Gyereknevelés autó nélkül?

Nem. Ha valahol, egy erdő közepén tényleg nélkülözhetetlen az autó, mert onnan minden messze van, de Budapesten (vagy tetszőleges másik városban) élve tengernyi más lehetőségből válogathatunk.

Miért jó az autómentes élet a gyereknek?

Mert nem egy hátsó ülésbe bezárva ismeri meg a világot, minimális kilátással és mozgási lehetőséggel, passzív szemlélőként. Bármilyen más eszközzel közlekedik ugyanis, interakcióba kerül a környezetével: társaságban van (pl. egy buszon), látja a többi közlekedőt (az utcán integethet a szembejövő babakocsiban ülő gyereknek), és a szabad levegőn kapcsolatban van a külvilággal: látja, hallja, érzi, mi történik körülötte. Mindez rengeteg pozitívummal jár a gyerek fejlődése során – és nem mellesleg segít elkerülni a kütyüfüggőséget is (ugye ismerős a kocsiban ülő gyerek tablettel a kezében?), mert anélkül is elég inger éri útközben. És ami a legfontosabb: sokkal jobban élvezi az egészet.

Gyalog, tömegközlekedési eszközön, kerékpárral

A buszon, villamoson találkozhat olyan emberekkel (például a kisgyerekekért rajongó idősebb utastársakkal), akikkel máshol nem. A vonaton utazás pedig arra is jó, hogy kimozogja magát: bár gyereksarok itthon nincs, mint a dán vonatokon, de egy hosszú vagonban rengeteg felfedezni valót talál, és persze ott is megy az ismerkedés felnőttekkel, gyerekekkel egyaránt.

Gyereknevelés autó nélkül?-1

Forrás: Erdős Zoltán

Ami pedig még ennél is jobb - nyilván rövidebb távokon elsősorban, de kombinálni is lehet a közlekedési módokat - ha gyalog, biciklivel, rollerrel megyünk. Eleinte, illetve hosszabb távokon gyerekülésben, de kismotorral, futóbiciklivel közelebbi helyekre már kicsi kortól a saját erejéből, aztán egyre nagyobb távokon. Az így felnövő gyerekeknek kevesebb problémája lesz a tájékozódással, és sokkal jobban fogja ismerni, szeretni majd azt a környezetet, ahol él. És persze szabad levegőn van, mozog, vagyis egészségesebb, jobban elfárad. Persze azokon a helyeken, ahol még járda sincs, ez jelenthet kihívást. Ha igazán családbarát környezetet szeretnénk, akkor parkolók építése helyett sétáló- és játszóutcákra lenne a legnagyobb szükség.

Autómentes élet szülői szemmel

Az autóra tervezett, vagy annak gondolt világban sokszor extra gondolkodást igényel, hogy a gyerekkel hogyan jussunk el A-ból B-be. Nekünk nincs autónk, nem volt szükség rá eddig sem. Városban élve egyszerűen egy felesleges pénztemető. De azt nem gondoltam volna, hogy mindjárt a születés után pár nappal már ezzel kell szembesülni: az újszülöttet autóval „szokás” hazavinni. Kisebb sokk, de oké, legyen (egy barátunk kisegített). Értem én, hogy fertőzésveszély, egyebek, de valószínűleg nem tettük volna ki óriási veszélynek, ha villamosra szálltunk volna vele. Szerencsére ez aztán nem vált szokássá - de 1-2 ilyen alkalom miatt nem is érdemes autót tartani.

Gyereknevelés autó nélkül?-2

Forrás: Erdős Zoltán

Budapest egy viszonylag átlagos pontján lakunk. Nem a belváros, nem is a legtávolabbi külváros. Értelmes kompromisszumot kötöttünk azzal, hogy egy Isten háta mögötti családi ház helyett egy nem túl nagy, de elegendő számú szobát tartalmazó földszinti lakásba költöztünk, amihez óriási terasz tartozik kertkapcsolattal. A belváros biciklivel és közösségi közlekedéssel is kb. 25 perc.

És akkor hogyan utazunk mégis?

A bicikli nyilván valamennyire időjárásfüggő is, de szakadó esőben amúgy se megyünk játszótérre vagy más szabadtéri helyre. A bölcsődéig így vagy bringával, vagy villamossal visszük a kicsit. Ez legtöbbször működik, de néha zavaró volt, hogy a normál bringa-gyerekülésben nem túl kényelmes aludni, nem tartja meg a fejet. Márpedig egy kisgyerekkel ez elő szokott fordulni, útközben meg különösen hajlamosak az elalvásra. Ezért is ruháztunk be egy gyerekszállító teherbringába - valójában egy meglévő teherbringát kellett „gyerekkompatibilissé” tenni, vagyis gyereküléssel, biztonsági övvel felszerelni -, ebben aludhat vígan. És így az eső vagy a tűző nap sem akadály, mert a babakocsi sportrészét is simán be lehet tenni a bringa ülőrészébe, annak meg van ernyője.

