Merida sajtó- és teszttábor 2013. - 2. rész Hír

Fókuszban a Merida moutain bike-ok

Azért valljuk be, ha valaki kiejti a szót: Merida, nem az új időfutam csoda fog beugrani elsőként, hanem sokkal inkább egy mountain bike. Persze a német tervezők és a tajvani gyár nagyon dolgozik azon, hogy ezt megváltoztassák - lásd Lampre-Merida WorldTour csapat - de ez a munka azért időbe fog telni.

Alig két hónapja írunk 2013-at, de mi Mallorcán már 2014-gyel foglalkoztunk. Az első darabok ugyanis elkészültek azokból a gépekből, amelyek a Merida Multivan csapat idei gépeit jelentik, és sorozatgyártásuk is fut a célból, hogy nyár végére, ősz elejére a kereskedők is megkaphassák őket, és ezzel mindenki számára elérhetővé váljanak a jövő évre. Én azon szerencsések közé tartozom, akik már tudják, tapasztalták, hogy milyenek a Merida 2014-es modelljei, és ezt az élményt most igyekszem megosztani. 

Arról már írtam korábban, hogy milyen is az élet Mallorcán, illetve milyen volt az országúti élménypark a Lampre csapatával fűszerezve. A montis programok vasárnap délelőtt indultak. A csapat bemutatása volt az első, de talán a legfontosabb esemény. Amikor eszembe jut a Lampre-Merida csapata, a sajtóvacsora, az interjúk, úgy érzem egy profi iparággal találkoztunk, ahol a versenyzők tudják, kivel mit kell csinálni, tudják, kinek mit kell mondani, megtervezettek a válaszok, megtervezett a mosoly, a fotók, minden. Ezzel szemben a montisok olyanok, mintha egyszerű, átlagos sportolók lennének, és elvégre azok is, csak mégsem átlagosak. Közvetlenebbek, felszabadultabbak országútis kollégáiknál, ettől fogva a hangulat sokkal családiasabb volt a programok során.

Gunn-Rita Dahle, a Merida Multivan női versenyzője, sokszoros világbajnoknője a csapatprezentáció napján ünnepelte a 40. születésnapját, így egy hatalmas csokor virággal és két, vakuktól könnyező szemmel lett gazdagabb.

Hermida, a spanyol, aki szintén világbajnok, egy bohóc… Ezt nem negatív értelemben mondom. Állandóan vigyorog, mindenből viccet csinál, szerintem kb. két komoly mondata nem volt a bemutató beszélgetés alatt. Na jó, talán kettő, ekkor ugyanis az új 27,5-es Merida bringájáról kérdezték.

A nap hátralévő részében fotózás, interjúk, beszélgetések voltak. A bringákkal csak kiállítva találkoztunk, így már vártuk a másnapi tesztet.

Hétfőn szakmai előadással indult a nap, ahol a Prologó nyergeket mutatták be röviden, majd rátértek az újításokra. Első és talán legszembetűnőbb változás, hogy a csúcsgépeket a Sram XX1-gyel szerelték, ami egy lánctányért jelent elöl és 10 fokozatot hátul, ezzel néhány grammot sikerült spórolni. A második jelentős bejelentés, hogy a 26-os kerékméret a csúcskategóriában kivezetésre kerül. Az indok a 27,5-es megjelenése, mely Hermida szerint alacsony, agresszív versenyzőknek - akik hol kiállnak, hol leülnek, ahogyan ő is -, tökéletes választás, hisz ötvözi a 26-os és 29-es kerékméret előnyös tulajdonságait.

A 29-es merevfarú versenygép is átesett némi, főleg dizájnbeli változásokon, akárcsak össztelós társa, a Ninety-Nine. Az egész előadás fókuszában az új Big Seven (27,5-es kerékkel), a Big Nine (29-es kerék), és Big Ninety-Nine (29-es össztelós) állt, szinte másról szó sem esett, így a délutáni teszt során is ezek érdekeltek leginkább.

Az előadás után buszra szálltunk majd útba vettük a tesztparkot, ahol 4 tesztkörön lehetett próbálgatni a gépeket. Az állapotokat mi sem jellemzi jobban, hogy érkezéstől kezdve vadásztunk egy Big Sevenre kollégámmal, de több mint 3 órát kellett várni rá, mire végre visszahoztak egyet, amire azonnal le is csaptunk. Az élmény? Bevallom számomra kicsit csalódás volt. Ehhez szeretném leszögezni, hogy montis technikám messze nem tökéletes, és erőnlétemen is lenne mit fejleszteni. Szóval a 29-es számomra stabilabb gép volt. Lefelé könnyebben irányítható és bátrabb is voltam vele. Ezzel a véleménnyel szöges ellentétben voltak a technikásabb bringások élményei, akik imádták. Legendákat zengtek róla.

A nap végére azért kikristályosodott számomra a lényeg. Ha valaki 175-180 cm-nél magasabb és/vagy kevésbé technikás, de szeret gyorsan menni, annak Big Nine. Ha valaki ennél alacsonyabb és/vagy technikás esetleg XCO kedvelő, akkor a 27,5 lehet a megfelelő választás. Ha egyik sem és kényelem és/vagy maraton menőről van szó akkor Big Ninety-Nine és az össztelós hullámzás való neki. De az a legjobb, ha mindenki megtapasztalja saját maga, melyik számára a legjobb! Elvégre nem nekem kell meghoznom a döntést, be kell menni egy Merida teszt centerbe, el kell vinni mind a három gépet egy próbakörre és utána könnyebb választani.

Így teltek el a montis napok Mallorcán: gyorsan, színesen és a tesztpályán fárasztóan.