- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A triatlonozás egyre népszerűbb hazánkban is, azonban eléggé technika orientált sportról van szó, főleg ha a kerékpározás ágat nézzük. Egy profi triatlon bringa simán belekarcol az 5 millióba, pedig ha nem a dobogóért harcolsz, akkor nem valószínű, hogy érdemes ennyit kiadnod érte. No de mi a belépő szint a versenyzés világába? Ennek jártunk utána.
Amikor célgépeket nézeget az ember, akkor ezek a brutális űrhajók jönnek szembe a neten, komoly aero kerekekkel, könyöklővel, szárnyprofilokkal. Itt nem az az alaktényező számít, mint az időfutam kerékpároknál, ahol a 2:1-es arányt nem lehet átlépni. Gyakorlatilag a tervezők szabad kezet kapnak, és a nyereg orrának sem kell minimum 50 mm-rel a középrész vonala mögött lenni. Első ránézésre a TT és a Tri bringák nagyon hasonlóak, de valójában mégsem. Míg az időfutamon a lehető legkönnyebb súly, és legkisebb légellenállás a legfontosabb, addig a triatlonban a legkisebb légellenállás, és a komfort, hiszen ironman távon még az eleje is teker 4-5 órát aero testhelyzetben, az amatőrökről nem is beszélve.
Elszakadva a csúcsmodellektől nézzük meg, mi az a minimum, amivel már oda érdemes állni a rajthoz? Természetesen úgynevezett versenybringával, azaz hajlított kormányos országúti kerékpárral érdemes. Egyébiránt a versenyszabályzat 47. §-a is leírja pontosan mik vonatkoznak rá. Nagy viták dúlnak azzal kapcsolatban, hogy szüksége-e egyből karbon vázas bringára beruházni vagy sem. Véleményem szerint inkább a jobb szettet, vagy kerekeket válaszd elsőre, mint az alig 100-200 grammal könnyebb, de drága vázat. Ma már hobbi szinten egy Shimano Tiagra szettel is lehet versenyezni, de igazából a 2x11 sebességes 105-ös szett az, ami valóban komoly teljesítményt nyújt, és ha már komolyabb eredményeid vannak, akkor is ki tud szolgálni. Karbon vázas kerékpárt akkor érdemes venni, ha már aero-ban tudsz gondolkodni. Ma egy Tiagrás, aluvázas országúti 4-500.000 Ft-ba kerül, ugyanez 105-össel nagyságrendileg 700.000. Igen, ez rengeteg pénz, de a kerékpárok az elmúlt 2 évben alsó hangon 30%-kal drágultak a piaci eseményeknek köszönhetően…
Persze a szett még nem minden. Sajnos a belépő szintű országúti kerékpárok (sőt még a bőven millió fölöttiek is) nagyon nehéz kerekekkel vannak felszerelve. Simán előfordul, hogy külső+belső nélkül is felülről verik a 2 kg-ot párban! Ha ezeket lecseréled (vagy már eleve könnyebb kerekekkel veszed) 1600-1700 gramm körülire, azzal olyan érzésed lesz, mintha egy másik, sokkal jobb kerékpárod lenne. Erre nagyságrendileg 150-250.000 forint körüli összeget kell szánnod.
Itt jön képbe a tudás, amivel sokat lehet nyerni. Érdemes mindent leméregetni, vagy előre megnézni a neten a valós súlyokat. Sajnos a gyári (marketing)adatokhoz képest a valóság sokszor rosszabb képet mutat. Egy olcsó OEM országúti gumi 400 gramm körül van, és simán lehet, hogy a még olcsóbb belső (hiszen ami nem látszik az lehet filléres) akár 200 grammot is nyomhat. A külső, és belső pedig a legfontosabb helyen, a kerék kerületén helyezkedik el. Okos vásárlással foghatsz a két gumin összesen 400 grammot, a belsőkön pedig még 200-at, ami rengeteget számít! Ez megvan kb. 35.000 Ft-ból, míg egy 600 grammal könnyebb kerékszett bőven negyedmillió felett vesz ki a zsebedből!
Persze amikor bővebb a pénztárca, akkor már számításba lehet venni az aerodinamikát is. DE! Hiába veszed meg a legprofibb, legaerobb rakétát, ha pocakod van, és a csípőmobilitásod egy dínóéval vetekszik, ezért a kormányt felrakod az égbe, mint egy trekking kerékpáron! Sajnos sokszor látni tehetős amatőröket a legdurvább triatlon bringákon, miközben nem tudnak szépen bekönyökölni, hanem ülnek rajta mint a turisták. Ilyenkor egy könnyebb, komfort geometriás országútival jobban járnának, hiszen egy csúcs tri bringa 9 kg körül van, ugyanez 7kg környéke a másiknál, és mivel a légellenállás 80% magától a bringás üléspozíciótól jön, és csak 20 % a bringából, ezért evidens melyikkel jársz jobban. Arról nem beszélve, hogy ha kényelmetlen az üléspozíció mert nem vagy elég sportos/mobilis, akkor még rosszabb teljesítményt is fogsz tudni leadni.