Gyereknevelés autó nélkül?-3

Forrás: Erdős Zoltán

A cargobringa hajtását elektromos rásegítés segíti, és szerencsére elfér az udvaron, egy töltés ára pedig nevetséges összeg a villanyszámlán. Nem kell figyelni a benzinárakat, és a karbantartás is filléres tétel egy autóhoz képest. És persze nincs vagányabb dolog, mint amikor apa cargobiciklivel hoz a bölcsibe-oviba.

Van pár kedvenc helyünk a városban, ahova nem is érdemes mással menni, mint biciklivel. A Római part vagy a Városliget ilyen. Utánozhatatlan élmény, amikor a panorámás vasúti hídon átkerekezve leérsz a kavicsos vízpartra - és ezt a gyerekedtől sem akarod elvenni. 

De nem mindig a bringa a nyerő

Például ha nincs hova letenni vagy rossz az idő. Mi nagyon elégedettek vagyunk a budapesti tömegközlekedéssel (egyébként aki külföldről jön, általában meglepődik, mármint pozitívan), az egyedüli probléma az akadálymentesség. Mivel sokféle járat van, általában találunk olyan kombinációt, ami alacsonypadlós (szerencsére a BudapestGo app tud ilyen beállítást), amikor mégsem, akkor próbálunk a kisebb, szuperkönnyű babakocsival menni.

Gyereknevelés autó nélkül?-4

Forrás: Erdős Zoltán

És a bevásárlás?

A gyerekkel együtt a bevásárolni való dolgok volumene is nő. És ugye bevásárolni csak autóval lehet (nem). Mi például otthon felosztjuk ezt a feladatot: amit messzebbről kell hozni és/vagy nehezebb, azt én hozom (ha kell, a teherbringával - használt holmik vásárlásakor, ha a város másik végében lakik az eladó, különösen hasznos), a közelieket megoldja a feleségem gyalog vagy villamossal - a babakocsi alja rengeteg mindent el tud nyelni. Ezen kívül gyakran élünk az online bevásárlás lehetőségével is - minek elmenni valamiért, időt pocsékolva, amit egyébként házhoz tudnak hozni?
Néha persze ki is kell mozdulni a városból, de – persze célponttól függően – ez is meglepően jól megoldható autó nélkül. Nálunk mindkét nagyszülő vidéken lakik, így vonattal szoktuk menni. Mivel most már a legtöbb InterCity vonalon vannak modern kocsik, családi fülkével, illetve színvonalasabb, tágas belsővel, ez valójában sokkal komfortosabb, mint egy autóban bezárva utazni. A másik nagyszülőhöz pedig általában a két testvér családja közösen, “telekocsival” megy (hétszemélyes autóval, ami ilyenkor szó szerint teljesen megtelik). 

A válasz egyszerű: nem kell annyi minden.

Gyereknevelés autó nélkül?-5

Forrás: Erdős Zoltán

Egyrészt a nagymamánál is van játék, takaró, könyv, a pelenkából sem hurcoljuk az egész csomagot, hanem mindkét helyen tartunk belőle, útközben meg elég az a pár dolog, ami addig leköti. Vannak bosszantó dolgok, pl. hogy még mindig nincs lift a legtöbb állomáson. Erre a megoldás az, hogy bőrönd helyett hátizsákot használok – a babakocsit persze cipelni kell, de ezzel pont bepótolható a hét közben kimaradt erőnléti edzés.

Ha máshova, hétvégi kiruccanásokra vagy nyaralni megyünk, azt is mindig meg tudtuk oldani így. És amikor felmerül, hogy a világvégi vadasparkba menjünk-e vagy inkább a szomszéd kerületben levő állatsimogatóba, akkor rájövünk, hogy az utóbbi sokkal jobb, hiszen egy kisgyereket felesleges hosszú utazással kínozni, a lényeg az élmény. Minél közelebbi, annál kevesebb macera, és annál jobban tud kötődni hozzá.

Egy kisgyerekkel együtt élve gyakran éljük át az ő nézőpontját, és ezekben az esetekben ez nagyon hasznos tanítássá válhat: ha le tudunk lassulni az ő tempójára, és nem reflexből a divatosnak gondolt kirándulóhelyre indulunk el, csak felfedezni a közvetlen környéket, sokat nyerhetünk. Magunknak és másoknak is.

Akadhatnak nyilván olyan pillanatok, amikor tényleg nagyon gyorsan kell valahova eljutni

Erre is van megoldás: taxinak hívják. És néha hasznos nyaralásokra is összeállni másokkal pár nap autóhasználat erejéig vagy bérelni egy kocsit. De biztos vagyok benne, hogy saját autó nélkül egyszerűbb, boldogabb az életünk – és hozzájárul ahhoz, hogy ne terheljük túlságosan a környezetünket szennyezőanyagokkal, zajjal és balesetekkel. No meg a megspórolt pénzt is sokkal hasznosabb dolgokra el tudjuk költeni, akár magunkra, akár a gyerekre.