Ilyen volt a 19. Bükk Maraton

(X) - Támogatott tartalom

2019/08/09

2019. augusztus 4.-én lezajlott a 19. Bükk Hegyikerékpár Maraton az Egeres-völgyben.

Immár 19. alkalommal került megrendezésre a TOP Maraton sorozat részeként a Bükk Hegyikerékpár Maraton Felsőtárkányban, az Egeres-völgyben. A verseny reggelén verőfényes napsütés köszöntötte a versenyzőket, egy kósza esőfelhő sem állhatta útját a versenyzésnek ezen a napon.

A rajt pillanatai Forrás: (c) Bükk Maraton — A rajt pillanatai

Rövid táv, 38 km

Neruda Nándor és Neruda-Hegedüs Beáta beszámolója

A versenyen jól éreztük magunkat. A nevezési sátorban, a frissítőkön és a pályán értünk dolgozók munkájáért köszönettel tartozunk.

Elérkezett augusztus első hétvégéje, a program ismét adott volt számunkra. Az úti cél Felsőtárkány, Bükk Maraton. Immáron sokadjára vetünk részt a rendezvényen párommal, így tudtuk mire számíthatunk. Gyors pálya és a korábbi napok időjárásának köszönhetően kevesebb por, néhány helyen nagyobb pocsolya fogadott bennünket. Végtelen mennyiségű parkolóhely, mező, napsütötte WC-k és rétes fesztivál. A rövidtáv nyomvonala sok kihívást nem rejtett, így amatőröknek is könnyebben teljesíthető, bár mi szívesen vennénk több technikásabb szakaszt is.

A rendezvény helyszínére érkezéskor már megvolt az alaphangulat. A szpíker hangja nem volt ismerős, de az egész rendezvény során sok hasznos információval szolgált, meg voltunk vele elégedve. A rövidtáv pontban 10-kor elrajtolt. Az első hosszú mászás után (kb 14. km-nél) fogadott az egyetlen frissítő állomás, mely ezen a távon elegendő is. A pálya jelölés megfelelő volt egy elágazást leszámítva, mely nem volt teljesen egyértelmű, de emlékezetből tudtuk a helyes irányt. A kritikus lejtők végén voltak pályabírók, akikre számíthattunk baj esetén.

A célba érkezve szép emlékérmet kaptunk, mely manapság már nem szokványos. A célban is volt egy frissítő állomás, mely a hosszabb távok résztvevőin túl a célba érkezőket is kiszolgálta. Édes és sós falatkák, víz és HIGH5 izotóniás ital közül lehetett válogatni. Az előzetes eredményeket a központban jól megközelíthető helyen rakták ki a rendezők. A nevezéshez járó tészta meglepően finom volt. A rajtcsomagot a versenyt követően néztük meg tüzetesebben. A kék tornazsák technikai pólót, gélt, egy adag tésztát és több kupont is rejtett. Az eredményhirdetésig végigjártuk a kiállítók sátrait, melyben számos újdonsággal találkozhattunk.

Merida Maraton Team CST - Wagner Viktória beszámolója

Reggel úgy éreztem, ez nem az én napom lesz... Fáradt voltam, fájt a fejem, nem volt jó a gyomrom. Végül kategóriámban mégis a 4. helyen végeztem a 13-ból!

A Bükk Maraton az idei, nem tudom, már hányadik versenyem. Az idei, nem tudom, már hányadik saras versenyem.
Reggel 5 óra 20 perckor ébresztett a telefonom, hogy ne kelljen nagyon kapkodni a 6 órás induláshoz.
Korán is volt, nem is aludtam jól. Viktor, a párom vezetett, így én egy kicsit tudtam még szundikálni a kocsiban.
De amikor megérkeztünk Felsőtárkányba, éreztem, hogy ez nem az én napom lesz. Fáradt voltam, fájt a fejem, nem volt jó a gyomrom. Mindegy, valahogy csak végigtekerem a rövidtávot, pláne, hogy a tapasztalt maratonozók elmondták, nem egy bonyolult, technikás pálya a bükki.

Beszólított voltam, ezért szokás szerint igyekeztem meglódulni a lassú(nak nem nevezhető) rajton. Emiatt a pulzusom fél perc alatt 184-re ugrott fel, kapkodtam a levegőt, mégis azt éreztem, mindenki megelőzött. Nem volt drasztikus az emelkedő, mégsem ment jól, a lábaim alig működtek, és nem lett sokkal jobb a ráhangolódós 7-8 km után sem.

Amikor azt láttam, hogy a lányok is sorra megelőznek, először azt éreztem, hogy akkor most elengedem ezt a versenyt; kirándulok, nézelődök. De természetesen, mint már annyiszor, kis idő elteltével bosszantani kezdett, hogy annyi nőnemű van már előttem. Jöttek a sarazós részek, ami még nehézkesebb volt, mint a fölfelék, de azt is észrevettem, hogy nem csak nekem esik nehezemre az idei sokadik sárdagasztás.

Egy sáros, köves emelkedőn sokan leszálltak a kerékpárjaikról, és amikor két tologatós fiú között igyekeztem áthaladni, egy nagyobb követ rosszul mértem fel, és oldalra dőltem. A fiúk leszedték rólam a rám borult biciklimet, föltápászkodtam, aztán visszaültem, és “nekiveselkedtem” az emelkedőnek újra, 3-4 km/h-s sebességgel…
Egyszercsak utólértem egy lányt, szépen eltekertem mellette, aztán egy másikat, aki nagyon óvakodva és csalinkázva próbálta a tócsákat kerülgetni, és többször elém vágott. Pár perc múlva meguntam, amit csinál előttem, és egy lefelén magam mögött hagytam őt is.

Kb. a 28. km-nél azt kezdtem érezni, mintha a biciklim hátulja is rugózni kezdett volna. Rosszat sejtettem, de még mentem tovább, azonban az egyre gyakoribb csúszkálástól óvatosabb lettem.
Közben azért még egy lányt megelőztem, de növekvő sebességnél egyre erősebben éreztem a csúszkálást, ezért a 31. km-nél nagyon megörültem a pálya melletti bringás szurkolóknak, főleg, amikor kiderült, van pumpájuk.
Néhány bar-nyi pumpálással kisegítettek, és az utolsó néhány – nem bonyolult – kilométert már probléma nélkül megtettem. Dobogóra nem készültem egyáltalán, gondoltam, valahol a rövidtávos master 2 női mezőny közepe felé értem be.

Aztán később ért a meglepetés, hogy jobban sikerült beevickélnem, mint gondoltam, mert a nehézségek ellenére, 4. lettem a 13-ból!