Természetesen egy alsó, vagy középkategóriás bringán mindent ki kell találnod, ha a triatlonos igényekhez akarod igazítani. Nem lesznek integrált tárolók az energiaszeleteknek, izotóniás italnak, mint a csúcsmodelleken, ha pedig időfutam kormányt, vagy könyöklőt is szeretnél, akkor ott is lehetnek kompatibilitási problémák. Szerencsére a kerékpár kiegészítő ipar kitalált már mindent, ami a testreszabáshoz szükséges, csak ügyesen kell válogatni itt is, mert gyorsan el lehet szórni egy kisebb vagyont. Lesz 25.000-ért is aero kulacs, de meg tudod oldani párezerből is a hagyományos kulacstartós helyekre is. Én biztosan inkább egy jó cipőbe, vagy mezbe fektetném a különbözetet.
A könyöklő egy nagyon érdekes kérdés, mivel nagyban javítja az aerodinamikát (ha megfelelően be tudsz könyökölni), ellenben növeli a balesetveszélyt, mivel a fékkarokhoz vissza le kell nyúlni a kormányra. Ha sok a kanyar, vagy lejtő a pályában, akkor arra is edzeni kell, mivel bekönyökölve kanyarodni még enyhe ívben sem egyszerű, számtalan videó kering a „tecsőn” az ilyen bukásokról, még profi szinten is. Egy sprint, vagy olimpiai távon pedig nem biztos, hogy nyersz annyit a légellenálláson amatőrként, mint amennyit veszítesz a plusz súlyon, vagy a visszafordítónál, kanyarokban. Sajnos úgy érzem kicsit státuszszimbólum is a könyöklős kormány, de szeretnénk, ha egy kicsit objektívebben néznéd a témát.
Ahogy nő a budget, úgy lehet egyre aerobb bringát választani, aminek számtalan előnye lesz, főleg egy 70.3, vagy ironman táv esetében. Ott nagyon nem mindegy pár km/h-nyi különbség! A triatlon is engedélyezi hátulra a tele kereket, ami szélcsendes időben sokat tud csökkenteni a légellenálláson, de a 60-80 mm-es falmagasságú karbon aero kerekek is keveset kavarnak a levegőn. Ugyan elég nagy híve vagyok a Shimano Di2 rendszereknek, de aki kábelezett már be TT bringát, főleg szatelit váltókarokkal együtt, az tudja, hogy ennél nagyobb szívás csak a kipufogón keresztüli motor szerelés lehet…. Ma, amikor a SRAM ilyen kiváló vezeték nélküli AXS rendszert kínál, akkor jobb választás lehet, mint a japán konkurens. Nem véletlen, hogy a nagy gyártóknál általában mindkettő szett választható. A no limit kategóriában már lesznek integrált, aerodinamikus tároló dobozaid is, a bringa meg olyan menőn fog kinézni, hogy a csajok egyből ledobják a ruhájukat. Természetesen úszás előtt.
Van még egy lehetőség, a használt kerékpár vásárlása. Akár csúcsmodelleket is ki lehet fogni félmillió körüli áron évjárattól függően, de valójában 2-300.000-ért is vannak versenyzésre alkalmas bicók a használt piacon. Persze itt nem lesz tárcsafék, meg Di2 rendszer, de kezdésnek nincs is rá szükség. Higyjétek el, 10 sebességes rendszerrel, sőt még 9-essel is lehet versenyeken jót menni, ha okosan választ az ember áttételt. Meg bringát. Mert azért használtan vásárolni kihívásokat rejt annak, aki nincsen 100%-ig képben a hibalehetőségekkel, és azzal, hogy miket kell nagyon alaposan átnézni vásárláskor. Egy elhasználódott hajtás akár százezres kiadást is jelenthet, és egy 1000 forintos eszközzel, illetve némi tudással simán kiszúrható. Javított volt-e a karbon váz (ami itthon elég rossz szokás)? Ehhez is szakavatott szemek kellenek. Szóval amennyiben te, vagy az ismerettségi körödben valaki nem profi a témában, akkor nehéz dolgod lesz. Vannak boltok akik foglalkoznak beszámított bicók újra eladásával, ott nagyobb biztonságban leszel, feltéve, hogy találsz megfelelőt.
Reméljük sikerült egy kicsit utat mutatni azoknak, akik most kacérkodnak a triatlonozással, és nem feltétlenül akarják egy autó árát rögtön beletolni a kerékpár megvásárlásába, de ha lennének további kérdéseid, akkor írj, és szakértőinkkel megpróbáljuk megválaszolni őket!