Megtekertük Angliát

Partól-partig Angliában bringával

Ellenkezni sem volt időm, olyan gyorsan történt minden... telefonon közölték, hogy Angliába kell mennem biciklizni, a repülőjegyet már ki is állították részemre, a bringákat felnyergelték, a szállásomon az ágy szépen bevetve vár és az ebéd is készül. Mit tehettem volna mást, beadtam a derekam és négy kollégával együtt felültem a repülőre, ami aztán egészen Manchester-ig repített. Ott már várt ránk Jim, a Monthy Python-on nevelkedett jókedvú gájdunk és elvitt minket Penrith-be, a Lake District Nemzeti Park kapujához, egy hamisítatlan angol vendégházba - kávé és tea minden helyiségben, minden mennyiségben :)

Az első éjjel aztán megálmodtam (vagyis elolvastam a kapott programleírásban), hogy tulajdonképpen mi is vár ránk.

C2C (Coast to Coast, avagy Sea to Sea)

Észak-Anglia híres-neves kerékpáros útvonala a nyugati és a keleti partot köti össze, így három napon belül az Ír- és az Északi-tengerben is áztathatjuk az első kereket. Bringaúton, ösvényeken (46%), alsórendű utakon (50%) és kis részben főúton (4%) kanyarog 147 mérföld hosszan. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint az EuroVelo-t, csak a Magyarországot átszelő 6-os és 11-es nyomvonaltól eltérően, Angliában szállások, éttermek, szervizek, komplett szolgáltatások, bárányok és mosolygó-integető helyi lakosok szegélyezik.

Hozzávetőlegesen három nap alatt lehet legyűrni a teljes útvonalat a következő opciókkal:
a - Felpakolod a bringádat (vagy a bérelt bringát) az összes csomagoddal, intézed magadnak a szállást és a kaját és élvezed a biciklizést.
b - Felpattansz a bringádra (vagy a bérelt bringára), a csomagodat bedobálod a Saddle Skedaddle buszába, 5-10 mérföldenként összetalálkozol a busszal, teázol, csokizol, ha elfáradtál, busszal mész tovább, ha bírod még, akkor élvezed a biciklizést.

Szóval csak rajtad áll, hogy teljes önellátásban rábízod magad a saját szervezőtehetségedre, vagy a helyiek tapasztalataira és segítségére támaszkodsz.

Mi full-service kiszolgálást kaptunk, vagyis bringát, buszos csomagszállítást és kíséretet, teljes szállás-foglalást és még túravezető jókedvcsinálót is, Jim személyében.

Első nap - mountainbike

A teljes C2C útvonal első, nyugati szakasza helyett első nap montizni mentünk a Lake Ditrict Nemzeti Parkba. Korrekt állapotú Giant-eket kaptunk, kis névtáblával jelezve, hogy melyiket kinek a számára állították be - amúgy ezek az Angolok mindenhová mindent kiírnak, nem bízzák a véletlenre. A forgalmi tábláknál "Adj elsőbbséget", vagy "Ha piros a lámpa, állj meg" mondatokkal teszik egyértelművé mikor mit kell tenni, de még olyan fával is találkoztunk, aminek a törzsére "Ne hagyd, hogy kutyád ide pisiljen" táblácskát rögzítettek fel.

Szóval montira szálltunk és erősen koncentráltunk, hogy a menetirány szerinti bal oldalon maradjunk addig, amíg kiérünk a lakott területről. Eleinte kilométerenként megálltunk, mert minden amit láttunk újdonságnak hatott: bárányok, kastélyok, bárányok, sajátos kőkerítések, bárányok, ősi temetők, ja és a bárányok. Később aztán észrevettük, hogy ezekkel tele van egész Anglia, úgyhogy inkább bringáztunk, nem nézelődtünk.

Rövidesen elérkeztünk a Nemzeti Park bejáratához, egy zárt kapu személyében. Kapu kinyit - átmegy - majd kapu visszazár. Jól van, most már látjuk, hogy itt ezt Nemzeti Parkoknál így szokás. Később azonban ugyanúgy jártunk el akkor is, amikor a bringaút egy magánszemély birtokába ütközött. Kapu ki - átmegy - kapu be. Maximum arra kérnek meg (szöveggel, egyértelműen kiírva), hogy toljuk a bringát, miközben áthaladunk az emberke kertjén. Újabb tapasztalat: Angliában számos bringa- és túraútvonal halad át magánterületen, ami csak annyit jelent, hogy át kell mennünk egy kapun, vagy át kell lépnünk a kerítést, aminek a két oldalára egy-egy fellépőt is elhelyeztek segítségképpen. Nem fordulhat elő tehát az, mint két éve itthon, a Mátrában, ahol az egyik kedvelt útvonalat egyszer csak drótkerítés zárt le egy goromba - bár kétség kívül egyértelmű - "MAGÁNTERÜLET, BELÉPNI TILOS" táblával.

