- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Soha nem lehet aktuálisabb a Magas-Tátra szépségét hirdetni, mint akkor, amikor ismét egy kisebb természeti csapáson van túl - nevezetesen a nemrégiben lezajlott erős esőzésre gondolunk. A vihar fákat csavart ki, áradásokat idézett elő a Tátra mindkét oldalán, amely ezáltal hidakat mosott el és menedékházakat vágott el egy időre a külvilágtól.
Az élet természetesen ekkor sem állt meg, a károkat gyorsan kijavították, a hidakat újjáépítették, így a több napos felhőszakadás után nem sokkal a Tátra ismét régi fényében ragyog.
Sosem lehet aktuálisabb, hogy végiggondoljuk, mennyire érzékeny a természet egysége, amely manapság igeny törékeny. Ezért becsüljünk meg minden pillanatot, amikor olyan nagy szerencsénk van, hogy az időjárás kegyelmébe fogad és igazi nyárias idővel, napsütéssel ajándékoz meg bennünket.
Amikor június közepén itt jártunk, és hivatalosan is megnyitásra került a nyári szezon, nagy szerencsénkre a legtökéletesebb körülmények fogadtak mind a túrázásra, mind a kerékpározásra.
Kép forrása: Mozgásvilág
Már egyből érkezésünk napján belevetettük magunkat az e-bike-ozás örömeibe, amely jelenleg egyre népszerűbb a Magas-Tátra üdülőközpontjaiban, így meglehetősen sok helyen tudunk márkás és jó minőségű e-bike-okat bérelni. Itt tartózkodásunk alatt kipróbálhattunk Ghost, Scott és Haibike e-bike modelleket is.
Első utunk Ótátrafüredről a Tarajkára, majd az akadálymentesített, kerekesszékesek számára is könnyen járható kavicsos úton a Rainer-kunyhó elágazásáig vezetett. Azért csak eddig, mert innen jobbára már csak egynyomos gyalogtúra útvonalak vezetnek tovább, így ezek kerékpárral már nem járhatók.
Ennek ellenére hihetetlen nagy élmény a Tátrában egy kis terepúton kerékpározni, főleg, hogy a rásegítés mellett az emelkedőkön is csak csupa móka az átlendülés, hogy a lejtőket ne is említsük.
Tetszik az ötlet? Íme az útvonal és hozzá a leírás!
Ha már erre a napra kibringáztuk magunkat érdemes ellátogatni a Csorba-tóhoz is, ahol ezekben a napokban, kis ünnepség keretében nyitották meg a nyári szezont, ahonnan természetesen a tátrai barna medve és a tó szelleme sem hiányozhatott. Kicsit szürreális látvány volt, ahogy együtt szálltak be az evezős csónakba, de tudjuk be annak, hogy már régóta igen jó barátok és megférnek egymás mellett.
Kép forrása: Mozgásvilág
Egyébként a Csorba-tó felett, a Szoliszkó felvonóinak alsó állomásánál is lehet e-bike-okat bérelni. Természetesen ezt is ki kellett próbálnunk, így következő utunk ide vezetett. Haibike e-bike-jainkkal átgurultunk a Poprádi-tó felé vezető aszfaltúthoz és a rásegítéses tekerés mellett felfelé menet még arra is volt bőven időnk, hogy a Menguszfalvi-völgy szépségét megcsodáljuk és csak úgy egyszerűen élvezzük a tekerést! A Majláth-menedékház teraszán üldögélve pedig szemlélődve végigtekintettünk a tavon és felpillantottunk a felette magasodó Oszterva csúcsára, amely alatt jól kivehetően látszottak a túrázók, akik a hegyi szerpentinen, cikk-cakkban kanyarogva igyekeztek fel a hegytetőre.
Idillikus pillanat volt ez, melyet csak a visszaindulás gondolata tört meg kissé. Mindig nehéz szívvel hagyjuk itt a Poprádi-tavat, legyen az bármilyen évszak, tél vagy nyár. Vigasztalásul egy jó kis lejtőzés várt minket e-bike-jainkkal, majd egy rövidebb emelkedő, míg visszaértünk kiindulási pontunkra.
Te is elbringáznál a Poprádi-tóhoz? Töltsd le az útvonalat!
Kép forrása: Mozgásvilág
Hogy a jó történeteknek még ne legyen vége, a következő napon várt még ránk egy egész napos gyalogtúra a Tarajkáról egészen a Téry-menedékházig. Nagyon készültünk lélekben erre a kirándulásra, mert eddig csak a Zamkovszky-menedékházig jutottunk és az is télen volt még. Így ez most egy különleges pillanat, amikor a Tátra egy kivételesen nyárias napján végre egészen a Kis-Tarpataki-völgy felső pereméig juthatunk!
