- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Egy ilyenre kaptunk meghívást, ahogy említettük már, a festői szépségű Visegrádra. Ami külön emeli még az esemény fényét, hogy a KLND szervezőkkel közösen nem csak montiverseny, hanem egyben gravel verseny is megrendezésre került, így mindenki megtalálta a szája ízének megfelelő kihívást. A versenyközpont a sípályánál került kialakításra, ami sok szempontból tökéletes választás. Van elég nagy parkoló, árnyék, büfék, toalett, remek kilátás, és engem mindig a Kassa maratonra emlékeztet, amikor megérkezek ide, mert mind a két verseny egy sípályás felfelé-lefelével kezdődik és végződik.
Az elmúlt években a monti versenyek rendesen átalakultak. Régen valamilyen úton-módon egy hosszú pályát jelöltek ki, és a rövidebb távok valahol levágtak belőle. A Superior által rendezett versenyeken a rövid táv egykörös, a hosszú táv általában két körös versenyt takar. Ez sok szempontból praktikusabb szerintem. Egyrészt így az engedélyeztetés és a pályajelölés is egyszerűbb. Másrészt a versenyzők például a köridőket összehasonlítva tudnak következtetni a saját lassulásukra, így a tempót jobban ki tudják választani. Szintén szerencsés, mert például a rajt-cél területen mindenki le tudja rakni a saját frissítőjét, és a következő körben felvenni.
Mindenféle korosztály indult, van külön családi futam, ahol a felnőttek a gyerekkel tudnak indulni. A montis és a graveles társadalom is már elég összeszokott, minden versenyen ismerős arcokba botlunk. Nagyjából kialakultak az erősorrendek is, mindenki a helyezésekért megy, ismeri a körülötte lévőket, tudja, kit szeretne legyőzni.
Ez versenyről versenyre új motivációt ad mindenkinek. Nagy csodák persze nincsenek, a bringázás alapállóképességi sport. Ahhoz, hogy ne csak élvezzük, hanem az elején érkezzünk meg egy ilyen versenynek, évi sok ezer kilométert kell tekerni. 5-6 ezerrel az első harmadban lehet lenni ilyenkor, az elejéhez már 10-12 ezer kell. Persze ezek csak számok. Ahhoz, hogy letekerjük és élvezzük, legfőképpen csak elhatározás kell, mert ha egyszer valaki belekóstol, akkor utána már plusz motiváció lesz, hogy akár a társakat, akár magát, a saját idejeit legyőzze.
A KLND gravel egy kicsit vadregényesebb, ott egy előre megadott GPS-nyomvonal alapján kell végigmenni. Aki ezeken szeretne indulni, a jó eredmény elérésében sokat segít, ha előre be tudja járni a pályát, így menet közben már nem kell az irányokon gondolkodnia. A gravel pálya egy kicsit könnyedebb útvonalon megy, mint a montis, így nem kell aggódni, hogy nagyon technikás lenne. Bárki, akinek van egy kis erőnléte, tudja teljesíteni.
Persze, az eredmények is fontosak, a díjátadókon számtalan korosztályt jutalmaznak. Most, mivel a Met szponzorálta az eseményt, rengetegen kaptak a helyezettek közül sisakot például, ami valljuk be, egy elég hasznos ajándék.
Az elején álltam be, mert egy rövid, de annál meredekebb emelkedővel kezdtünk, és ahhoz, hogy jó eredményt érjek el, tudtam, hogy már itt az életemért kell hajtanom. Ahogy innen továbbhaladtunk, először egy aszfaltos, majd folytatódó terepes emelkedő következett. Összességében majdnem el kellett tekernünk Paprétig. A pálya feléig voltak az emelkedők fő részei, onnan csak gurulás visszafelé, és néhány kisebb emelkedő várt még ránk. Mivel nagyon meleg volt, és csak egy fél literes kulacsot vittem magammal, egy óra elteltével már csak szárazon köhögtem, ezért meg kellett állnom a frissítőnél, hogy egy kis vizet tölthessek.
Ez a megállás sajnos legalább 2 helyet jelentett a végeredmény szempontjából. Az utolsó harmadban már kialakult az erősorrend. Innentől valahogy kevésbé haladt a bicikli, gondolom a kiszáradás miatt is, így sajnos néhány ember eltávolodott tőlem. Az utolsó 5-10 percben már csak arra vártam, hogy vége legyen.
A rövidtávú maratonok a legintenzívebb versenyek közé tartoznak, ahol aki tényleg jót akar menni, maximális pulzuson közlekedik. Ez engem valójában megnyugtat, ilyenkor átkapcsol az agyam, és egy hatalmas "flow" élmény közepette csak a feladatra tudok koncentrálni. Ezekért a percekért érdemes csinálni, amikor minden más eltűnik a gondolataim közül, és csak a cselekvés marad. Így sem lehettem túl csalódott. 28-ból hetedikként sikerült átszelnem a célvonalat. Összesen 7 sportoló indult, akiknek írom az edzéstervét.
A fotókért hatalmas köszönet Bak Ferinek, aki az események szerves résztvevője, és évek óta örökíti meg ezt a rengeteg élményt!
