Maraton Velencén - Tour de Velencei-tó Hír

Elég dolgos hétvége volt ez a mostani, előbb Várgesztesen volt egy maraton szombaton, majd vasárnap Velencén a Cube szervezésében egy másik. Várgesztesről gyorsan haza, pakolás, vonat, majd kezdődhetett a pihenés vasárnapra a Velence Hotel Resort & Spa-ban. Még soha nem voltam ilyen többcsillagos szállodában, úgyhogy meglepett, milyen jó körülmények között tölthettük az estét. Fő célom az volt, hogy kipihenjem az 55 kilométert a lábamból, hogy frissen indulhassak másnap. Ehhez segítségemre volt a svédasztalos vacsora, majd a fürdőzés a Spa-ban, ahol volt külön merülő medence, kb. 15 fokos. Az időm nagy részét ebben töltöttem derékig állva.

Közben szörnyülködtünk milyen kint az időjárás, és hogy holnap lesz-e egyáltalán valami.

 



Hiába nézett ki ilyen szépen éjszaka a tó, a vihar közben nagyobb fákat döntött ki a helyéről.

 

Felkelés után megrohamoztam az éttermet reggeliért, menetrendszerűen három órával a rajt előtt. A rajt előtt még egy kis bandázás, Bíró Ádám szokás szerint hozta a formáját - most éppen egy mini hotdoggal, amiből szegény macska nem kapott egy falatot sem. Itt kell elmondani, amit verseny előtt mesélt, hogy a drótszamár kempingben szívesen látják a kutyákat, és még külön kijelölt kutyás fürdőző hely is van.

 



 

És ennyi elöljáró után el is érkeztünk a versenyhez: két távon lehetett indulni, volt egy 32km és egy 65 km-es táv (rövidre neveztem inkább, gondolván elég lesz az így fáradtan), a rossz idő, és feltehetőleg az első szervezés miatt viszonylag kevés résztvevő, de több ismerős arc is volt előző napról. A szervezők előre figyelmezettek minket, sajnos 1-2 fát nem tudtak arrébb rakni az utakról. Pontban 11-kor el is indultunk, a lassú felvezetés átvitt minket az egyik autópálya feletti gyalogos hídon - jól nézhetett ki annyi kerekes a pálya felett, az egyszer szent.

 



 

Miután élesben is elengedtek minket, elkezdődött a hajrá, az él hamar ellépett, de ez várható volt. Én nem akartam egyből eszeveszett száguldozásba kezdeni, saját tempót akartam menni. Ha jól számoltam, kb. a 10. helyen lehettem ekkor. Mögöttem nem nagyon jöttek, előttem egy srác volt, akivel egy darabig együtt mentünk, de a 11-ik kilométernél jött egy fal, és hirtelen belassultam. Nem tudom mi történt, nem eléhezés, csak valami befáradás. Kellett 3-4 perc, mire újra lendületbe jöttem. Innentől kezdve csak tekertem és tekertem. A srácot, aki az imént meglógott, már majdnem utolértem, kellett volna még negyven méter, amikor látom, hogy elszakadt a lánca. Addigra felért mögém egy másik srác, de egy-két emelkedőt meghúzva a fennsíkon otthagytam.

Sajnos kevés idő volt a nézelődésre, de a pálya nyomvonala valami gyönyörű volt, állítom, hogy az egyik legszebb hazai maraton. A pálya üteme is nagyon jó volt, fel-le-fel-le, pont olyan hosszan, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Eszméletlen nagy dicséretet érdemelnek a pályakijelölők , akik reggel a vihar okozta károkat rendbe rakták, és csináltak egy „hülyebiztos”, eltévedhetetlen pályát 100 méterenként jelöléssel. Az egy-két kidőlt fa pedig még egy kis hangulatot is vitt a versenyzésbe.

A végén még mentem, amit tudtam, mert megláttam még valakit magam előtt 100 méterrel. Nem sikerült utolérni, mint kiderült ő elkanyarodott a hosszúra. Egyedül szépen betekertem a célba, mögöttem messze senki. Kategória ötödik, abszolút kilencedik lettem, ez eddig a legjobb eredményem maratonon. Nem mondom azt, hogy 100%-san meg voltam elégedve magammal, de a körülményeket tekintve egész jól ment.

 

Eredmények:

65 km férfi abszolút:

1. Blazsó Márton – VKE-Nelson

2. Szalay Péter – X2S Haibike Team

3. Csonka Olivér – CUBE Csömör

 



 

30 km férfi abszolút:

1. Tóth András (VKE-Nelson)

1. Pechtol Patrik (Bringabanda SC) (azonos idővel)

3. Borbély József Attila (Sólyom Team)

 

A végére maradt még az eredményhirdetés utáni tombola, ahol gyakorlatilag mindenki kapott valamit, és a legvégén még 2 Cube kerékpárt is kisorsoltak , az ottmaradtak nagy örömére.  Összességében elmondhatom, hogy egy remekbe szabott hétvége volt, a biciklizés és a pihenés minden örömével együtt. Remélem több versenyt szerveznek majd Velence környékén, mert a táj magával ragadó.