Hogyan válassz gyerekbringát!?

Gyermek kerékpár választás

"Bringázni bármivel lehet", ez tény. Mármint akkor, ha annak a bárminek van két kereke, az egyiket (lehetőleg az elsőt) lehet forgatni irányváltás céljából és van mód a hajtásra (jó esetben pedállal, rosszabb esetben lábbal). Nem magas elvárások, de a minimumhoz szükségesek. Az már más kérdés, hogy mennyire lesz komfortos és főképp biztonságos az élmény.

Ha már a biztonság szóba került... A felnőttek is el tudnak dőlni bringázás közben (saját tapasztalat), hát még a gyerekek, akik csak épphogy tanulgatják a kétkerekű játékot. Szóval arra próbálok utalni, hogy van elég veszély, ami a lurkóra leselkedik, nem kell ezt azzal tetézni, hogy eleve veszélyes járgányt adunk alá. Gondolok itt arra, hogy nem szaküzletből, nem szakszerűen gyártott és összeszerelt kerékpárt véletlenül se! Akkor sem, ha ingyen adják!

Nyílván, mindenkinek másként domborodik (vagy éppen homorodik) a pénztárcája, de egyrészt van az a szint, amiért szó szerint pénzkidobás egyetlen forintot is adni, másrészt lehet jó minőségű (maximum használt) bringát ésszerű összegekért is venni. Csak szánd rá az időt és ne az akciós darált hús kipakolásával bajlódó árufeltöltőtől kérj segítséget, hanem egy kerékpár szaküzlet szakértő eladójától, akár többtől is. Ha így jársz el, sokat tettél azért, hogy a minőségre ne legyen panasz.

A komfort sok mindenen múlik, többek között - és főként - a megfelelő méretválasztáson. Nem fogom megmondani a tutit, hogy a Te gyerekednek milyen méretű bringát válassz, mert ezt a kor, a magasság és a testalkat is nagyban befolyásolja. Hozzávetőlegesen elmondható, hogy a 12"-es a 2-4 éveseknek, a 14"-es a 3-5 év közöttieknek, a 16"-os a 4-7 éveseknek, a 20"-as 6-tól 9 éves korig, míg a 24"-es kb 8-11 éves korban az ideális.

A legbiztosabb a dolgodban akkor leszel, ha ráülteted utódodat a kiszemelt járgányra. Fogja meg két kézzel a kormányt és csekkold le a lába és a föld közötti kapcsolatot. Legalább a lábujjainak érniük kell a földet, de a legjobb, ha az egész talpa leér. És persze az ülés és a kormány között ne legyen akkora távolság, hogy hason kelljen hozzá feküdnie. A bringán átlépve, álló helyzetben a felsőcső és a lágyék között legyen 3-5cm szabad hely, mert hirtelen megállásnál szükség lesz a térre.

Nézd meg továbbá azt is, hogy tekerés közben a gyerek térde és az elfordított kormányvég nem érintkezik-e, mert bizony lassú haladásnál, szlalomozgatás közben - pláne pótkerekes bringán - ez könnyen vezethet balesethez.

Nem javaslom, hogy a "majd belenő" elv alapján nagyobb bringát válasszatok, legalábbis úgy ne, hogy azelőtt már használatba is vegye, minthogy megtörtént volna a "belenövés". Kényelmetlen, veszélyes és könnyen elveheti a gyerek kedvét a bringázástól. DE! Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy ezt könnyebb mondani, mint betartani, hiszen a gyerekek iszonyú gyorsan nőnek és az is lehet, hogy 12"-es bringa után rögtön a 16"-os lesz jó. Úgyhogy úgy fogalmaznék inkább, hogy törekedj rá!

A méret- és az ár kérdésénél gondolj arra is, hogy - ha tervezed még persze - nem csak egy gyerek fogja használni, vagy ha mégis, akkor miután kinőtte, könnyen el tudod adni apró-hirdető oldalakon, vagy egyes esetekben még a szaküzlet is beszámíthatja egy nagyobb bringa árába (mármint a bringát, nem a gyereket).

A lábbal hajtós és a pótkerék

Eltérő vélemények léteznek a lábbal hajtós bringák és a pótkerék szükségességét illetően. A lábbal hajtósok erőssége a finom átmenet a stabil lábbal hajtósok és az "eldőlős" bringák között. Hasonló a mozgás, de már közbelép az egyensúlyozás szükségessége.

