Hogyan szabad/illik/szoktunk kerékpározni?

Ahogy az élet minden területén, úgy a kerékpározásban is megvannak a szabályok (írott és íratlan egyaránt). Előre szeretném leszögezni, hogy én cross trekking bringás vagyok, a cikkben megjelenő állítások nálam tapasztaltabb kerékpárosok elmesélései alapján születtek. Ha bárminemű hasonlóságot vélsz felfedezni a saját kerékpározási szokásaid és a leírtak között, az kizárólag a véletlen műve...

Van egy olyan mondás, miszerint: a kamionosok utálják az autósokat, az autósok a bicikliseket, a biciklisek a gyalogosokat, a gyalogosok pedig a galambokat. Nos, nincs ez másképp a különféle kerékpárosok esetében sem, a városi hiedelmek szerint a tápláléklánc tetején az országúti kerékpárosok állnak (montisoknak, túra- és városi bringásoknak felhördülni ér - a Szerk.).

Hogyan szabad/illik/szoktunk kerékpározni?-4

Forrás: Pexels

Hogyan konstatálják egymás jelenlétét a bringások?

Ha a közlekedés során egy országútis találkozik egy másik országútissal, akkor jellemzően intenek egymásnak. Abban az esetben, ha a két kerékpáros közül az egyik trekking bringát teker, akkor szinte biztos, hogy nem fognak egymásnak köszönni. Nagyjából ezt úgy kell elképzelni, mint a motoros kultúrában, ahol mindenféle-fajta, márkájú, lóerős paripát hajtó sofőr köszön egymásnak, de a robogósoknak már nem. Ez alól többnyire csak akkor van kivétel a kerékpárosok körében, ha mindketten bringás ruhában vannak, és jól látszik, hogy éppen edzenek. Ilyenkor néha még az országútis is int például a gravel kerékpárosnak.

Hogyan szabad/illik/szoktunk kerékpározni?-1

Forrás: Pexels

Úgy tartja a mondás, hogy a montisok közössége sokkal nyitottabb. Ha például egy montis találkozik szembe egy másik montissal, akkor lehetőségükhöz mérten nem csak köszönnek, de beszélgetésbe is elegyednek. Bár valljuk be, a lassabb tempó miatt erre még menet közben is több lehetőségük nyílik.

Ha félretesszük az előítéleteket, akkor összességében elmondható, hogy a kerékpár felhasználásának módja határozza meg leginkább az etikettet. El kell fogadni, hogy akkor fognak egymásnak köszönni a tekerő felek, ha mind a ketten edzeni vannak. Amennyiben csak hétvégi bringásként szeli valaki a kilométereket, akkor a saját nyitottságára van bízva, hogy szeretne-e integetni a szembejövő társának, vagy inkább csak csendesen elhaladna mellette. Megsértődni semmi esetre sem ajánlott! 

A városi kerékpározás anomáliái

A városon belüli közlekedéskor sokan éreznek késztetést a rivalizálásra. Ha egy bringás mellett elhalad egy gyorsabb kerékpáros, akkor az előbbi megpróbálja visszaelőzni, rááll a tempójára. Nagyon fontos szabály: kerékpározás közben ne mással foglalkozzunk, hanem a saját aktuális feladatunkkal, legyen ez akár kitűzött edzés cél, vagy az, hogy eljussunk biztonságosan A-ból B-be.

Hogyan szabad/illik/szoktunk kerékpározni?-3

Forrás: Pexels

Szélsőséges esetben előfordul, hogy az egyik kerékpáros leelőzi a másikat, majd a lassabb bringás rááll a gyorsabb szélárnyékára, ami által jóval könnyebben tud haladni. A profi kerékpárosok ezt udvariatlanságnak tartják, nem kifejezetten értik, hogy a susogós melegítőben száguldó hobbibringás miért érzi úgy, hogy épp a szavannában kell megküzdenie az általa kiszemelt nőstény oroszlánért. Az „etikett” szerint a lassabb bringásnak meg kellene kérdeznie, hogy követheti-e a szélárnyékában. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú manőverek eredményei igencsak megizzaszthatják a biztosítótársaságokat.

Alapvető udvariassági formának kellene lennie a jobboldalon történő közlekedésnek, hogy gyorsabb kerékpárosoknak ne kelljen fékezgetve szívni az előzéskor. Egy másik probléma, ha az éppen járni (vagyis kerékpározni) tanuló gyermek kerekezik egy sor legelején, mindenféle biztonsági szempontot felrúgva. Ez egyáltalán nem okés, sőt, kifejezetten balesetveszélyes, mivel a gyermek nem feltétlenül tudja, hogy merre kell menni, illetve milyen kresz szabályoknak kell megfelelni. A hosszú élet titka, ha inkább középen halad (mármint nem az úttesten, hanem a kerékpáros konvojban), hogy elölről és hátulról is védve legyen egy-egy felnőtt által. 

Hogyan szabad/illik/szoktunk kerékpározni?-5

Forrás: Pexels

Keveredés más fajokkal (Kerékpár VS Autó)

Képzeljük magunkat egy kicsit az autósok helyébe (oké, tudjuk, hogy nincsenek "autósok" és "kerékpárosok", csak "közlekedők", de azért na - a Szerk.)! Senki ne mondja, hogy nem idegörlő, amikor a 90-es sebességhatár harmadával tud több száz méteren keresztül haladni, mert képtelen megelőzni az edzésen résztvevő országútis csapatot. Nagy csoportos edzésnél alapvető szabály lenne, hogy egyes sorban kell hajtani. Így lehet hatékonyan minimalizálni a balesetek kockázatát, különösképpen, amikor szűk országúton történik a közlekedés. De hát ki szereti az előírásokat? A gyakorlatban ez sokszor nem valósul meg, jellemzően inkább kettes sorban haladnak a kerékpárosok, ami alapvetően (legalábbis a Földnek ezen területén) szabálytalan. Bizonyos távolabbi területeken élő egyedek kifejlesztették, hogy praktikussági okból egymás mellett akár 3-4 kerékpáros is haladhat párhuzamosan. Ennek előnye az, hogy így a hosszú kígyó helyett, egy autó alapterületét elfoglaló organizmust kell a gépjárműveknek előzniük, ami adott esetben rövidebb és praktikusabb.

Hogyan szabad/illik/szoktunk kerékpározni?-6

Forrás: Pexels

Mi tehát mindebből a tanulság? Legalább annyi, hogy minden írott és íratlan szabálynak akkor van értelme, ha közlekedés résztvevői kellő tisztelettel és megértéssel fordulnak egymás felé. Legyen szó kamionosról, buszvezetőről, taxisról, autósofőrről, országúti vagy montis kerékpárosról, rolleresről, gyalogosról (és még sorolhatnám)...

És ne feledd! A hülye nem attól lesz hülye, hogy miként közlekedik, hanem simán csak attól, hogy hülye...

Hogyan szabad/illik/szoktunk kerékpározni?-2

Forrás: Pexels