Az előző nap még "szívás" volt - ahogy a blogjukban fogalmaztak - mert 150 km-re a céltól (és ekkor Szegedtől már 7150 km-re légvonalban) sikeresen eltévedtek, több, mint 50km-t tekertek rossz irányba. A Kínai Nagy Falat is túl nagy falatnak bizonyult, már ami a megtalálást illeti, mert a térképen jelölt helyen nem volt nyoma sem, a helyiek meg nem nagyon értették a kézzel-lábbal nyelvjárást sem, hát még a magyart. Pedig ha már arra járnak, minden vágyuk lenne megnézni.
Az elmúlt napokban betegségeskedéssel is küszködtek, nem kizárt, hogy a helyi ételkülönlegességeket nem bírta a gyomruk. Azóta jóval óvatosabbak minden étkezésnél. A népek arrafelé viszont nagyon barátságosak és érdeklődők voltak, szállást és ellátást is sikerült többnyire szerezni, vagy olcsón, vagy akár teljesen ingyen is. Pláne akkor, amikor a 49. napon Ulánbátorban nekik tulajdonították az áldásos esőzéseket - ekkor kijutott az "istentiszteletből".
A kínai határnál bizony csalni voltak kénytelenek a srácok, mert az arrafelé érvényes szabályok szerint a határon se gyalog, se biciklivel nem lehet áthaladni, így 5km-t egy bér-UAZ-zal tettek meg . Igaz, ezt az öt kilométert tízszeresen behozták a tegnapi eltévedésükkel.
Most jöhet pár nap nézelődés úticéljuk környékén, aztán a hősök hazatérnek. Reméljük, a Kínai Nagy Falat is megtalálják végre!
