszi hajnalon elhoztam Csepelről, akkor is csak annyit konstatáltam, hogy
Egy-két nappal később aztán elkezdtem ismerkedni Grade kisasszonnyal és összeállt a kép. Ez kérem szépen egy Gravel Bike (illetve, ahogy GT-éknél hívják, Enduroad) - viszonylag új kategória, a mountainbike és az országúti ötvözete ez utóbbi felől megközelítve.
Őszintén szólva máig nem jöttem rá, hogy pontosan mi a különbség a cyclocross bringákhoz képest és a nálam okosabbak sem tudtak erre kielégítő magyarázatot adni. Magamban úgy rendeztem le, hogy a gravel bike (enduroad) a cyclocross polgári változata, amivel nem a versenyzés, hanem a minden-terepen-túrázás a cél.
- ránézel, és azt gondolod, ez egy outi
- viszont outihoz képest ballonosabb gumiköpeny (akár durvább mintázattal is)
- tárcsafék, ami már nem meglepő aszfaltos környezetben sem
- szélesebb hely a villák között, saras terepkörülményeket feltételez
- outihoz képest a tengelytáv és a felsőcső hossza között jóval nagyobb a különbség, így a villák dőlésszöge is nagyobb.
- elferdített koskormány, ami lehet nem is gravel bike sajátosság, de lehet igen...
Mindez arra teszi képessé a bringát, hogy országúti kerékpárhoz hasonló dinamikával tekerhess aszfalton, de ne kelljen kerülnöd, ha a legrövidebb út sóderes, földes nyomvonalon visz keresztül, sőt. Egy monti létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen a köves, saras felfeléken, vagy a sziklás rázós lefeléken, de amikor közel szintben haladsz hosszan, a gravel bike verhetetlen lesz, ha száguldásról van szó.
A GT Grade vázát úgy tervezték, hogy az első-hátsó villák és a felső vázcső elnyelje a rázósabb út okozta rezgéseket és mindezt olyan pöpecül teszi, hogy mondjuk egy Naplás erdő szintű terepen fel sem merül a teleszkóp hiánya. Visszagondolva, legszívesebben visszamennék az Őrségbe és az ott felmért (vegyes aszfalt, döngölt út és terep) útvonalakat mind gravel bike-kal nyomnám le újra. Míg montival az aszfaltos szakaszok csak amolyan "gyorsan letudandó" átvezetőt jelentenek, addig
A koskormány görbülete nem egyszerűen saját maga alá kunkorodik, hanem kifelé eltolva, vagyis az alsó része szélesebb, mint a felső. Ezzel érezhetőbb különbség van a felső- és alsó fogás között, illetve a fékváltókar emiatt befelé dől, így a fogása valahol félúton van a megszokott fékváltókar és egy egyenes kormányé között. Nekem sem a kos-, sem az egyenes kormány nem szokatlan, így nem éreztem ennek a félállapotnak sem kifejezett előnyét, vagy hátrányát, tulajdonképpen (számomra) mindegy, viszont jól néz ki. Akiknek szokatlan a klasszikus koskormányos fogás, azoknak lehet kifejezetten bejön.
Az viszont egyértelmű, hogy fékváltókart rázós, technikásabb lejtőn jóval kényelmetlenebb kezelni, mint az egyenes kormány cock-pitjét. Míg montival elég egy-, vagy maximum két ujj a megfelelő fékezéshez, addig a fékváltókarhoz minimum kettő, de inkább három ujjra is szükség van, így kevésbé lesz biztos a kapaszkodás a kormányba.
A Continental slick gumik nedves, saras, sóderes és vizes aszfalton is elfogadhatóan tapadtak, mindemellett aszfalton hangtalanul forogtak. Nedves füvön és faleveleken viszont csúszott, mint a fene, úgyhogy aktívabb nedves terep- és kevesebb aszfalt-használatra valamelyik bordázott köpenyt érdemes használni. A tesztbringát belső gumikkal kaptam, de azok nélkül is használható, amivel némi súlyt lehet spórolni és a felütéses defekteknek is elejét lehet venni, ami sziklás terepen gyakorta előfordulhat.
Perverz érzés először rátérni a műútról az ösvényekre, de azonnal magával ragad.
Én a 105-ös szettel szerelt, full Carbon vázas modellt nyúzhattam, aminél már csak a Carbon Ultegra változat tud többet felmutatni. A paletta egészen az aluvázas, Claris-szettes összetételig lenyúlik - szélesebb rétegeknek elérhetővé téve így a gravel bike érzést - minden esetben tárcsafékkel. Szívesen kipróbálnám, hogy mit tud ugyanez a vázgeometria alumíniumból, mert azért annyira nem állok jól, hogy ez a felszereltség beleférjen a büdzsébe, az alu meg gondolom barátságosabb árcédulával jön.
Ennyire még sosem fájt, hogy vissza kell adnom egy tesztbringát, mert mind a gravel bike, mind a GT Grade örökre belopta magát a szívembe. A 105-ös karbon változat megjelenését nagyban meghatározza a karbon mintázat, némi ezüst és fekete csíkozással kiegészítve. Az ezüst elemek elsőre azt a hatást keltették, mintha fényvisszaverők lennének, de sajnos nem éltek ezzel a lehetőséggel. Egy visszafogott, ám részleteiben izgalmakat rejtő dizájnnal áldották meg.
Kéne!