Spórolás és praktikum címszó alatt sokan választják azt a megoldást, hogy a gyerekbringáról egyszerűen (persze ehhez sem árt érteni) leszerelik a pedált, így kész is van a lábbal hajtós "eldőlős" járgány. Ennek előnye egyértelműen a pénztárcán érezhető, jellemzően viszont jelentős különbség van súlyban egy lecsupaszított bringa és egy gyárilag lábhajtásos járgány között. Nagyobb amortizációval is kell számolni, mert eleinte több külső behatás éri a járgányt (eldől, nekimegy valaminek, stb.), amin jóval több elrontható alkatrész van, mint egy végletekig egyszerű lábbalhajtós gépen.

A pótkerék létjogosultságáról is megoszlanak a vélemények, amit nagyban befolyásol, hogy volt-e a gyereknek előtte lábbal hajtós eldőlős bringája, vagy sem...

A pótkerék hasznos, mert:
- A pedállal hajtás szintén gyakorlást igényel, ami nehezebb, ha közben egyensúlyozni is kell
- A pótkerék csak bizonyos dőlés esetén ér le, ergo az egyensúlyérzék is fejlődik közben

A pótkerék felesleges, mert:
- Egyenetlen terepen könnyen leakad és inkább megnehezíti a kölyök dolgát (gyökerek, buckák, ferde úttest, stb.)
- Kanyarban bedőlésnél szintén problémás lehet
- Könnyen elkényelmesedik tőle a gyermek és nagyon nehéz később leszoktatni róla

Kézifék, vagy kontra

Szintén visszakanyarodva a lábbal hajtós korszakra - már jó előre megtanulta gyermekünk, hogy a hajtás mellett a fékezést is lábbal oldja meg, így könnyen rá fog érezni a kontra használatára. Ezzel szemben a kézifék zavaró lehet számára és miközben azon gondolkozik, hogy hogyan is kéne használni, már neki is gurult a falnak. A mi véleményünk az, hogy mindenképp kontrás bringával kezdjen tanulni és a kéziféket csak később mutassuk meg neki. Minél egyszerűbb a bringa használata, annál könnyebb vele a tanulás és annál kevesebb a zavaró és a meghibásodásra hajlamos alkatrész. A kontrás bringa biztos használata után lehet aztán a kontra mellé felszerelni a kéziféket is, így párhuzamosan és biztonságosan tudja megtanulni a használatát.

Csak egy mondatban jegyzem meg, hogy véleményünk szerint 10 év alatti gyermeknél (hacsak nem versenyzőt akarunk nevelni belőle) felesleges váltót erőltetni. És újabb egy mondatban jegyzem meg, hogy a fentiek csupán személyes tapasztalatokon alapuló jótanácsok, biztosan vannak mások, akiknél más vált be.

Műszaki állapot

A szakszerviz ideális esetben eleve garancia arra, hogy műszakilag megfelelően felkészített bringát vásárolunk, de néhány alapvető dolgot nem árt átnéznünk.

Az első keréknek elvileg még akkor sem lenne szabad kiesnie a helyéről, ha a csavarok meglazultak. Emeljük fel a bringát és mozgassuk oldalirányba a kereket. Az a jó, ha stabilan, kotyogásmentesen rögzítve van és ha kézzel megpörgetjük, súrlódásmentesen forog.

A hajtókart a tövénél fogva mozgassuk meg, szintén a kotyogást ellenőrizve és csekkoljuk le azt is, hogy a pedálok könnyedén és szabadon forogjanak.

Akkor már régen baj van, ha a vázat kézzel el lehet deformálni és nézd meg hátulról azt is, hogy nincs-e valahol megcsavarodva, vagyis a két kerék egymáshoz képest egy vonalban van-e.

Jellemző probléma lehet továbbá, ha a kormány nincs megfelelően meghúzva. Fogd az első kereket a lábad közé és próbáld meg elfordítani a kormányt (nem kell izomból). Ha sikerült, akkor nem megfelelő a rögzítés.

Így a jó tanácsok végére érve még egyszer a legfontosabb jótanács: Kenyeret a péktől, kerékpárt a bringaboltból!