Na de a terepről még nem is írtam, pedig az valami szuper. Hullámvasút-szerű lejtők és emelkedők váltogatták egymást, a talaj köves, éppen annyi sárral, hogy csak úgy kellemesen összefröcskölje a ruhánkat (az egyik orrom alá repülő darabka szaga alapján nem csak sár volt :) ). Az utat kisebb-nagyobb patakok keresztezik, vagy helyenként maga az út a patak és mindehhez társul a pazar panoráma jobbra az Ullswater tóval, balra pedig a kopasz, meredező sziklákkal - azt már mondtam, hogy bárányok is vannak!?

Tereptriatlonos kolléga egyből szívébe is zárta a környéket.

Ebédre szendvics, kávé, tea, sör egy térerő-mentes vendégházban, majd újra indulunk hepizni.

Pazar montizás volt és nagyon ügyesek is voltunk, ezért este jutalmul meglátogattunk egy Pub-ot és jól be... kajáltunk Yorkshire Puddingból, ami amúgy pörkölt volt, de ezek mindent pudingnak hívnak, még a véreshurkát is (Black Pudding). Természetesen nem hagytuk ki a whiskey-t és a barnasört sem a gasztronómiai élvezetek közül.

Második nap - trekking a C2C második szakaszán

A jó kis montikat trekking Giant-ekre cseréltük és a csomagjainkat a buszba dobáltuk, mert a következő éjjel már máshol fogunk hálni. Már ha egyáltalán megérkezünk oda, mert a szinttérkép nagyon csúnyán nézett ki, gyakorlatilag végig kapaszkodókkal van tele. Stonehenge-szerű sziklahalom tehenekkel, gyapjas-bocik, bányászfalvak, hegycsúcsok, izzasztó (17%-os) emelkedők és örömkönny-fakasztó (20%-os) lejtők. A nap során egymást előzgettük nyugdíjas tandemesekkel, csomagokkal megrakott túrabringás párral és a nagyhangú montis srácokkal, szóval volt forgalom.

Ezen a napon jött csak igazán jól, hogy a kísérőbuszra bármikor fel lehetett rakni a bringát és a fedett, meleg utastérben folytatható az út. Az utolsó emelkedőket és a délután rákezdő esőt már csak kellő edzettség és némi önsanyargatás árán lehetett leküzdeni, ami után igencsak felértékelődött a forró zuhany és a száraz ruha értéke a fűtött szálláson. Nem baj, holnap már csak lefelé megyünk... - Gondoltam szerény leszek és nem emelem ki, hogy én végignyomtam az egészet több kollégával ellentétben :)

Harmadik nap - irány a nagyváros

Reméltem, hogy bírni fogom a következő napot, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy még élvezem is. Már maga az útvonal kíváncsivá tett. Száz éve még vonatok zakatoltak ott, ahol ma bringások gurulnak. A síneken és talpfákon kívül minden mást meghagytak. Apró kavicsos döngölt úton haladtunk végig, vasúti töltéseken, viaduktokon át és egykori vasútállomásokon keresztül, ahol a peronok és a felüljárók mellett még egy-egy régi állomásépület is megmaradt. Az előző éjszakai szállásunk is egykoron állomás volt, erről az eredeti, címeres téglák árulkodnak.

A holdbéli táj szép lassan átalakult. Először egy-egy falu, kisváros, öltönyös emberek a parkokban, közeledik a civilizáció. A büdös folyó iszapjában rothadó bevásárlókocsik és a parton elterülő gyárépületek aztán egyértelműen jelezték, hogy átléptük a városhatárt. Egyre több autó és egyre nagyobb zaj, birkák már sehol. A különálló nyomvonalak helyett egyre többször bringagyászra kényszerültünk, majd a Tyne folyó mentén már teljesen egybeolvadt a járda a bringaúttal. Hála az égnek, miután átvergődtünk a város-széli csúnyaságon, NewCastle szép, egyszerre modern és tradícionális városában találtuk magunkat. Ez a város tetszik! A nagyhajók miatt emeletes ház magasságú, vagy mozgatható/forgatható hidak, érdekes és szép, egymás hegyén hátán lévő épületek.

Innen már csak egy rövid tekerés (az esőben azért hosszúnak tűnt) és elértük a tengert. Igazság szerint, szikrázó napsütésben bizonyára eufórikusabb érzés lett volna, abban a pillanatban  nagyobb élmény volt a fűtött kisbuszba beszállni. Meg úgy egyáltalán - közhelyesen szólva -, a célhoz vezető út volt az igazán nagy élvezet, nem az, amikor odaértünk.

A Hiltonban még átvészeltük az éjszakát, aztán repültünk haza.

Sokfelé jártam már Európában, főként raftingozni, vagy akár nyaralni, de egyik alkalommal sem kaptam olyan széles repertoárt az országból, mint ezalatt a három nap alatt bringán ülve.

Ha kedvet kaptál egy hasonló kalandhoz, a megújult weboldalán minden hasznos információt megtalálsz a megszervezéséhez. Kellemes időtöltést!
Kövesd a facebookon a Love UK híreit.

Az utazáshoz a repülőjegyeket a Jet2 biztosította. A Jet2 közvetlen járatokat indít Budapestről Manchesterbe és 2011 áprilistól Edinburghba.