Nem véletlenül írtuk, hogy ha csak egy túrát választhatsz, akkor ez legyen az, mivel a Kis-Tarpataki-völgy híresen a legszebb völgyek közé tartozik itt a Tátrában. Sőt, sportos kihívásnak sem utolsó, mert az utolsó harmadban bizony megugrik az út meredeksége és a szint, így egészen fárasztónak is mondható.
Utunkon haladva a Zamkovszky-menedékházat elhagyva nem sokkal kiérünk a magas fenyőerdőből, amit törpefenyves vált fel és ekkor már nyújtogatjuk a nyakunkat, hogy többet lássunk, hiszen a völgy lassan feltárul a szemünk előtt, teljes szépségében tündökölve.
Kép forrása: Mozgásvilág
Nem túlozzuk el, ha azt mondjuk, hogy elakadt a szavunk, erre a szépségre valóban csak kevés szó lenne megfelelő.
Ezért ezen nem is törjük magunkat, beszéljenek helyettünk a képek..
Ahogy egyre feljebb értünk, úgy volt egyre érdemesebb felváltva le- és fel is nézni, néha az ember nem is tudta, merre elképesztőbb a látvány. Hamarosan azonban az előttünk kirajzolódó vízesés látványa kötötte le a figyelmünket, amely a sziklafalon lezúdulva tört magának utat a túrázók között. Igazából szó szerint, mivel a víz a sziklákon, a lábunk alatt áramlott tova. Az izgalmas szakaszt elhagyva hasonlóan kalandos rész várt bennünket, ugyanis beléptünk az óriások birodalmába, ahol minden, szemlátomást szanaszét elgurult szikla több ember magasságának felelt meg és mi, mint valami kis összetöpörödött lények közöttük kacskaringóztunk tovább felfelé. Az út ezen a ponton már egyre kitettebb és meredekebb lett, lassanként elérve a völgy felső peremét.
Kép forrása: Mozgásvilág
Amikor kibukkantunk és fellélegezve megpillantottuk a Téry-menedékházat, boldogságunk szárnyalt, hogy mégis mekkora élmény ez, idáig feljutni! És ekkor még nem is láttuk a tavakat: a Szepesi-Öt-tó közül itt ezen az oldalon csak négyet láthatunk, az ötödik rejtve marad előttünk.
Érdemes tehát a tavakat közelebbről is szemügyre venni, elképesztően szép, ahogyan a felettük tornyosuló sziklás csúcsok képe tükröződik a sima vízfelszínen - alighanem egy egyedülálló pillanat ez.
Az elmaradhatatlan forró leves és gőzgombóc mindenkinek kijár!
Kép forrása: Mozgásvilág
Galériáért katt a képre!
Végül, de nem utolsó sorban érdemes betérni a menedékházba, egyrészt azért mert itt a 2015 méteres magasságban már elég hűvös van, a szél is gyakorta fúj, valamint ennénk is valamit és a házban igen jól főznek. A viszonylag sok embert befogadni képes menedékházban meglepően gyors a kiszolgálás, így pont amíg átvettük a száraz ruhát, már meg is kaptuk a forró levesünket, amiből szerencsére választék is van. A levesre rádobtunk még egy kellemesen duci kakaós gőzgombócot, kis pihenés és már készen is álltunk a lefelé vezető útra.
Mielőtt bárki azt mondaná lefelé menni már igazán semmiség, ez egyáltalán nincs így, egyeseknek - főleg a térdfájósoknak - talán még nehezebb is. Részünkről nincs ilyen probléma, azonban egy idő után az jelentette a legnagyobb gondot, hogy a szemünk egy kis idő elteltével már jojózott, hogy egyik szikláról melyik másikra lépjünk át, hát ebben is el lehet fáradni... ;)
Fantasztikus élmény volt feljutni ide, az ember sokáig a hatása alatt áll és az izomlázat sem sajnálja, mivel még az is erre a remek útra emlékezteti!
Ha te is feltúráznál a Téry-menedékházhoz: vágj neki!
Kép forrása: Mozgásvilág
Az utazás lehetőségét ezúton köszönjük a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal magyarországi képviseletének, szállásunkat a tátralomnici , a túravezetést pedig az Adventoura Slovakia-nak!
