Kóstoló a Mátra északi arcából- Montitúrás kalandok Hír

Tankó József

2010/05/12

Beleestem, aztán vagy még háromszor megmártoztam az északi Mátra saras-vizes hegyoldalán kacskaringozó bringás ösvényeken átfolyó csermelyekben.

Hirdetés

Nyáron persze a színtiszta kalandtúra, és élmény az egész útvonal, de aki férfias kalandra vágyik ki ne hagyja tavasszal ezt a mókát!

Munka után már sötétben, muflonokat és egyéb erdei vadakat kerülgetve érkeztük meg hazánk legmagasabb hegységében elhelyezkedő kerékpáros szállásunkra, a Kétkerék Vendégházba. A másnap reggel a jól megszokott Kétkerék féle brutál mennyiségű, és jóféle étkezéssel kezdődött - nyugalom, az egész napos túra mindenkiről leolvasztja majd reggeli során betöltött kalóriabombát. Kaja után gyors átöltözés életem első rendes bringás öltözékébe.

Mi az, hogy rendes? Csajozós meridás kerékpáros felső, bélelt jól szellőző rövidnadrág, karbon hatású bukó és Merida spd csatlakozású montis cipő - ekkor még bátran lépkedtem, és csattogtam a cipőben.

Teljes harci díszben tártuk szét a bringatároló ajtaját, ahol ott volt a két össztelós gép, pontosabban egy Merida Ninety-Six, és egy Merida One-Twenty! Ezután kezdődött a biciklik testreszabása: Kormány, ülés, pedál beállítás, és próbálgatás. Ekkor még szépen kioldott a cipő.

Kész lettünk. Indultunk. Úgy néztünk ki mint két kemény montis - mármint én, mert én mindig keményebb vagyok, mint a kolléga. Első néhány száz méter beton után, jött az erdei menet. Lefelé a hegyoldalon vastag avaron, sziklákon, ekkor még barátinak tűnő, tetszetős vízátfolyásokon vezetett utunk. A vízátfolyások egészen addig okoztak kellemes látványt, és vagány élményt - ahogy suhantunk rajtuk keresztül -, amíg egy óriási faág el nem torlaszolta egy átfolyás közepén az utat. Ugye ilyenkor cipő kiold, láb fel tesz fára, bicikli átemel, és megy tovább. Én elakadtam a kioldnál, de nagyon.

Csúnyán belefeküdtem bringával együtt az óriási pocsolyába. És még ekkor sem oldott le a pedál - kolléga nevettet. Miután már teljesen átforgattam magam a selymes sárban - kolléga tovább nevetett -, azért sikerült nagy nehezen elválasztani magam a bringától. Nem volt melegem, cipőm is beázott, mondhatni kissé fáztam. Szerencsére a technikai felső, gatya, cipő hamar rám száradt a sárral együtt.

Utunk színes turistajelzéseken, és árnyas fákkal szegélyezett ligeten keresztül haladt tovább egészen az Ilona vízesésig, mely tényleg megér még egy kis saras fürdőt is. A vízesés lábánál eltöltöttünk egy csokipihenőt, majd elindultunk a panoráma út felé, mely egészen a jól eldugott, fákkal gondosan benőtt sárga jelzésig vezetett.

Figyelem! Itt szépen el lehet nézni a jelzést, mi is eltekertünk mellette, és zsákútra tévedtünk, melyet a kolléga nagyon, én kevésbé élveztem. Az út egyébként nagyon szép szerpentineken vezetett fel a hegyoldalba. Ha nem vagyunk nagyon elkészülve erőnkkel, és még nem kezd el sötétedni, mindenképpen érdemes erre menni, ha valaki kicsit vadabb útvonalra vágyik. Mi esetünkben már erősen elkezdett sötétedni, így a Kétkerék Vendégház felé vettük az irányt, és a jól megszokott sörözéssel, és durva vacsorával zártuk ezt a kalandos napot!